Túl sok sokk!

          Nem is tudom, kell-e még erről írni, mert a napokban ért sokkos menet már mindenkit teljes mértékben kikészített. Én viszont, éppen ezért, úgy érzem, hogy muszáj ezt leírnom.

 

         Na szóval. Sokkos időszak van mögöttünk. És talán még előttünk is. A sokkok sokkja az, hogy a MOST-HÍD párt lepaktált a SMER-SD párttal. De ez tényleg ilyen nagy sokk volt?

Azok, akik figyelték a választás előtti időszakot, és nem teljesen vakok, valamilyen mértékben kellett, hogy lássák a két párt közeledését. Erről szólt az is, hogy Bugár Béla kerülte az egyértelmű válaszokat a jövőbeli közös Fico-kormányról. Ami, ahogy március 5-én kiderült, érezhető szavazat csökkenést jelentett a pártnak. És talán megfosztotta a pártot az álombeli „jobboldali király” címtől is. És nem csak a MOST-HÍD-nak ütött vissza keményen ez a hozzáállás, de a hasonlóan gondolkodó többi pártnak is, mint a SIEŤ és a KDH.

Én személy szerint észleltem a két párt közti közeledést, amit Bugár Béla politikai tudásának ítéltem. Ha a sablonos választási eredmények születtek volna meg március 5-én, és a SMER-SD párt kénytelen lett volna EGY pártot bevenni a közösbe, hogy tovább lovagoljon a hatalmon, hangzik ez bármilyen betegen is, támogatni tudtam volna a párt közeledési lépését. Ez a sablonos eredmény azt is hozta volna magával, hogy lehetetlen lenne megállítani a SMER-SD kormányzását. Csak az lett volna a kérdés, ki áll mellé, jobban mondva, kit állít maga mellé a nyertes párt.  Erre részben én is számítottam. Amikor lehetetlen leváltani a kormánypártot, jobb közösülni vele, még ha ez azzal is járna, hogy áldozatokat kell hozni. És nem kicsiket. Malina ügy, állampolgári törvény, kissebség ellenes fellépések és még sokáig lehetne sorolni. De éppen a lehetséges közösülés adta volna a lehetőséget arra, hogy részben oldani lehetett volna ezeket a fájdalmas dolgokat is. De akkor is még ott lebegett volna a „nagy leégés” a MOST-HÍD pártnak, ami akár a vesztüket is jelenthette volna. Másik oldalon, viszont lehetőséget kaptak volna, hogy segítsenek a régiójukon, és a programjukból próbálhattak volna valóra váltani ezt-azt. Kiemelem még egyszer, itt más lehetőség nem lett volna!

Mindig azt jut ilyenkor az eszembe, ahogyan az MKP tábor hívei támadták Bugárékat a lehetséges SMER-SD-vel való együttműködéssel még választások előtt. Amikor egy konkrét kérdés elé lettek állítva, mégpedig, hogy akkor a MKP miért működik együtt a SMER-rel regionális szinten, a fő válaszuk ez volt:

• A regionális politika más. Ott ha nem működsz együtt, akkor nem tudsz elérni semmit a régiódnak!

Basszus!!!

• Mivel más a nagy politika? – ez a kérdés már persze megválaszolatlan maradt tőlük.

 

Ez egy alibista MKP-s hozzáállás! Semmi más. Az együttműködés regionális és országos szinten semmiben sem különbözik! Mindig arról szól, hogy elérjünk valamit számunkra.

 

Március 5-én a helyzet viszont máshogy alakult. És a kormánypárt keményen falhoz volt nyomva. Itt volt a lehetőség a jobboldali pártok számára, visszavágni minden köpésért, pofonért a kormánypártnak. És ez a „keserű bosszú” most nagyon is érezhető lehetett volna a SMER-SD számára. Csak akarat kellet volna. Semmivel sem lett volna nehezebb a kompromisszumok kinyögése a jobboldali partok közt, mint az áldozathozás a MOST-HÍD párt számára a SMER-SD és SNS párttal szemben! Részben megértem, hogy nehéz lett volna a Sulík kormány összehozása, és még nehezebb a fenntartása, de a választók nagyon hálások lettek volna akár csak a próbáért is. Ezen ponton ért engem a nagy csalódás, amit nehezen tudok feldolgozni. Bugár Bélának, bármilyen okok miatt is hozta össze így ezt a koalíciót, el kellett volna játszani legalább egy „tragédiát” a választók számára, és nem 5 perccel az SNS bejelentése után bedobni a törölközőt. Ugyanis, az SNS bejelentése semmit, de semmit nem jelentett! Sőt, később már korrigálták a kijelentésüket, mi szerint, ha Sulík megkapja a megbízást a kormányalakításra, vele is tárgyalnak majd. Ezért nem értem a Béla sietségét. Kevésbé lett volna fájó ez az egész, ha legalább egy színdarabbal szórakoztatott volna minket, választókat!

Számomra nem elfogadható érvelés a Kotlebával való riogatás sem. Meg vagyok győződve arról, hogy nem az előrehozott választások erősítenék meg Kotlebát, hanem éppen ez a gyorsan összedobott helyzet. Ugyanis, bármilyenek is a valós okok erre a házasságra, az oligarchia hatását, a hatalomvágyat, a köpönyegforgatást, nagyon nehéz, sőt lehetetlen lesz lemosni a párt színeiről. És ez nem mást fog erősíteni, mint azokat, akik ellen ez létre jött. A „nem standard” pártokat!

 

          Nagy és jó politikusnak tartom Bugár Bélát. Miután kidobta a „legmegbízhatóbb politikus” díját a történelem szemétdombjára, várom, sőt, kell hogy jöjjön a nagy durranás, a nagy pozitívum ebből a lépéséből.  De lesz-e valami?