Fico nem spórol, legfeljebb a déli régiókon

Először is azt, hogy a kormánypárt politikusai inkább csak beszélnek a spórolásról és a konszolidációról, a gyakorlatban viszont inkább osztogatni szeretnek. Így az államháztartási hiány lefaragása minden költségvetésben tovább csúszik, jelenleg főként 2017-ben tervezik a nagy spórolást, akkor, amikor ez a kormány már nem lesz hatalmon. Az előző hároméves költségvetésben 2016-ra még a bruttó hazai termék (GDP) 1,21 százalékának megfelelő államháztartási hiánnyal kalkuláltak. A legújabb tervben már 1,93 % szerepel, hiába, jönnek a választások, lazábbra kell venni a gyeplőt. A kormány tehát a saját maga és a parlamenti többsége által elfogadott korábbi költségvetésekkel is szembe megy.

Az is látszik, hogy minden spórolásról szóló közleménnyel ellentétben az állami kiadások az elmúlt években rendre nőttek, akár csak a bevételek. Az állam az elmúlt három évben egyre több pénzt szedett be, és még többet osztott szét. Most el kéne hinnünk, hogy pont a választási évben, jövőre lesz ez másképp. Jó alapunk van ebben kételkedni. Az még rosszabb, hogy mire költik a többletkiadásokat. Jórészt „szociális csomagoknak” csúfolt szavazatvásárlásra.

Közben eszükbe sem jut, hogy esetleg csökkenteni is lehetni az elvonásokat, több pénzt lehetne hagyni az embereknél. Mert a kormány első két évében a többletbevételeket úgy sajtolták ki a néptől, nem épp „szociális” módon. A dolgozók minden kategóriájának (alkalmazottak, egyéni vállalkozók, megbízási szerződésre dolgozók) nőttek az adó és/vagy járulékterhei, akárcsak az őket foglalkoztató vállalkozóknak, de megemeltek egy sor illetéket is. Most, amikor már a gazdasági növekedés is hoz többletbevételeket, el kéne gondolkozni azon, nem lenne-e jobb a munkára és vállalkozásokra nehezedő adó –és járulékterheket csökkenteni. Legalább az emelések előtti szintre. De ez fel sem merül, helyette vannak a korrupciót erősítő és a haverokat preferáló szelektív támogatások, átmeneti dotációk, adóenyhítések.

És persze a déli régiók most sincsenek a prioritások között. Egy kilométer autópálya vagy gyorsforgalmi út nem épült itt és ez alatt a kormány alatt már nem is fog. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy egyetlen komolyabb beruházást sem sikerült ide csalogatni az elmúlt évtizedben. Ki a hibás? Az elmúlt tíz évből nyolcban a Smer volt kormányon, az ország és a régiók állapota főleg az ő „kézjegyük”, már nem kenhetik másra a felelősséget. Jövőre persze az ígéretek szerint elkezdik az R7-es gyorsforgalmi út építését, feltéve, ha sikerül megkötni az ország legdrágább PPP-projektjének szerződését, aminek költségeit 30 évig fogjuk majd nyögni. Ez túl későn jön és túl nagy ár egy nyúlfarknyi szakaszért, ami Dunaszerdahely előtt véget ér.

Persze utakra, vasutakra lenne több pénz. Ha a nemzeti forrásokat nem szociális csomagokra költenénk, ha a közbeszerzések nem lennének a korrupció melegágyai – és ezért jóval drágábbak a kelleténél, meg, ha jobban fel tudtuk volna használni az uniós alapokat. De Szlovákia ebben az utolsók között kullog, már kevesebb, mint fél évünk van a 2007-2013 közötti költségvetési időszakból megmaradt források felhasználására. A kérdés már csak az, hogy „mindössze” százmilliókat, vagy egyenesen milliárdokat fogunk-e elveszteni. De biztos, hogy nagyon sok forrás fog felhasználatlanul visszavándorolni a brüsszeli közös kasszába. A felelősség itt sem kenhető nagyon másra, az elmúlt tíz évből nyolcban ugye ki is volt kormányon…

Ha a jövőben nem sikerül kiharcolni a közlekedési infrastruktúra fejlesztését a déli régiókban, ha ezzel párhuzamosan nem létesülnek ipari parkok, ha ezek nem kerülnek fel a beruházásokat támogató SARIO állami ügynökség „térképére”, ha nem tudjuk jobban felhasználni és minél jobban ide irányítani az uniós forrásokat, akkor a stagnálás és leszakadás folytatódni fog. Mi mindent meg kívánunk tenni, hogy a helyzet megváltozzon, a programunk konkrét célokkal megvan, de persze ennek kormánypolitikává tétele a választók támogatásának a függvénye.