Szélsőséges szelek

Az elmúlt időszakban Európa, de főleg Közép-Európa szerte megerősödtek azok a politikai tömörülések, szervezetek, amelyek szélsőséges eszméket hirdetnek (AFD, Nemzeti Front, Svéd Demokraták). Ez alól Szlovákia sem kivétel, hiszen a soviniszta mečiari korszak után újra felébredt a szlovák extrémizmus, igaz más formában.

Szlovákiát, a 90-es években a mečiari nacionalizmus képviselte, egy erős nemzeti és centrista államot álmodtak Mečiarék, ahol a szlovák nemzetállam feltételeit próbálták megteremteni, hiszen ahogy egy fiatal országot, úgy egy egész nemzetet kellett újraébreszteni. Az akkori politikai vezetés nagyon erős szlovák nacionalizmussal és sovinizmussal bírt. Így a nemzetiségek élete nehezebb lett, a lenézést és a megfélemlítést érezhette egy átlagos szlovákiai magyar. Ezeket az időket olyan kijelentések jellemezték, amelyek a magyarokat a Duna mögé kívánták és a „Szlovákiában szlovákul“ narratíva jelent meg a mindennapi és politikai köztudatban. 

A változás 1998-ban következett be, amikor is sikerült ezeket a pártokat leváltani, a szlovák demokratikus pártok (SDK) és az egységes magyar párt (MKP) összefogásával, így az ország szakított az izolált és bezárkózott politikával.

Mečiar és Slota politikai kivonulásával azonban nem tűnt el teljesen a nacionalizmus és sovinizmus, ahogy változnak az idők, úgy alakulnak át a nacionalista erők is. Már nem a magyarok lettek a fő ellenség, hanem a romák és a brüsszeli bürokraták. Az extrémizmus és nacionalizmus új képviselője:  Marián Kotleba lett.

Kotleba népszerűsége az utóbbi időszakban indult növekedésnek. A Mi Szlovákiánk néppárt (ĽSNS) elnöke, 2016-ban több mint 8%-os támogatottsággal masírozott be a parlamentbe és azóta meglehetősen erősödött a táboruk, jelenleg több mint 1ľ%-on állnak. Kotleba színre lépését megelőzték a 2013-as megyei választások, amikor is ő lett Besztercebánya ispánja, a szavazatok 55%-val. A besztercebányai régióban, (Közép és Kelet-Szlovákiában) a legnagyobb a munkanélküliség és a legmagasabb a romák aránya is. Ezeket a kérdéseket egyetlen más párt sem feszegette, Kotlebáék viszont igen.

A 2016-os parlamenti választásokon, a migrációs válság repítette a párt népszerűségét. Az igazán meglepő az, hogy a párt szavazói nagyrészt a fiatalokból, a 20-26 év közöttiekből és a szegényebbek közül kerülnek ki, az utóbbi csoportban nagyon sok az elégedetlen. A párt arculatához hozzátartozik az euroszkepticizmus és a multikulturalizmus kritikája. Kotlebáék tagadják, hogy rasszisták lennének, de az extrémizmus jellemzői nagyon fellelhetőek a párt kommunikációjában. Az idegengyűlölet, az antiszemitizmus, a romaellenesség és a szlovák fasiszta államhoz való pozitív viszonyulásuk, mind megtalálhatóak a politikai filozófiájukban. A sikerük kulcsát a rendszerhez való negatív viszonyulásuknak is köszönhetik.

A problémát az jelenti, hogy ezeket burkoltan hirdetik, a fiatalok nagy részét nem ezekkel szólítják meg, hanem a munkanélküliséggel, a kapitalizmus kritikájával és az Európai Unió ellenséges beállításával, amivel azt a látszatot keltik, hogy a Nyugat és az Európai Unió veszélyt jelent a szlovákságra, mivel az idegen hatalmakat szolgál, és a globális tőke felemészti Szlovákiát, ezért ki kell lépni az Unióból és a NATO-ból.

Említettem, hogy a párt pozitívan viszonyul a szlovák fasiszta államhoz. Kotlebáék azt vallják, hogy a szlovák nemzet akkor volt igazán szabad és egységes, amikor  Jozef Tiso volt Szlovákia köztársasági elnöke 1938-ban. Az ő szemükben ő volt az az államférfi, aki a kereszténységet és a szlovák nemzeti érdekeket védte az idegen hatalmaktól. Éppen ezért nagyon sok szlovák katolikus pap viszonyul ma is pozitívan Kotlebához és benne látják Jozef Tiso utódját. Félelmetes és egyben szomorú az is, hogy a katolikus papok nagy része nem akar tudomást venni arról, hogy Tiso Hitler csatlósa volt a második világháborúban és Szlovákia bábállam volt  Németország számára.

Amíg a hagyományos pártok nem tudnak alternatívát és megoldást kínálni az egyes társadalmi problémákra, addig én úgy gondolom, hogy a ĽSNS újabb fiatalokat szólíthat meg. Hozzá kell tenni, hogy a helyhatósági és önkormányzati választásokon ugyan alig lehetett hallani a szélsőséges pártról, nagyon kevés helyen értek el jó eredményeket.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy csökkent a támogatottságuk, sőt a mostani köztársaságelnöki választás megmutatta,hogy ha Harabínnal összefognak, akkor Kotlebáék a második körbe is bekerültek volna, hiszen együttesen több mint 25%-ot értek el. Az államfői választáson ugyan még nem egyesült a két tábor, viszont később nagyon is elképzelhetőnek tartom a két csoport egyesülését. Ehhez viszont Kotlebáeknak mérséklődniük kell, ilyenre számos példát láttunk már Európában, de nem is kell nagyon messzire mennünk. Magyarországon a Jobbik erre kiváló példa.

Ha viszont a két tábor valamikor egyesül, akkor nagy erőre tehetnek szert: a Mečiar-féle régi HZDS -formáció térne vissza, „megízésítve” egy kis rasszizmussal és antiszemitizmussal.

A felvidéki magyarság számára ez csak annyit jelent, hogy a magyar kártya egyelőre a pakli alján van, de ha elfogynak az ütőlapok, akkor minden bizonnyal előkerül majd a magyar kártya a maga ászaival, hiszen Kotlebáék célja továbbra is a szlovák nemzetállam újjáépítése.