Ki a városunk ura?

Csak akkor tudjuk meg, milyen jogaink és kiváltságaink voltak, amikor már elveszítjük azokat!!! Ne kelljen ilyennek bekövetkeznie, hogy a nép, a lakosság felébredjen!

 

Szerinted, ki a városunk ura? ”  Ha ma ezzel a kérdéssel lepnék meg tíz embert a városunkban, nagy valószínűséggel a következő válaszstruktúrával találkoznék. Hatan elküldenének a „búsba”, mivel nem érdekli őket. Egyikük valami alvilági úriembert nevezne meg, egy az önkormányzati képviselőket tisztelné meg ezzel a hatalomfelosztással, és ketten a polgármestert titulálnák erre a posztra.

De valóban így van ez? És ha igen, akkor helyes, hogy így gondoljuk?

 

Felteszek itt és most még egy találós kérdést. Két eltérő mondattal leírom ugyanazt. Aki ebből kitalálja, miről írok, mire gondolok, igyon az egészségemre egy italt a kedvenc bárjában.

Szóval az első így szól: „Népuralom, egyenjogúság, az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom.”

A következő: „Olyan politikai rendszer, amely a népnek a közügyekben való részvételére épül.”

És mint bónusz, segítségként: „Olyan politikai rendszer, melyben a szuverén „nép”, tehát a társadalom összes teljes jogú tagja – nem egyén, kis csoport vagy a hatalom bizonyos csoportja – igazgatja a közügyeket, beleértve a kormányzást is.”

Szerintem már az első mondat után mindenki megfejtette a megoldást. Mind a három mondat a demokratikus politikai rendszer értelmezése más és más szavakkal leírva. Könnyű volt. Hisz ezt mindenki tudja és ismeri. Beszéltek róla az iskolában, sőt, naponta hallunk is róla.

De biztos, hogy tudjuk mit is jelent ez? Ha igen, akkor az írásom elején feltett kérdésre teljesen más válaszokat kellett volna kapnom! Nemde? Most őszintén, tegyük fel magunknak a kérdést, kit tituláltunk gondolatban a „Város urának”, mikor elolvastuk az írás címét. Biztos nem a népet, nem a lakosokat!

Néhány nappal ezelőtt Dunaszerdahelyen megrendeztem az első lakossági fórumomat. Megpróbálom összegezni a fórumot megnyitó beszédemet arról, mi a fő célom mint önkormányzati képviselőnek. Ez a cél nem más, mint megalapozni az utat egy nyitott, áttekinthető és kommunikatív város felé a lakosság, a nép számára. Az írás kedvéért, a fenti sorokból merítve, megnevezem úgy, hogy egy demokratikus város felé vezető út alapkő letétele.

Ennek a demokratikus városnak két fő pillére van, vagyis kellenne hogy legyen.

Az első pillér az maga a Városi hivatal nyitottsága, áttekinthetősége és közlékenysége a lakosok felé. Ami nem jelent más, mint hogy a lakosoknak a fenti demokratikus rendszer értelmezése alapján betekintése legyen a városi hivatal falai mögé, a hivatalnokok eljárásaiba, a polgármester és a képviselők munkájába. Ezt az első pillért a városnak kell megalapítania, az nélkül hogy bárki kérné tőle! Ez az alap demokrácia követelménye, hogy a nép, a lakosok gyakorolhassák a kapott hatalmat, gyakorolhassák a közügyekben való részvételi jogukat!

A második fő pillére a demokratikus városnak pedig nem más, mint maga a nép, maga a lakosság! Fontos és szükséges, főleg akkor, amikor már úgy érezzük, hogy nincs beleszólásunk a dolgokba, amikor már úgy érezzük, hogy semmibe vesznek bennünket, amikor úgy érezzük, hogy csukott ajtókba ütközünk, amikor már úgy érezzük, hogy csak a választások előtt hallgat meg minket a „politikusféle”! Épp ilyenkor fontos, hogy a konyhából, a presszóból és kozmetikustól át vigyük a kéréseinket, javaslatainkat és főleg a közügyekben való részvételi jogunkat az utcára, a hivatalokba és minden erőből vessük rá az általunk megbízott és megválasztott személyekre. Muszáj, megismétlem, muszáj hogy a képviselők, köztük én is, érezzük hogy a nép, a lakosság ott áll a hátunk mögött és figyeli hogyan képviseljük, hogyan dolgozunk és mit teszünk a „részben” ránk átvitt hatalommal, amit a néptől, amit a lakosoktól kaptunk. Amint elveszik ez az ellenőrzés, ez a nyomás a nép felől, fent áll a veszély, hogy a választott személyekbe beférkőzik a „népfóbia” és kis csoportokban lesznek csak képesek „dolgozni”. De ha ez az eltávolodás a néptől, lakosoktól bekövetkezik, mondhatjuk-e még azt, hogy ezek a kis csoportba zárkózó képviselőink minket képviselnek, a népet képviselik?? Mondhatjuk-e még azt, hogy működik a demokratikus rendszerünk??!!

Ezért fontos a fent leírt demokratikus város alap pilléreit megépíteni, hogy ne kis csoportok gyakorolják a közügyekben való részvételt, hanem a nép, a lakosok gyakorolják azt!

Csak akkor tudjuk meg, milyen jogaink és kiváltságaink voltak, amikor már elveszítjük azokat!!! Ne kelljen ilyennek bekövetkeznie, hogy a nép, a lakosság felébredjen!

 

Ha holnap felteszem újra az írásom alap kérdését:

Ki a városunk ura? ” – a válasz erre szóljon úgy:

A lakosok, a nép!

Ez a célom.