Iskolaügyi tragédia

Az OECD szerint a tanítók bérezésének tekintetében az utolsó helyen éppen Szlovákia áll.

Március 28-án van a tanítók napja, a nap amikor kivételesen azokat ünnepeljük akik máskor szolgálnak – a tanítókat és tanárokat. Azonban az nem elég, ha csak ezen az egy napon nyilvánítjuk ki a tiszteletünket nekik. Ebben az összefüggésben például azt is ki kell mondani, hogy kormány jelenlegi tétlensége az iskolaügyi dolgozók rendezetlen helyzetével kapcsolatban a tiszteletlenség netovábbja.

Pont a napokban került napvilágra a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (ismertebb nevén az OECD) jelentése azzal kapcsolatban, hogy hogyan alakul a különböző foglalkozásúak bérezése országonként, nemzetközi összehasonlításban. Bár azt eddig is tudtuk, hogy nálunk az iskolaügyi dolgozók bérezése nagyon gyenge, szinte arculcsapással ért fel az a hír, hogy az OECD szerint a tanítók tekintetében az utolsó helyen éppen Szlovákia.

Ez nem csak szégyen (hiszen ezt a jelentést világszerte olvassák és talán megakad a szemük a legutolsó helyen), hanem tragédia is, a legsúlyosabb fajtából. Tragédia hogy a Smer, amely rövid megszakítással már lassan tíz éve kormányoz, egyáltalán semmit nem tett azért, hogy ez a helyzet javuljon, hogy pozitív változást érjen el. (A Radičová-kormány egyébként hozzáfogott a helyzet rendezéséhez, de a koalíció szétbomlása okán a befejezésre már nem volt lehetőség, a Smer pedig ismét hatalomra kerülve mindent leállított.) 

Közben pedig a tanárok alacsony fizetése csak a leginkább látható tünete egy sokkal mélyebb problémának. Ez pedig az, hogy ma Szlovákiában a tanítói szakma megbecsülése érezhetően sokkal alacsonyabb, mint az volt akár csak egy évtizede, és annál is sokkal alacsonyabb, mint ami meg kellene hogy illesse. Míg a fizetések kérdése ha nehezen is, de rendezhető lenne egy intézkedéscsomaggal (elsősorban a pénzt kellene rá valahol megtalálni), addig a presztízsveszteséget nem lehet „csak úgy”, egyszeri lépéssel rendezni.

Rendszerszintű, átgondolt, mélyreható változásra van szükség. A tanároknak és tanítóknak a jelenlegi mozdulatlanság, stagnálás helyett perspektívát kell nyújtanunk. Persze az ilyesmi nem mutatkozik meg rögtön megnövekedett politikai támogatottságban, jobb közvéleménykutatási adatokban (talán ezért is nem csinálja a számokra mindig nagyon odafigyelő Smer). A pozitív hatások hosszú távon jelentkeznének, viszont mindannyian profitálnánk belőle, hiszen a motiváltabb tanárok jobb iskolaügyet, ezáltal felkészültebb diákokat, piacképesebb gazdaságot és gazdagabb országot eredményeznének.

A fenti tragikus adatok ellenére – sőt!, így még inkább – a Híd köszöni minden tanárnak, tanítónak és iskolaügyi dolgozónak az elvégzett munkát, amellyel országunkat minden nap egy kicsit élhetőbb hellyé teszik. Köszönjük.