Függetlenül a hazugság ellen és egy jobb Dunaszerdahelyért!

 

Kedves barátaim!

Ezt a formáját választottam a bejelentésemnek arról, hogy 2014 szeptember 4-e az a nap, amikor saját, alaposan megfontolt döntésem alapján lemondtam a dunaszerdahelyi MOST-HÍD párt alapszervezetének alelnöki posztjáról és egyben kiléptem a pártból. Mindez történt három és fél évvel azután, hogy bejelentkeztem a pártba. Ez a döntésem az utóbbi pár év legnehezebb döntései közé tartozik.

Miért léptem be a pártba?

Az embernek sok más elfoglaltsága, munkája, családja mellett, van egy belső késztetése, egy hajtó erő, ami egy bizonyos cél felé vezeti őt. Nálam ez a belső késztetés évek óta a közérdek felé irányított. Hisz mindenki álma, hogy jobbá tegye a világot, országát, városát, vagy akár csak a szűk környezetét.

Építő mérnök szakmámból kifolyólag, 2011-ben külső szakmai tanácsadója lettem a Városi hivatal Építészügyi bizottságának. Itt megismertem a HÍD párt városi testület képviselőit, név szerint Bachman Lacit, Dakó Sanyit, Ravasz Mariánt. Mariánt már ismertem korábbi szakmai együttműködésünk révén is.

Az akkor zajló dunaszerdahelyi VMK téraffér és a polgármester ezzel kapcsolatos mindennapi hazudozása, összekötött ezzel a társasággal. És attól a pillanattól már csak egy lépés volt a párttagságig vezető úton, mivel úgy láttam, hogy ezekkel a vérbeli szerdahelyiekkel közös a célunk, közösek az érdekeink és az eszméink. Így lettem 2011-ben a párt támogató tagja, és 2012-től hivatalos párttag.

A célom a következő volt: Tisztességessé tenni a dunaszerdahelyi Városi hivatalt.

2013-ban változások zajlottak le a párt dunaszerdahelyi szervezetében és egyszerű klubtagból a helyi klub alelnöke lettem.

Miért léptem ki a pártból?

Az új „funkció” jól cseng a fülnek, de hozta magával az új feladatokat a klub életével kapcsolatosan. Őszintén bevallom, én ezt mind élveztem. Ahhoz hogy jól működjenek a fogaskerekek ebben a gépezetben, a korrekt emberek közti kapcsolatokat tűztem ki célul magamnak a klubon belül. És eltökéltem, hogy ezért a célért mindent meg is teszek! De ez nagy falatnak minősült számomra! Ma már tudom. Amikor vissza nézel és azt látod, hogy a belső konfliktusok oldására több időt és életerőt pazarolsz el mint a közérdekért, eljön az a pillanat, amikor meg kell tenned az utolsó lépést.

Az ultimátum.

Az ultimátum egy végső megoldás, amikor minden-vagy semmi a tét. És én ezt megjátszottam. És vesztettem. Ezért hát a döntésem, döntésetek, a távozásom lett.

Hogyan tovább.

Aki csalódott a döntésemben – az igazából nem ismer.

Aki dühös a döntésem miatt – az kérdezze meg magától, nem e az okozója.

Aki respektálja és megérti a döntésemet – az ismer engem és a munkámat is a párton belül.

De hogyan tovább? Nem túl nagy a választék a lehetőségek közül. Van talán kettő is!

Feladom a „jobb világ” célomat,

vagy

folytatom ott, ahol egyedül elkezdtem pár évvel ezelőtt. Ismét egyedül. Úgy, ahogyan annak idején a VMK előtti téren Hájos és a hazugságai ellen. És reménykedek! Hogy vannak még jó emberek, akik mellém állnak. Épp úgy, mint akkor a téren.

A folytatás a válaszom. Bele vágom a fejszémet a legkeményebb szerdahelyi fába! Megteszem a következő lépést és független jelöltként vágok neki a novemberi helyhatósági választásoknak. Saját döntés, saját felelősség.

Függetlenként eddig nagyon kevés embernek sikerült. Ezért lesz szükségem rátok. Azokra, akik a fent leírtak közül a „respektálja és megérti a döntésemet” mögé sorakoztok fel. Nem tudok semmit ígérni cserébe. Csak egy jobb Dunaszerdahelyt! Egy várost hazugság nélkül.

A kezdet: http://www.parameter.sk/rovat/regio/2012/04/27/teraffer-tiltakoztak-meg-tiltakozok-ellen

Utóirat 1.:

Leírok pár választ, az emberekben felmerülő kérdésekre:

Ki ellen? Senki ellen!    Valamiért. A városunkért! Dunaszerdahelyért!

Kivel?                            Mindenkivel, aki a városunk javáért tesz!

Hogyan?                        Függetlenül! Csak a választókért.

Utóirat 2.:

A döntésem óta még csak pár óra telt el. De már vagyok áruló, lelkemet eladó, semmirekellő, haszontalan. Kérdezem én, kell és muszáj ezt? Komolyan ilyen a pártélet? Úgy érzem, hogy a kiharcolt demokrácia legrosszabb útmutatójából próbálunk olvasni és tanulni!

Utóirat 3.:

Az út folytatásához szükségem lesz 400 aláírásra, sőt 2x400–ra. Ma már elkezdtem a begyűjtését is. Minden ismerőst, ismeretlent és barátomat szeretnék megkérni, ha nem jutok el hozzátok, de szeretnének támogatni engem, jelezzetek és eljuttatom hozzátok a támogatói íveket.

Az elérhetőségem a következő – 0907 300 525. Köszönöm!

 

Sebök Pál