Van ennél lejjebb?

Megdöbbentően cinikus nyilatkozatra „ragadtatta magát” az MKP kassai kerületi tanácsa a kassai és a rozsnyói gimnázium ügyével kapcsolatban.

Állítólag a két iskola nem került volna ilyen helyzetbe, ha „a Most-Híd vegyes párt rozsnyói megyei képviselőjelöltjeinek magyar alapiskolába és középiskolába járnának a gyerekei”. Most tényleg ezt akarjátok, fiúk? Kezdjük el kapargatni a felszínt? Kezdjük el számolgatni, hogy az MKP hány tagjának járnak/jártak szlovák iskolába a gyerekei? Tényleg ez a cél? Most akkor erről fog szólni a történet? Nem azon kellene közösen gondolkoznunk és dolgoznunk, hogy minél jobb minőségű, színvonalas magyar iskolákat teremtsünk? Olyan iskolákat, ahol a gyerekek amellett, hogy anyanyelven kapnak meg minden tudást, amire szükségük van, még rendesen megtanulnak szlovákul is úgy, hogy egyenlő esélyekkel induljanak? Nem azon kellene közösen dolgoznunk, hogy a minőséggel győzzük meg a magyar szülőket, érdemes magyar iskolába íratni a gyerekeiket? A felelősség elkenése helyett nem a felelősségvállalásra kellene összpontosítanunk? Vállalni a felelősséget a tetteinkért és szembenézni a következményekkel?

Az MKP kassai kerületi tanácsa alulmúlt minden várakozást. Utoljára ilyen szánalmas másikra mutogatást a párt vezetői a 2010-es választások idején produkáltak, amivel az MKP sikeresen ki is golyózta magát a parlamentből. Szomorú, hogy ismét ezzel a hozzáállással kell találkoznunk.

Mi, a magunk részéről megtettük az első lépést. Letettük a nemzetpolitikai programunkat az asztalra, amiből – vegyes párt ide, vegyes párt oda – mindenki levonhatja a megfelelő következtetést arról, hogyan gondolkodunk mi a magyarságot érintő kérdésekről. Persze érthető, hogy az MKP-nak az az érdeke, hogy fenntartsa azt a skatulyát, amibe bezárta a Hídat annak megalakulásakor: vegyes párt, tehát eleve csak rossz lehet. Jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba: igen, vegyes párt vagyunk. Vannak a sorainkban magyarok, szlovákok, ruszinok, romák, vannak férfiak és nők, szőkék, barnák, vörösek, alacsonyak, magasak, testesek és vékonyak. Olyanok vagyunk, amilyen a társadalom körülöttünk: egy vegyes és színes társadalom, amelyben mindenkinek megvan a maga helye. A mi célunk az, hogy aki szőke, merje bátran és büszkén vállalni a szőkeségét, a kövér a kövérségét, a szlovák azt, hogy szlovák, a magyar pedig azt, hogy magyar. Azt szeretnénk, ha mindenki büszke lehetne arra, ami. Azt szeretnénk, ha egy olyan összetartó közösség lennénk, amelyhez jó tartozni, ahová érdemes csatlakozni. Azt szeretnénk, ha nem az egyre fogyatkozó magyarságon lamentálnánk, hanem olyan közösséget alakítanánk ki közösen, amely vonzó az emberek számára. Kedves kassai MKP-sok. Nem ezen kellene dolgoznunk?