Szlovákia kórképe

Jarábik Balázs | 2020. március 2. - 20:37
A szlovák parlamenti választások csak azoknak jelenthettek meglepetést, akik az elmúlt hónapban nem jártak vidéken, és kizárólag a liberális médiából, vagy éppen az interneten informálódtak (elég sokan voltak).

Bár rengeteg kritika éri a közvéleménykutatókat, a trendeket pontosan jelezték.  A Matovič-jelenség szavazatelszívó hatását képtelenség lett volna mérni, ám a trendek igaznak bizonyultak Matovič, SMER, Za Ľudí, a PS-SPOLU és a magyarok esetében is. 

Ahogy a konzervatív közíró Jaroslav Daniška fogalmazta meg: a szlovákok demokratikus módon egy másik problémával tudták leváltani az előzőt (lásd a Mečiar-Fico-Matovič politikai vonalat). Matovič beleillik választásokat nagy előnnyel nyerni tudó elődei domináns, autokrata karakterébe. Ezzel Szlovákia mint a progresszió közép-európai bástyájának éppen a média által építgettet illúziója szertefoszlott. Ez azonban az ország reálisabb politikai térképe, sőt kórképe. 

Egyszerűen Matovič

Az OĽaNO kampányának utolsó fázisa elsöprő volt. A kampány minőségét az aktivista DennikN is elismerte még a választások előtt. A múlt héten keresztülautóztam Szlovákiát kétszer is: az OĽANO volt az egyetlen párt lényeges érdemi mondanivalóval.  

Miután átvette a kezdeményezést a volt pénzügyminiszter, Ján Počiatek francia villájánál forgatott videóval, Matovič kampánya csupa meglepetés volt, ellensúlyozva az eddigi véleményeket vele kapcsolatban. 

Nem zárta ki a párbeszédet Kotlebával - ezzel hozzásegítette az egymással küzdő szélsőjobbot és a liberálisokat egy gyengébb eredményhez. Matovič volt az egyetlen, aki szembe mert szállni az általános vélekedéssel, ráérezve, hogy Kotleba fő ereje annak áldozati szerepében rejlik. 

Saját maga szerényen visszahúzódott, a lista minőségét kommunikálva - amivel Kiskát gyengítette, aki hasonló üzenettel kampányolt. Behozta polgári konzultációt a politikába (bevallottan orbáni módszer): internetes szavazást kezdeményezett a programjáról (11 pont). 

 Vagyis ő lett a változás tényleges megtestesítője. Tudatosan tudott túllépni a pozsonyi kávéház által diktált kliséken (mivel már korábbi választásokon is volt újságírókkal konfliktusa) és mozgósítani tudta a fiatalokat, illetve a szlovákiai kocsmák sokrétű közönségét. 

Liberális sokk

A PS-SPOLU kiesése sokkolta a pozsonyi elitet, pedig a felmérések az mutatták, hogy ez benne van a pakliban. Még a liberális elemzők is rámutattak (nemcsak Robert Fico), hogy Matovič mind a SMER-t, illetve a liberálisokat is legyőzte.  

Bizony a PS-SPOLU hibát hibára halmozott a „sabatical” ötletétől kezdve egészen „Poďme do Nich” (Essünk nekik) antifa stílusú üzenetéig. Mindezt tetézte az utolsó hónapban elkezdett „keresztény fundamentalizmus” elleni hadviselés, illetve a parlament (jogszerűtlen) blokkolása a 13-ig nyugdíj ügyében. A megnemtámadási paktummal sikerült kilúgozni a KDH-t is. Ezek nélkül Matovič kampánya sem lett volna annyira elsöprő. 

A „Tisztességes Szlovákia” képviseletében elhitték, hogy a Kuciak-gyilkosság után ők a (morális) többség, diktálhatják a politikát, mindezt hatható mediális támogatással.  A választások nyertesei azonban épp azok – Matovič, Fico, Kollár, Kotleba, Sulík - akiket a Kuciak gyilkosság után politikai aktivizmusba forduló média elítélt. 

A progresszívok vesztét végeredményben a saját fölényükbe vetett hit okozta. Választóik egy része – az utolsó Focus felmérések alapján – a támadás alatt álló Kiskához pártolt. Így a Za Ľudí helyett a PS-SPOLU esett ki végül 858 szavazattal. 

Változás vagy (a)mit akartok

Matovič stílus-és generációváltást is hozott. Távozik Bugár Béla és Andrej Danko (és az SNS teljes vezetése) és Andrej Kiska is aligha tér magához ebből az eredményből. 

