Ohne aggodalom

szilva | 2007. július 4. - 09:44

Egyelőre nagyobb  a füstje, mint a lángja a nagy csinnadrattával beharangozott sajtótörvény.módosításnak. Majdnem minden marad a régiben, csak annak a személynek a helyreigazító szövegét, akiről meggyőződése szerint valótlanságot állítottak,  nem két héten, hanem három munkanapon belül kell közölnie az érintett lapnak. A főszerkesztő továbbra is visszautasíthatja a kérelmet, s akkor az ügy a bíróságra kerülhet. Ennyi. Egyelőre.           

Majd kiderül, miben sántikálnak valójában a kormánypártiak.           

 Ha a tények tiszteletéhez rgaszkodnak, akkor nincs gond, amit a cseh példa is igazol, ahol már három éve érvényes ez a jogszabály, és véleményformáló lapban ezalatt talán három helyreigazítás jelent meg. A bulvárlapok meg pereskednek. Ez meg az ő bajuk vagy marketinfogásuk. Majd kiderül, hogy a komoly lapokban milyen újságírók vannak Szlovákiában. Mennyire ismerik és tisztelik a tényeket.          

Ha viszont a véleményszabadságot, vagyis leginkább a kommentárokat szeretnék  nyesegetni Ficóék, akkor a nagy szlovákiai falba ütköznek, mint anno Mečiar. Mert a kiadók vezetői felkészült emberek. Akik meggyőződésből és saját, jól felfogott érdekükben védik a szólásszabadságot. Erősebbek bármelyik kormánynál és talpnyalóiknál. Erről LEN ON is meggyőződött, aki nemrég azt nyilatkozta, hogy már rájött: nem érdemes háborúzni a sajtóval, mert ennek a csatának nincs győztese. Pedig van. A szabad sajtó. Következésképpen vesztesek is vannak. Méghozzá a politikusok, ahogy ezt Mečiar már saját bőrén érezte. Megsúghatná ezt keserű tapasztalatát a független sajtót utáló Robert Ficónak.