Szomorú vasárnap (1. rész – A karakteres párt)

Már közel egy hete annak, hogy közzétették az európai parlamenti választások hivatalos végeredményét. Sajnos beigazolódott, amitől sokan tartottak  köztük én is  hogy a felvidéki magyarságnak az elkövetkező öt évben nem lesz képviselete az EP-ben.

Mondjuk ki őszintén, ez nagyon-nagy csalódás. Európa határain sötét fellegek gyülekeznek, így az az egy-két, a magyar érdekeket szem előtt tartó képviselő az EP-ben jól jöhetett volna a végelszámolásnál.

A MOST-HÍD 25 562 szavazatot gyűjtött, ami 2,59%-os eredményhez volt elegendő. 2014-ben még 32 708-an voksoltak a vegyes pártra, ami akkor 5,83%-ot jelentett. 7146 szavazót veszítettek, ami így, első olvasatra nem is tűnik olyan soknak, azonban százalékosan kifejezve ez több mint 21%. Így azért már kicsit más a leányzó fekvése, ugye? És annak tükrében, hogy az MKP-nak még sikerült is növelnie a pártra leadott voksok számát 12 300-al, ez már elég elkeserítő az ő szemszögükből.  Ha ehhez hozzávesszük Bugár Béla “fantasztikus“ szereplését az elnökválasztáson, akkor már azt mondanám, hogy a helyzet csaknem tragikus. 3% alatti párttá váltak és hol van még a vége?

A megvezetett szavazók nem elszivárogtak, hanem pánikszerűen hagyták el a MOST-HÍD-at. Hogy stílusos legyek, minden hidat felégetve maguk mögött. 

Vajon ki maradt még MOST-ban a sameszeik és a munkájukat és a pozícióikat féltő vazallusaikon kívül?

Úgy néz ki, ez a projekt becsődölt. Pedig mennyi, de mennyi magyar ember gondolta azt anno, hogy ez a felvidéki magyar politikai képviselet útja. Lehetett volna. Talán. De amit érdekek és nem értékek mentén szerveznek meg, annak sorsa az enyészet.

A történek legszebb része számomra mégis az, amikor a levitézlett felvidéki megmondóemberek arról próbálják meggyőzni a közvéleményt, hogy még van remény a MOST számára. Megmosolyogtató ez a határtalan hűség.

Hallucinálásaik a párt megmentőiről, a professzionális munkát végző és országos ismertségre szert tevő MOST-os fiatalokról  mit is mondjak  szánalmasak. Igaz ugyan, hogy az új-liberális keltetőkből előbújt pár tehetségesnek mondott “ifjú titán“, mint Ravasz Ábel vagy Katarína Cséfalvayová. De nem tudom, hogy egy egyszerű felvidéki magyar mit szólna ahhoz, ha egy Katarína Cséfalvayová  akinek sikerült megünnepelnie Csehszlovákia megalakulásának 100. évfordulóját Versailles-ban (https://parameter.sk/blog/hid-megunnepelte-trianoni-egyezmenyt)  képviselné őt a jövőben.

Nélkülük, azt hiszem, mindjárt tisztább lenne a felvidéki politika levegője, de sajnos attól félek, fogunk még velük találkozni a jövőben. Nagy valószínűséggel, egy másik párt soraiban látjuk majd őket viszont. Ha tippelnem kellene, akkor a Progresívne Slovensko, Spolu vagy a Kiska-féle párt hármasából kerül majd ki az a szekér, amit majd nagy szakértelemmel és elszántsággal fognak tologatni.

A kérdés  mi jön most? A mai nap után már tudjuk, hogy Béla marad, és mint egy hamvaiból újjászülető főnix, szárnyai alá veszi az agonizáló pártot és megsegíti szakértelmével, na és persze hatalmas jellemével.

 

(forrás: Facebook)

 

Így, hogy Béla marad, hogyan lesz majd ebből összefogás?

Ha ez így folytatódik, szép kis kutyakomédiában lesz majd részünk, nekünk, felvidéki magyaroknak. Csáky megmondta, hogy Bugárral nem lesz szövetség, akkor most Csáky megy majd? A két párt tisztségviselői között, kibékíthetetlenek az ellentétek, sőt a MOST-HÍD programja  ami talán az egyik legliberálisabb  hogyan lesz összeegyezthető az etnikai alapokon nyugvó MKP programjával?

Ha létrejön a MOST-HÍD – MKP együttműködés a jelenlegi garnitúrával, akkor ez lesz a következő stáció a végleges magyar politikai képviselet megszűnéséhez vezető úton.

Elcsépelt szófordulat, de ebben az esetben (is) igaz talán, hogy a fejétől bűzlik a hal. A MOST-HÍD vezetőségének, szerény véleményem szerint, mihamarabb távoznia kellene a szlovákiai politikából.

Annak a kevés megmaradt szavazónak, a MOST-ban még mindig vakon hívő szimpatizánsoknak  akiket valószínűleg elbódított “A legnagyobb jellem“ Janus-arcú sármja  meg józanodást kívánok. 

Tiszta fejjel és magyar szívvel meg kérdezzék meg magukat  vajon szüksége van-e még a felvidéki magyaroknak a MOST-HÍD-ra?

 

(folyt. köv.)

 

Czompoly Csaba