Bár Robert Fico aligha tér majd vissza a nagypolitikába, a SMER-t tévedés lenne leírni. A PS elfordulása a baloldaliságtól, illetve a regionális politikától elégséges területet hagyott a SMER-nek a jelenlegi politikai (túlnyomóan konzervatív-jobboldali) felállásban.  A politikai stafétát ellenzéki szerepben azonban Fico jobbkeze Erik Tomáš veheti át, aki a SMER markáns kampányarcává nőtte ki magát a kampány alatt. 

Matovič stílusa és politizálása is megváltozott a kampány során. Sokkal pragmatikusabb lesz majd, mint ahogyan azt várják tőle. Már most megy a „bohóckodás”, illetve az „orbánozás” a mediális körökben. Matovič azonban hasonló lesz Trumphoz – vonzza a mediális figyelmet, megkerülni nem lehet, kikezdeni is nehéz.

Amennyiben ígéreteit – lásd elsősorban a 11 pontot - tartani tudja, akkor az OLaNO mögötti bázis jó része akár maradhat is. Legnagyobb kérdés saját személyisége, az 53 fős parlamenti frakció menedzselése, illetve a saját kormányában előbb-utóbb felbukkanó korrupciós ügyek kezelése lesz. 

Saját bevallása szerint is négyes, alkotmányos koalícióra törekszik, bár a Kollárral, illetve Sulíkkal alkotnák a legkoherensebb kormányt. Az alkotmányos többség azonban kell a kormány legfontosabb feladata előtt: az ügyészségi reformhoz, illetve a főügyész kiválasztásához. 

A másik kulcsfontosságú dolog a gazdaság menedzselése, illetve a pénzügyek rendbetétele.  Bár az eredménye szerény lett, az SaS, pontosabban Richard Sulík lesz majd kormány igazi (gazdasági) motorja. Matovič eredetileg éppen az SaS listáján jutott be a parlamentbe 2010-ben és a két politikus között láthatólag jó maradt a kapcsolat. 

Sulík minden bizonnyal megkapja a pénzügyminiszteri tárcát, ahol lesz dolga a SMER után. Bár természetesen lesznek „ideológiai” súrlódások – az SaS liberális és az OLaNO szociális gazdasági programja tulajdonképpen összeegyeztethetetlen - Sulík azon kevesek egyike a szlovák politikában, akik képesek kezelni Matovičot. Ráadásul a kampány során Sulík egy sokkal érettebb önmagát mutatta, ezért is tudta megfordítani pártja sorsát pár hónap alatt egy szinte katasztrofális belső konfliktus után. 

 

Magyarok 

Pár szó erejéig a magyarokról is essék szó, bár az ő (le)szereplésük egyáltalán nem meglepetés. A Híd valóban jobban állt a felmérésekben, amig Matovič meg nem semmisítette Bugár Béla egyetlen kártyáját – a kormányban való szereplést. Ezután a Híd összeomlott, hasonlóan, mint Bugár elnöki kampánya Čaputová szívóhatása miatt. 

Az MKP re-brandingje csupán mérsékelt sikert aratott: a Hidat nem ők, hanem Matovič nyomta le.  A fiatalok helyzetbe hozása fontos színfolt volt, azonban a gombaszögi tábor politikai súlya könnyűnek találtatott. Nem is lehetett ez másként, Matovič (Grendel Gábor, stb) esete is jól mutatja, hogy politikai tapasztalat mennyire számit. A szlovákiai magyar politikában éppen ez a generáció hiányik, ez pedig a régi MKP, mint politikai intézmény csődjét bizonyítja. Ráadásul a gombaszögiek ugyanúgy klánként viselkedtek, mint a többiek: az összefogás egy szlogen volt, amivel saját maguk számára teremtettek nagyobb politikai lehetőséget. 

A Híd bukásával nem nyílik meg a tér, csupán az MKÖ marad monopolisztikus helyzetben. Az etnikai, illetve regionális politizálás fontosságát azonban mi sem bizonyítja jobban, minthogy a PS-SPOLU és a Za Ľudí is adós maradt egy kisebbségi programmal. 

Mig az „igazi” összefogás messze van, addig Matovič igyekszik majd kormányközelbe hozni az MKÖ-t, például a kormánybiztos pozíciót nekik ajánlhatja majd fel. Közben legfőbb ideje lenne átértékelni nemcsak a pártok, de további intézmények szerepét, illetve működésének hatékonyságát a közösség számára.  

A szlovákiai magyarok egy része – az integráltabbak, illetve szórványban élők – számára nem az MKÖ az alternatíva, hanem immáron a szlovák pártok. A szlovákiai magyar képviselet matematikailag több, mint lehetséges, de mérget venni rá a Híd bukása miatt súlyos politika hiba lenne.