Törvény és szabadság - a szlovákiai magyar kulturstratégia nem csupán vízió!

Rigó Konrád | 2019. december 7. - 16:07
Az elmúlt egy hónapban gyakran beszéltünk a szabadságról. Ebben az évben kiváltképp fontosnak bizonyult ez a téma, a demokrácia 30. évfordulója és a Kuciak-gyilkosság után elszabadult Kočner-botrány miatt egyaránt. A bársonyos forradalomban kivívott jogaink közül pont a szólás és a sajtó szabadságát tartom a jéghegy csúcsának, szerintem ez az utóbbi harminc év legfontosabb szimbóluma. A képzeletbeli második helyet, amely kéz a kézben követi a szólásszabadságot, a kultúra, a művészet, a művészek szabadsága foglalja el. Mindannyian, akik a kultúra világában dolgozunk, tudjuk, hogy ez mekkora érték.

A művészet egyik elemi feladata a konstruktív társadalomkritika, és ezt a küldetést egy-egy művészeti közösség hovatartozásától függetlenül köteles teljesíteni. Bár elismerem, a “köteles” egy kicsit túlzás,

de azért valljuk be, a művészet görbe tükör nélkül sótlan és hiteltelen. 

Akárcsak Közép-Európa többi országában, Szlovákiában is van állami és nem állami kultúra. Az ún. állami kulturális intézmények értelemszerűen a kulturális minisztériumhoz tartoznak. A magyar kultúrával foglalkozó szervezetek ezek közül a Szlovák Nemzeti Múzeum alá tartozó Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, az Ifjú Szivek Táncszínház, a Pátria Rádió és a Szlovák Televízió magyar adása tartozik. Ezek az intézmények állami költségvetésből gazdálkodnak, és annak felhasználásáról a kulturális minisztériumnak számolnak el. A feljebb említett nem állami kultúrát pedig civil szervezetek, megyei és városi intézmények alkotják. Ezek esetében az állam pályázat alapú támogatásokkal tud segíteni - és meg is teszi. Ennek érdekében hoztuk létre 2017-ben a Kisebbségi Kulturális Alapot. A kiváló eredmények már két év után láthatóak, egy önálló, transzparens, politikától mentes intézmény jött létre, amely a szlovákiai magyar kultúrának új lendületet adott. Olyan területeknek is, amelyek eddig különböző hazai vagy magyarországi kultúrpolitikai okok miatt alulfinanszírozottak voltak. Ez annak köszönhető, hogy a döntéseket az alapban maguk a kultúrában aktív szlovákiai magyar szereplők hozzák meg.

Így nem valótlan azt állítani, hogy ezen a területen gyakoroljuk a kulturális önrendelkezést, ha úgy tetszik, autonómiát. Harminc éve ezt akarjuk elérni, és most sikerült. 

Így tudjuk állami támogatáshoz juttatni a városi és megyei fenntartású kulturális intézményeket is - pedig az ő esetükben a megfelelő finanszírozás a fenntartó, tehát a város vagy a megye feladata lenne. De a törvényalkotásnál nem voltunk szőrös szívűek, mindenkinek kezet nyújtottunk. Viszont mivel igazán példát szerettünk volna mutatni a regionális politikának, ezt nem tehettük volna meg amennyiben nem sepregetünk a saját portánk előtt is, és az állami kulturális intézményeinket nem erősítjük további állami költségvetésből

Ennek a három évnek köszönhető, hogy mindhárom intézmény állandó állami dotációja, állandó költségvetése jelentősen megnőtt és új területeket is nyithattak tevékenységükben. Az Ifjú Szivek emellett egy külön költségvetési intézkedésnek köszönhetően 1,4 millió euróból a székháza is hamarosan megújul. Az intézmény bekerült az 1989-es állami ünnepségekről rendelkező kormányanyagba így a Szlovák Köztársaság hivatalos állami kulturális reprezentációját is ellátja. A múzeum be tudja fejezni a Madách-kastélyt és annak parkját is és a Márai Sándor Emlékkiállítással Kassán egy új állandó munkatársakat foglalkoztató, folyamatos nyitvatartással rendelkező intézményt hoztunk létre. A köztévében és rádióban pedig kiegyenlítettük a magyar adás szerkesztőinek fizetését a szlovák kollégákkal, digitális adást indítottunk, 5 új FM frekvenciát koordináltunk és üzemeltünk be, és a tévében a műsoridő növelése mellett új műsorformátum indult. Labodát pedig mindenki szereti. 

Látható és érzékelhető, hogy az elmúlt három-négy évben Szlovákia különösen nagy figyelmet szentelt a magyar kultúrának. Ám ez nem automatikus, ehhez megfelelő szakemberek kellenek, és, természetesen, komoly támogatás mindannyiunk részéről. Ezek a példák azt mutatják, hogy lehet ezt jól csinálni és érdemes a folytatás mellett kiállni. Na, de mik a tervek? 

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy stratégiai anyagot dolgoztunk ki és fogadtatunk el a kormánnyal amiben pontosan meghtározzuk az előttünk álló évek célkitűzéseit. Ebben egyértelműen beszélünk a kisebbségi törvényről, amelyet már Bukovszky László, kisebbségi kormánybiztos, el is kezdett előkészíteni, egy állami kisebbségi művészeti központről, az RTVS nemzetiségi adásának további fejlesztéséről, de ugyanúgy egy közművelődési metodikai központ létrehozása is benne szerepel. 

A célhoz pedig több út vezet, amiről már az anyag elfogadásakor több helyen beszéltem. A közös bennük az, hogy mind azt a célt tűzi ki maga elé, hogy a falvakban és városokban a kulturális élet alapját képező közművelődési hálózat biztos és állandó állami támogatással működhessen. Ezért nyitotta meg Sólymos László is ezt a témát és ezért teszi fel a kérdést, illetve nyújt kezet az 1996 óta állandó állami finanszírozástól elvágott Csemadoknak az együtt gondolkodásra. Ráadásul azon az úton kívánunk végighaladni, amin egyszer már végigmentünk. 

Ahogy a Kisebbségi Kulturális Alap törvényéről is lefolytatták a szakmai vitát az előző választások előtt, úgy lesz ez a közművelődés, ha úgy tetszik, a Csemadok-törvény esetében is.

Az alap az egyetlen törvény által garantált kisebbségi kulturális intézmény. Senki nem hitte, hogy sikerülhet megcsinlálni. 2019-ben pedig ott tartunk, hogy már két éve az államtól független kultúra politikától mentes és szakmai alapon működik. A közművelődés területén is ezt fogjuk tenni.  

Miért is hagynánk el a járt utat a járatlanért?!

A munkába természetesen mindenkit bevonunk, hiszen szlovákiai és magyarként mi igazán pontosan tudjuk, hogy rólunk de nélkülünk nem dönthet senki. A közművelődés mindannyiunk ügye, amit nem lehet kisajátítani, így a széleskörű konzultációra van szükség. Ezen dolgozunk most és ennek, bízom benne, hamarosan meg is lesz az eredménye. 

Tudjuk mit akarunk és azt is, hogyan tudjuk elérni azt.