Ki van az álarc mögött? Avagy hogy is áll a Fico—kormány a kisebbségi jogokkal?

Leginkább sehogy – válaszolhatnánk cinikusan, de aligha mondhatunk mást. Az elmúlt két év mérlegét megvonva egy dolog világosan kitűnik: Robert Fico és kormánya semmit sem ígért, és még azt se tudta betartani.
 
Adva van egy teljesen semmitmondó kormányprogram tele általánosságokkal. Úgy írták meg, hogy úgy tűnjön: a kormány pozitívan áll a nemzeti kisebbségekhez, amelyek „gyarapítják az ország sokszínű kultúráját”. Szép szavak, csak éppen tartalom nélküliek. Mert ugye ha a kisebbségi kultúrák valóban gyarapítják az országot, akkor megérdemlik, hogy támogatásban részesüljenek.
 
A számokat látva azonban nyilvánvaló, a kisebbségi kultúrák az állam mostohagyerekei, hiszen a kulturális projektekre szánt összeg éves összehasonlításban 15%-kal lett alacsonyabb a tavalyinál. Szándékos időhúzás zajlik az Ifjú Szivek igazgatói tisztségének betöltése esetén, amely lassan már a szervezet létét veszélyezteti. A. Nagy László lemondása óta betöltetlen a kisebbségügyi kormánybiztos posztja, nem folytatódik a hivatal kisebbségi hivatali nyelvhasználatot segítő tevékenysége, és Kisebbségi és Etnikai Csoportok Bizottsága statútumának megváltoztatása eredményeként most már minden kisebbség csak egy szavazattal rendelkezik a bizottságban – a pár ezres cseh kisebbség csakúgy, mint a félmilliós szlovákiai magyarság.
 
A kormány „ígéretet tett a status quo – azaz a fennálló helyzet - megőrzésére”. Igen ám, de ezt az ígéretüket igyekeztek tökélyre fejleszteni, azaz még azon sem voltak hajlandók mozdítani, ami csak a meglévő jogok érvényesítését tette volna lehetővé – lásd a kétnyelvű vasúti táblák vég nélküli szappanoperáját. Robert Fico imidzsváltásához hozzá tartozott, hogy a kisebbségek irányába is a mosolygó arcát mutatja, bár ez leginkább a külföldi megfigyelők elaltatására és megtévesztésére szolgált – de rövid időn belül mindenki számára világos lett, ez csak szerep.
 
Az álarc mögött ott van Robert Fico valódi arca. Azé a Ficóé, akinek belügyminisztere semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy büntetlen diákok autója után lőnek a rendőrök, akik más esetben is túllépték a törvény által megszabott hatáskörüket – lásd például a szepesi razziát. Azé a Ficóé, aki megalázó módon nem engedi szóhoz jutni a kormányülésen az ügyben eljárni köteles emberjogi biztost. Azé a Ficóé, aki a szemünkbe hazudja a plakátokról a „köszönömöt”, majd a választási bukás után arra utasítja párttársait, ne szavazzák meg a parlamentben a vasúti törvény módosítását s a kérdésre, hogy miért, a kulisszák mögött azt választ kapjuk: mert a magyarok nem rá szavaztak. Azé a Ficóé, aki hadjáratot hirdet egy megvert diáklány ellen beleavatkozva egy folyamatban lévő büntetőügybe. Azé a Ficóé, aki minden alkalmat megragad, hogy hangsúlyozza a nemzeti kisebbségek másodrendűségét ebben az országban, amelyet – az ő szavai szerint – a többségi nemzet számára hoztak létre.
 
Érdemes tehát az álarc mögé lesni.