SZERINTEM meg NEM, Szűcs Dániel!

Kissé megkésve, ám annál nagyobb megrökönyödéssel olvastam Szűcs Dániel írását, véleményét a hodosi Horthy-mizériáról (felvidék.ma).
Olvasatlan, sötét, félművelt bunkónak aposztrofálni szlovákiai MAGYAR értelmiségi embereket... NO COMMENT.
Nem kell, hogy egy véleményen legyünk, de az emberség, a másik ember tisztelete jó volna, ha a színmagyar pártban is megmaradna. Tudniillik, nem tartom magam elkötelezve egyik párt felé sem, a ,,félmagyar” sem az igazi magyar iránt sem. De magyarnak igen. Történész sem vagyok, csupán azt tudom, vannak dolgok, amelyeket nem lehet megkerülni és kifehéríteni. Amelyeket olyan szépen idéz is. Miért nem veszi a fáradságot, hogy néhány holokauszt-túlélő eredeti és hiteles  visszaemlékezését is felidézze e témában. Még vannak páran. Több mint félmillió magyar zsidó már nem tudja megosztani velünk élményeit, tapasztalatait, véleményét, mert megsemmisültek. Megsemmisítették őket. Helyettük és főleg miattuk ma nekünk kell felemelni a szavunkat. Nem gondolom, hogy Horthy nyakába kell varrni mindent, de személy szerint Simon Attila történésszel értek egyet, többet is tehetett volna értük a hős altengernagy.  Ha már Komáromot említi, megemlítenék egy igazi hőst, akinek neve ugyan nem folyik a csapból, mégis az életével fizetett az emberségéért. Ember tudott maradni az embertelenségben. Az egyetlen magyarországi polgármester volt, aki nyíltan felemelte szavát a  zsidótörvények és deportálások ellen. Alapy Gáspárnak hívták. Az ő szállóigévé vált mondását ajánlom a tisztelt vezető szerkesztő úr szíves figyelmébe: ,,Én esküt tettem rá, hogy minden polgár ügyét egyformán szolgálom. ,, Abban talán egyet  tudunk érteni, Horthynak ezt nem sikerült maradéktalanul megvalósítania. Ámbár, hogy ő  maga mennyire nagyra tartja és élteti e Vitatható  Vitéz életművét, lelke rajta. De ne ez legyen a magyarságunk és főleg emberségünk fokmérője. 
Montgomery tanulmányozása mellett ajánlanám olvasmányul Nobel-díjas Kertészünk Sorstalanságát, vagy Szabó Magda Katalin utcáját, esetleg megnézhetné az Oscar-díjat nyert Saul fiát. S még sorolhatnám. 
Biztosan látta, olvasta a fentieket, ezért ilyen empatikus és együtt tud érezni, miért is bánt némelyeket az effajta megemlékezés.
Az ordas eszmék akkor tudnak szárba szökkenni, ha van megfelelő talaj számukra. Jó lenne, ha a mai politika rólunk, magyarokról szólna, nem a megosztásról és a sárdobálásról. Ebből van leginkább elege az egyszerű szlovákiai magyar embernek.