Sok(k) lesz a párt

Késő a bánat a közös lista miatt. Sajnos borítékolható volt, hogy nem lesz megegyezés a Híd és a Magyar Közösség Pártja (MKP) között. Az 1990-ben Együttélés és Magyar Kereszténydemokrata Párt (MKDM) összeborulását, illetve az 1998-as Magyar Koalíciót egyrészt történelmi politikai események, másrészt pedig meghatározó politikusok hozták össze, ami segített a szlovákiai magyarság mobilizálásában. Mára azonban a csalódás a meghatározó közösségi élmény, és a közöny az uralkodó politikai állapot.

Nyugodtan ki lehet mondani,  elsősorban a Híd nem óhajotta a megállapodást. A két párt politikai és pénzügyi háttere – köszönhetően ez immáron a központosított magyarországi pénzeknek, illetve a megerősített szlovák kulturális intézményeknek - tulajdonképpen összeegyezhetetlen.  Nemcsak a két párt vezetése, de tagsága között sincs szinte semmilyen bizalom egymás iránt.  Az elmúlt évek “vegyespártozását” és helyi szinttől Pozsonyig húzódó acsarkodását ismerve ez nem meglepő.

Az sokkal inkább, hogy a Híd meghatározó politikusai inkább választották a büszke halált (legalábbis annak a valószínűségét), mint a túlélés esélyét.

Az MKP-nak mint parlamenten kívüli pártnak természetesen nem volt vesztenivalója a tárgyalásokkal. Ám még ezt is sikerült úgy menedzselni, hogy a hangadói nem tudták megállni a “bugározást”.  Persze, divat ez most a szlovák médiában, de sem politikai taktikára, sem jó modorra nem vall.  A Híd ugyanúgy benne lehet egy ellenzéki koalícióban is - vagy éppen egy újabb SMER-kormányban -  Bugárostul, amennyiben képes bejutni önállóan a parlamentbe,

ezáltal ismét a mérleg nyelvévé válhatnak.  Erről szól a politika, és ebben reménykednek a Hídban. 

Ennek ellenére nem könnyű megérteni miben bíznak a Hídban. A párt két vesztes választások után, lefelé menő ágban van. Ma már rendszeresen mérik a parlamenti küszöb alá.  Eddig a Híd hitelesen tudta képviselni a szlovák kormányban való érdekérvényesítés paradigmáját.  A hitelesség aztán a szerencsétlen himnuszügyben jócskán csorbult. A szlovák média Bugár-ellenes kampánya nagyot ártott a párt hitelességének is - hiszen nincs Híd Bugár nélkül.  A kérdés az vajon támogatja-e a szlovákiai magyar közösség elegendő számban is azt az 1998-ban született paradigmát, miszerint a kisebbségi érdekeket kormányban, nem ellenzékben lehet képviselni? Ha nem, akkor mi az új program, illetve elképzelés?

Az MKP éppen egy működőképes (vagy annak látszó) programmal, illetve markánsabb országos jelenléttel adós. Helyi közösséget építeni nemcsak lehet, hanem kell is, ám ezt rá lehet bízni a civilekre is, kellő támogatással.

Ám érdeket érvényesíteni már helyi vagy regionális szinten is nemcsak Magyarországon, hanem a szlovák többség felé is politikailag kell. 

A Híd úgy gondolja, az 1998-as elképzelés él, és ezt továbbra is csak pártjuk képviseli. A „sikerpropaganda” és „profi kampány” azonban nem tudta behozni a megfelelő számú választót a két utolsó választások során (A „karakter” is profi ötlet volt, csak éppen a visszájára fordult).  A pártnak ténylegesen van érdeme és eredménye – Fico visszahívása például, még akkor is, ha korábban kellett volna - de a párt meghatározó emberei rosszul kezelik az ellenük folytatott kampányt. A párt kommunikációból rendszeresen a sértődöttség, sőt nem egyszer arrogancia köszön vissza. Márpedig a mai politikai közegben – a kampány csak fokozódni fog – ez demoralizáló hatással lehet a Híd megmaradt választóira is. Abban esetleg reménykedhetnek, hogy az erős mediális ellenkampány bizonyítékok hiányában

akár a visszájára is fordulhat, pártjuk egyfajta áldozati szerepbem vághat neki a választasoknak, így a szlovákiai magyar választópolgár akár még is könyörulhet rajtuk. 

