Salvadooooor Daliiiii a TÜNDÉRKERT fesztiválon!
Bizonyára sokan emlékeztek Dali életrajzi filmjének arra a jelenetére, amikor első alkalommal megérkezik az USA-ba. Az újságírók persze azonnal rávetik magukat a repülőtéren, a sok unalmas figura közül sokkolóan kirívó Dalira, aki egy óriás kiflivel a fején, s a parádés bajuszával trancsírozta szét a szenzációra éhes riportereket figyelmét.
- Bocsánat, Ön kicsoda? – kérdezték Dalit körbevéve a riporterek.
- Salvadooooor Daliiiiiii.
- De hát, kicsoda az a Salvador Dali?
- A szürrrrrrealllizzmus…..
- De hát - mi az, hogy szürrealizmus?
- A szürrrrrrealllizzmus, Salvadooooor Daliiiiiii.
Nos ez a fickó, legalábbis a szelleme megérkezett néhány röpke órára – a TÜNDÉRKERT – fesztivál vendégeként Dunaszerdahelyre, szombat estére. Este jócskán csúszva, legalább 2 órát késve kezdődött a Pandamanda- kifutó modellek extrém divatbemutatója. A csúszás - persze - személyszerint nem sűrűn zavart, s ezzel így volt láthatólag a közönség is – hiszen az idő, mint fogalom, ebben az esetben / konstellációban / szinte érthetetlennek is tűnik, s különben is – az óra szó is érthetetlenség. Mi az, hogy óra?
Jó, ha tudjuk – kik voltak az est elkövetői, róluk bizonyára még hallunk, máskor, máshol, hasonló gazságokkal kapcsolatban is: Őry Kati, Erdei Ildikó Virág, DrKissRitaPanda nyomatták töményen a pihent agyuk kizsákmányolt tartományainak szürreális világát. Ugyancsak jó tudni, hogy az élő zenét szintén a pihentetett, Hey Nostradames akciózenekar szolgáltatta, "fülbemászó" dallamaival. A dallamok ugyanis a fülünkbe másztak, százlábú ribancokká válva bizsergették a testemet, bemásztak a gatyámba, izé, bizgeréltek....Ennek kapcsán kis időre szinte elhittem magamnak, hogy nem is Dunaszerdahelyen vagyok, hanem Amszterdam egyik extrém klubjában, s már majdnem elragadtattam magam…
A zenekar - Hey Nostradames / dob, gitár,ének, trombita / tájainkon igencsak szokatlan formációban / – tekintettel az utóbbi időben a választási kampány miatt gyakorta előforduló félnótás, lómosó fellépők miatt – olyan zenei világot produkáltak, hogy segítségükkel helyből nyújtották át a nézők és a hallgatók számára, mintegy bemelegítés képpen a Kulcsot az ismeretlen, az agyi receptorok zegzugos világába készülő turistáknak. Megtaláltuk az átjáró kaput - lassan haladt a sor, s mire kifutottak az első pszichoaktív modellek, addigra mindenki átvehette a Paseportját, simán átjutottunk az ellenőrzéseken, s tudatalattink bebocsájtást nyert Pandamanda Köztársaságba. A „Hey Nostradames” zenei konzuljától ugyan megkíseltem kikunyerálni telepatikusan egy különleges státuszú tartós jellegű tartózkodási engedélyt az állítólag ugyancsak nyitott INTERZÓNA KÖZTÁRSASÁGBA ( Meztelen ebéd) is, de erotikus jelzéseivel jelezte – ne térjek el a tárgytól… Az énekeskonzul – Lisa Steele….hmmmm…maradjunk annyiban, hogy a fellépés alatt többszörösen is szexuálisan zaklattam ….s most maradjunk a fogalom szigorúan bizalmas, szürreális vonatkozásában.
Nattyon jóóóóó volt a kis rüfke, talán még Ferencz Jóskának is tetszett volna…(….Hoppá, de hát hogy került a flassembe a császáj őfelsége?)
És a modellek, lám megérkeztek. Vagy csak azt hittem, hogy megérkeztek, csak káprázott volna a szemem, s titkos álmaimról fecsegek itt? Megelevenedett szexuális célokra alkalmazható, felfújhatós, nagy, tátott szájú, bögyös műribanc, egy igazi koktél, bőrönd, nyitott szekrényben lapuló csontváz, levessel megtelt fazék, kirakati bábuk érkeztek elénk, s közben bömbölt, nyerített, inzultált a konzul-rüfke, sivított a trombita….s csak jöttek, jöttek, provokáltak a megelevenedett álmok, lelki világunk elfelejtett, titkos kazamatáinkban meglapuló, tudatalatti felettes Énjeinkkel találkozhattunk…
Hogy volt tovább? Meséljem? Elhiszitek?
Képzeljétek el…A többit – ha majd a Pandamanda Köztársaság „nadságosasszonya” – ha visszajön közénk, (Antal Ági) felrakja az elkészült titkos fotókat a netre, nos – akkor majd elhiszitek…de lehet, hogy csak színeket és hangjegyeket, meg ilzen basszuskulcsokat vagy miket fogtok látni…Nem mindegy? Ott voltatok? Biiiitttosssannnnn.....
