Trumpot kinyírni nem kell

A szomorú valóság, hogy immáron alkotmányos válság van az Egyesült Államokban.  Ahogy azt másfél évvel ezelőtt írtam, a politikai polarizáció és az intézményekbe vetett bizalom  egyre inkább szűkíti a liberális demokrácia fogalmát. Az USA egyre inkább közeledik egy olyan politikailag és gazdaságilag polarizált működési modellhez, amit olyannyira jól ismerünk Közép és Kelet-Európában.

A New York Times a múlt héten megjelentett egy névtelen, a Trump adminisztráció magas rangú tisztségviselőjének, véleménycikkét,miszerint az elnök alkalmatlan a vezetésre. De nyugi, ott vannak a környezetében páran, akik szabotálják a károsnak ítélt döntéseit. Ez tetézve az amerikai újságíró-legenda Bob Woodward legújabb könyve szerint

Trumpot még közvetlen munkatársai sem tartják megfelelő elnöknek, kiemelve kiszámíthatatlanságát és tájékozatlanságát. 

 

Felmerül azonban az egyre égetőbb kérdés, meddig mehetnek el a nem választott technokraták egy általuk el nem fogadott elnök elleni lépésekben, illetve a nemzeti érdek definiálásában? Mikortól veszélyezteti a liberális demokrácia vívmányait, ahogyezeket a rendszer képviselői óvni próbálják? Mert az elnök politikájának immáron nyíltan bevallott szabotálása,

ellopott papírok és hasonló módszerek kavalkádja alkotmányos puccsnak tűnik.

Ebbe viszont nemcsak Trump bukhat bele, de az amerikai demokratikus berendezkedés is megrokkanhat.

Trumpot természetesen van miért kritizálni. Többet hazudik, mint igazat beszél.  Teljesen nyíltan használja a hivataláta családi biznisz támogatására. És egyre nyíltabbak az autokrata és rasszista megnyilvánulásai is. Az amerikai sajtó éppen Trump amoralitásávalkérdőjelezi meg alkalmasságát. Közjogi eltávolítása (impeachment), illetve az alkotmány 25-ik cikkelyének alkalmazása azonban nem lesz egyszerű.  Az előbbihez a törvényhozási republikánusok támogatása kell. Az utóbbihoz Trump mentális beszámíthatatlanságát kéne bizonyítani, ami szinte lehetetlen, bármennyire is hektikusan viselkedik a Fehér Házban és a twitterén. 

 

Így marad az elnök lejáratása és ellehetetlenítése.

A John McCain temetése körüli botrány, a Woodward könyv és a névtelen véleménycikk máris éreztetik a hatásukat – Trump támogatottsága 40 százalékra csökkent (bár a beiktatásakor is csupán 45% volt) és közben 54 százalékra nőtt az ellenzéke. 

A nyomásgyakorlás gyakorlatilag megválasztása óta folyik. Legalábbis, olybá tűnik, mára például szerves része a Robert Mueller-féle vizsgálat Trump Oroszországgal való lehetséges összejátszásáról. Másfél évi vizsgálódás után azt már nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az oroszok minden bizonnyal beavatkoztak a kampányba (szociális halókon, trollokon és reklámokon keresztül), illetve meghekkelték a Demokrata Pártot.  Ám a Mueller-féle vizsgálat többszörös vádemelése eddig adócsalásról (lásd Manafort elleni vádat), illetve a vizsgálat félrevezetésén alapul. Mig a Moszkvával való összejátszásra továbbra sincs bizonyíték, gondolatba ejtő, hogy a politikai lobbisták adócsalásának felgöngyölítéséhez egy speciális ügyész szükséges.  

 

Trump viselkedése lehet elfogadhatatlan, ám eddig

nem követett el végzetes hibát.

Ígéreteiből sok minden nem valósult meg, például az orosz nyitás, amit az amerikai törvényhozás teljesen legitim módon megakadályozott. Ám a szabadkereskedelmi szerződések felülvizsgálatát még Hillary Clinton is elfogadta a kampány során, vagy az iráni atomszerződés felmondása pedig elég régi republikánus politika.

Trump viselkedése az elitek, és a média általi el nem fogadása, és a mára világos szabotázs keretében akár logikus is lehet. Ugyanakkor már a kampányban is kiszámíthatatlanul viselkedett – ennek ellenére megválasztották,

mert az elit által képviselt és a gazdagoknak kedvező konszenzusból elege lett az amerikaiak egy jó részének. 

 

Ám az amerikai állam vélt vagy valós érdekeinek - semmilyen demokratikus mandátummal nem rendelkező - őreinek a lépései túlmennek a demokrácia játékszabályain. Véleményem szerint a névtelent nem Trump közvetlen (republikánus) környezetében kell keresni, hanem azon bürokraták között, akik igy próbálják magukat igazolni (közben a kiadók már hétszámjegyű honoráriumot is felajánlottak az ismeretlennek). A lényeget azonban a teljesen Trump-kritikus publicista David Frum írtameg, ha a demokrácia és a jogállamiság védelmének ára mindkettőt elpusztítja, az ár túl magas.

Trumpot a választásokon kell legyőzni.

A novemberi időközi választásokon előtt egyelőre rosszul áll a republikánusok szénája, a Demokraták a kongresszusban nyerésre állnak.  Amennyiben azonban továbbra is Trump viselkedése, vélt, vagy valós orosz kapcsolatai lesz a téma, akkor a demokraták ugyanabba a csapdába eshetnek mint 2016-ban. Ráadásul a névtelen közalkalmazott közvetlenül ugyan, de éppen Trump kedvenc kifogását erősítette meg, miszerint a „mélyállam” mindent elkövet ellene.

Az annyira féltett nemzetközi liberális rendszer erodálásának Trump twittere csak a szócsöve lesz - a munkát befejezhetik a magukat liberálisnak tartó technokraták.  Annak hatása is globális lesz. Trumpot kinyirni nem kell félnünk, nekünk is jó lesz.

 

Az írás rövidebb változata megjelent az Új Szó szeptember 12-i számában.