Jó napot! Sebök Pál vagyok

„Jó napot! Elnézést hogy zavarom. Sebök Pál vagyok és aláírásokat gyűjtök, hogy indulhassak a helyhatósági választáson. Novemberben polgármestert és képviselőket fogunk választani. Szeretném magam jelöltetni, mint független képviselőjelölt a keleti lakótelepért és mint független polgármesterjelölt is. Ehhez első lépésben szükségem lesz támogató aláírásokra a lakosoktól. Ezért csengettem be Önökhöz és szeretném egyben megkérdezni, támogatnának-e engem ebben a szándékomban.”

Sok dunaszerdahelyi lakoshoz ezzel, vagy hasonló szöveggel csengettem be az elmúlt két hétben. Bevallom, mivel nem vagyok egy házaló típus, az elején picit aggódtam, milyen lesz a fogadtatás. De nagyon kellemesen megleptek a dunaszerdahelyi lakosok, akik ajtót nyitottak nekem és meghallgatták mondandómat. Ezért nagyon-nagy köszönet mindenkinek.

Amit viszont fontosnak tartottam, hogy kiderüljön ezekből a találkozásokból, az a lakosok véleménye a városunkról, az életről, az emberekről és persze rólam is! Nagyon sok véleményt végig hallgattam. Általános elégedetlenséget vált ki az emberekben, hogy nincs munkalehetőség, nincs elegendő parkolóhely, problémásak a szeméttárolók, Városi Rendőrség „munkája”, hazugságok, politika és sok egyéb.

De ami a legszomorúbb, az emberekbe mélyen begyökerezett tehetetlenség érzete. És ez sajnos sokunkban ott van.

Ettől nekünk jobb lesz? Minek ez az egész, semmi sem fog változni! Ha más lesz a városvezetőség, éppen azt fogják csinálni, mint a mostaniak! Tudom, hogy hazudik, hogy hibázott, de aki helyette jön az sem lesz jobb! Ezért nem kell a változás sem!”

Az emberek egyszerűen elvesztették a jobb jövőbe vetett hitüket, a reményt és a tudatot, hogy minden és mindenki miértünk, lakosokért van. És ha változást akarunk, az csakis a mi döntésünkön múlik és csakis a mi kezünkben van a változás kulcsa. A legrosszabb amit tehetünk, hogy feladjuk! Más részről, megtudom érteni ezeket az érveléseket is. A lakosság közönye és tehetetlensége tükröződik a médiákból, beszélgetésekből, saját tapasztalatból, egyszóval minden irányból! És ezért nem az embereket, nem a dunaszerdahelyieket kell okolni! Az okozói maguk a közérdek személyei, politikusok, polgármesterek, képviselők, mindazok, akik nem kellően képviselik a választóikat, barátaikat, szomszédaikat! Ezeknek az embereknek ajánlom, térjenek vissza az aláírásgyűjtéshez és találkozzanak újra az emberekkel!

A dunaszerdahelyieknek viszont csak azt tudom mondani: „Ne adjuk fel!

 

Nem akarok senkit untatni, de még ide teszek néhány érdekes kérdést, érvelést amit aláírásgyűjtés közben szereztem:

Lakos: Nem ismerem Önt.

Én: Én sem ismerem a lakótelep összes lakóját. Sőt! A polgármesterünkkel még egyszer sem futottam össze az utcán!

Lakos: Túl fiatal, nem gondolja?!

Én: Ön szerint milyen kortól elfogadható, hogy a lakosok szemébe hazudjanak?

Lakos: Én ezt nem írhatom alá, mert a polgármester a főnököm!

Én: Éppen ezért lenne szükség a változásra!

Lakos: Rossz a zár az ajtóban. Megjavítaná?

Én: Megpróbálom. (Végül a lakatos telefonszámát hagytam ott.)

 

Zárszóként már csak annyit írok ide, hogy a szükséges aláírásokat összegyűjtöttem. A képviselő és a polgármester jelöléshez szükséges aláírások száma több mint 740 és 680, ami másfél hét alatt gyűlt össze.

Az írásom ezen részét most írom át másodszor, és már végleges! Vasárnap, nem sokkal éjfél előtt, beadtam a jelölésemet, mint képviselőjelölt a „Kelet” lakónegyedért és mint polgármesterjelölt is. Ezt a döntésemet az elmúlt 60 órában történt, az egyik párton belüli „izgalmas” történések nyomására hoztam meg.

Mint dunaszerdahelyi lakos, percről-percre jobban meg vagyok győződve arról, hogy Dunaszerdahely nem lehet politikai pártoké! Nem engedhetjük meg, hogy „magánvállalkozást” és pártkasszát csináljanak belőle! Mert ez csak rosszat hozhat!

Mivel még homályos a többi polgármesterjelölt személye, nem tartom kizártnak azt sem, hogy a végső küzdelem előtt megtámogatom azt a független polgármesterjelölt-et, akivel egyeznek az eszméink. Ezt csakis egy célból tenném meg – Dunaszerdahelyért, a városunkért! Kemény lesz ez a harc! A városunknak, jobban mint bármikor máskor, szüksége lesz a lakosok összefogására! Fogjunk hát össze!

Mindenkit megkérek, hogy november 15-én vegyen részt a dunaszerdahelyi helyhatósági választásokon!

Mindenkinek, aki aláírásával, tanácsával, támogatásával segített engem, KÖSZÖNÖM! Ígérem, mindent elkövetek azért, hogy tisztességes harcban megszerezzem a szükséges szavazatokat és dolgozni tudjak minden egyes dunaszerdahelyi lakosért, a városunkért!

Egyáltalán nem biztos, hogy célba érek,

                           de ezt az utat végig kell járnom!”