A más pénzét költőkről...
Pár órával ezelőtt jelentette meg Barak László supermanos írását, így az alábbiakban néhány sorban szeretnék erre reagálni.
Nagyon jó, hogy megjelent a supermanos írás, mivel azt hiszem, hogy elég jól tükrözi azokat a véleményeket, amelyek az eurósánc megszavazását támogatják. Természetesen mindenki a saját vérmérséklete szerint adja elő a véleményét, úgyhogy a hangnemmel nem szeretnék foglalkozni. Azt azért sajnálom, hogy Barak csicskákról beszél, ezt a kifejezést az ő szájából hallani kissé megmosolyogtató.
A legnagyobb problémát abban látom, hogy a kormány esetleges széteséséért a cikk írója nem a koalíciós trojkát teszi felelőssé, hanem az SaS-t. Ez valószínűleg abból az optikai csalódásból ered, hogy ha valamit többen mondanak, akkor az biztosan igaz is. Az, hogy ez nem így van, kisebbségiként már jópárszor megtanulhattuk.
Mégis miért mondják kórusban három pártból is, hogy oda kell adni a pénzt??? Hosszas fejtegetés helyett én ezt csak azzal tudom indokolni, hogy ezek az emberek soha nem vállalatak semmiért anyagi felősséget, sőt, legtöbbjük mindig csak a mások pénzéről szórakozott. Nézzük csak meg, hogy kik a koalíciós trojka vezetői? Csupa olyan emberek, akiknek a saját bőrükön soha nem kellett azt megtanulniuk, hogy létrehozni valamit csak úgy lehet, hogy a kiadások soha nem lehetnek magasabbak a bevételeknél. Ez a szemlélet eddig a szlovákiai politikában eddig még nem volt jelen, hiszen a politikusok meztelen seggel érkeznek és csak egy-két választási időszak után lesz meg a vagyon. Feleségekre, unokatestvérekre és barátokra íratva.
A koalíciós trojka legfőbb bánata éppen ez: Hogy elakad a szajré.
Szlovákiának hét milliárd euróval kell beszállnia az eurósáncba, miközben távolról sincs ennyi pénze, amit megengedhetne. Azt, hogy be tudjunk szállni, kölcsönt kell felvenni, amit csak abból lehet törleszteni, amit az Ön fizetéséből kedves Olvasó adóként levonnak.
Mi az SaS-ben hiszünk abban, hogy nem szabad veszteséges ügyletekbe belemenni. Azt nem tudom megmondani, hogy van-e az ilyen politikának létjogosultsága, mivel előttünk még senki nem csinálta. Abban azonban biztos vagyok, hogy meg kell próbálni. Hosszú távon biztos, hogy ez lehet csak a megerősödés útja, ezt azonban a választók, azaz az Önök segítsége nélkül nem lehet megtenni.
Ezért is született ez az írás.