Közben a szlovákiai magyarok kegyeiért eddig soha nem látott számú politikai aspiráns jelent meg. A Progresszív Szlovákiai magyar platformja után várhatóan Kiska exelnök pártja is megszólítja a magyarokat. A PS vélhetően már begyűjtötte a Híd szlovák szavazóit. A szlovák pártok kisebbségi kezdeményezése azonban kiváló lesz annak a tesztelésére, mit gondol a fiatalabb politikai generáció a kisebbségi, illetve regionális ügyekről.

Čaputová elnökkel kiegészitve ráadásul egy új politikai mechanizmus is megjelenik, amit feltétlenül ki kéne használni.

De kinek?  A civilek is - helló, Kerekasztal, hol voltál eddig? -  most akarnak harminc éves lemaradást behozni. Ráadásul egyre többet hallani egy új magyar kezdeményezésről is, amit MKP közeli fiatal civil aktivisták hoznának össze.

Talán nem kell különösen hangsúlyozni, sok(k) lesz a párt. Egy új pártot, illetve kezdeményezést talán majd a romok eltakarítása után kéne létrehozni, vagyis a választások után.  Nem biztos, hogy a szlovákiai magyar képviselet ügye most menthető, a már említett csalódottság és a közöny miatt.  Ezt „magyar képviselettel” orvosolni 2019-ben inkább retró, mint menő. (Már csak a méltó szó hiányzik, hogy teljesen legyen az 1998-as szlogen). 

Amennyiben egy új kezdeményezés az MKP-t reformálná meg, akkor talán lenne esély, hogy az MKP lenyomja a Hidat a parlamenti választásokon. Ehhez viszont miért kell egy új kezdeményezés...? Ráadásul a Magyar Fórum már korábban lenyúlta az ötletet, bár Simon Zsolt politikai múltjával vajmi nehezen tud hozzájárulni a megújuláshoz.

Gombaszög, vagy a Szlovákiai Magyar Kollégium menedzserei megérdemlik a tiszteletet, de nem jár nekik a politikai szerep, csak azért mert fiatalabbak.

Még egy kezdeményezés a jelen esetben a szlovákiai magyarság további politikai szétdarabolásához, semmint megújulásához járulhat hozzá. 

Természetesen – honnan is jön a pénz? -  sokan látnák Budapest kezét a dologban - még ha nem is erről van szó elsősorban. Az ehhez járuló, minden bizonnyal még inkább kiéleződő kampány a Híd és a „magyarok” között pedig az eddigi acsarkodást lökheti további magasságba - amit a Progresszív Szlovákia keszen szípen.

A civilek, ha már felkeltek, sokkal hasznosabbak lennének egy új, modern program létrehozásában. A generáció-váltás bőven ráfér a mostani politikai garnitúrára, de hát új arcok voltak-vannak mind a két csapatban eddig is. Nemcsak a meglévő magyar pártok krízisét lehetne (ki)használni, hanem az új szlovák politikai generáció újsüttetű figyelmét is.

Ami a lényeg, az elmúlt 20 év nem vezetett semmiféle strukturális változáshoz a szlovák gazdaságpolitikában, kisebbségvédelemben, vagy a magyar (és más) kisebbséget illető szlovák közgondolkodásban. 

Korrekciók, fontos lépések és gesztusok voltak, de alapvető változás nem. A Hidat fel lehet égetni, de a kérdés továbbra is a régi: hogyan lehet magyar, és/vagy regionális érdekeket érvényesíteni ma Szlovákiában hidak nélkül?