Trump szerint a világ

Jarábik Balázs - Kisebbségi vélemény | 2016. november 9. - 14:25
Trump nem lehet egy senkiházi bohóc, mint ahogy azt a média előszeretettel láttatta.

Sajnos nem ért váratlanul Trump győzelme, de ettől függetlenül azért legalább annyira sokkoló a történet, mint a Brexit. Éppen azért is fájó, mert az amerikai establishment képtelen volt tanulni a britek bosszújából.

Figyelmeztetés volt elég.

A brit Lord Ashcroft legutóbb november 6-án írt a Brexit három tanulságáról Trump Amerikája számára. Ashcroft szerint a Brexit nem kizárólag alsó, műveletlen rétegek lázadása volt, de olyan értelmiségieké is akiket a status quó gazdasági kiürítése, intézményes tehetetlensége (inertia) és egyre hisztérikusabb kampánya kergetett a másik oldalra.

Ezek a – felmérések szempontjából rejtőzködő - rétegek azonban nem merték, vagy szégyellték elmondani véleményüket, akkora volt a nyomás (és a kiközösítés) az establishment, illetve a vele tartó média, szakértői gárda részéről. A másik oldal démonizálása (fasiszták, nácik, stb) illetve Trump megválasztásának következményeit felettébb túlzó ecsetelése lehettek azok a végső tényezők, amik átbillentették a mérleg nyelvét Trump, mint az establishment „áldozata” felé.

Tette mindezt az establishment, természetesen, a demokráciát óvva a barbároktól.

Nos, a jó hír, hogy a demokrácia él és virul Amerikában. Nyolc év demokrata kormányzása után a republikánusok megtartották a Szenátust, visszahódították a Kongresszust és Trump elnök lett. A rossz hír, hogy az amerikai választók nagyobb része – érzésünk szerint nem lévén más választásuk – az establishment és a status quo ellen szavazott. Ebben benne van a globalizáció (további szélesítésnek) ellenzése, illetve a Pax Americana, vagyis az USA által garantált hidegháború utáni globális biztonsági rendszer. Ennek Közép-Európa az egyik legnagyobb haszonélvezője volt és ezért is sokkoló ez az eredmény, illetve annak lehetséges következménye az „Amerika First” izolacionista külpolitika, a számunkra.

Pánikra azonban semmi ok. Nem hiszem hogy Trump egy senkiházi bohóc lenne, mint ahogy azt a média előszeretettel láttatta. Ő elsősorban szerepet játszik, legyen az valóság-show, vagy elnökválasztás. Már az első nyilatkozatából látszott, hogy az elnöki szerepet is jól fogja játszani.

Nagy kérdés hogy a programjából és ígéreteiből mit akar majd megvalósítani, illetve hogy a negyedik hatalom, vagyis az intézmények hogyan tudják majd „kezelni” őt. A New Yorker egy korábbi írása, egy lehetséges Trump elnökséget térképezve a folyékony (fluid) szóval írta le Trump elképzeléseit, sőt Reagan típusú pragmatikusnak nevezte őt.  

Éppen ezért nem mindegy hogy ki lesz oldalán. Rudy Giuliani, vagy Newt Gingrich, az (ős)öreg konzervatívok, vagy egy fiatalabb és pragmatikus csapat. Amerika érdeke az európai biztonság fenntartása, ebben akár az Obama doktrínát viheti tovább Trump Fehér Háza, ám kevesebb háborúval. Trumppal annak az esélye, hogy háborúba keveredjünk például az oroszokkal Ukrajna vagy éppen Szíria miatt, várhatóan csökkeni fog. Trump világa (talán) kiszámíthatalanabb lesz, de “stratégiai fejreállás” nem várható, írta nekem Rácz András kiváló magyar külpolitikai elemző.

Trump legnagyobb feladata azonban otthon lesz, az „America First” elsősorban a gazdaság rendbehozatalát jelenti, a külpolitikai várhatóan ennek lesz alárendelve.

Mind a két pártnak le kell vonni a megfelelő konzekvenciákat: újítani kell a helyi és globális realitásokat figyelembe véve, és félretéve a mantrát, hogy majd a piac megoldja. A demokraták szinte megalázó veresége – akik kezében ott lehetett volna a győzelem Bernie Sanders jelöltsége esetén - utat nyithat a politikai megoldások felé.  Ez a globalizáció lassítását és a korporációk politikai hatalmának megnyirbálását hozhatja el.

Tetszik, nem tetszik, ezért választották meg a tömegek Trumpot mint sötét lovat. Korrekció elmaradása esetén azonban könnyen lehet belőle Caligula lova. A tét hatalmas: a változás elmaradására akár az amerikai demokrácia is rámehet.