Újabb felvonás Matovic színházában

Sólymos László | 2020. október 16. - 17:10
Igor Matovič a vasárnapi sajtótájékoztatón tett kijelentésével minden szlovákiai magyart megsértett. Engem is.

Megsértette azokat a magyarokat, akik februárban őt választották, akik február 29-én megtették, amit Matovic akkor várt tőlük. Aztán visszatért a régi rend. A kormányfő fejében választók helyett ismét könnyen kezelhető célcsoport lettünk, akiket lehet sértegetni, akiknek tettek helyett elég ezt-azt megígérni, ide-oda rángatni őket, mint a statisztákat a színházban. 

Igor Matovič a politikai színjátszás nagymestere, de mi magyarok átlátunk a szitán.

Egyrészt azért, mert már nem egyszer megvezetett minket, másrészt azért, mert ha kibillen a szerepéből, azonnal látszik, kiről mit is gondol valójában. A választókról, az újságírókról, az értelmiségről, a másként gondolkodó koalíciós partnereiről és rólunk, magyarokról.

Most biztosan azt gondolta, hogy

az MKP-s kollégákkal tarkított díszletben őszintébben hatott a bocsánatkérése.

Hogy eltörpült a vasárnapi elszólása, hogy elfelejtjük, hogy kinevetett minket. Hát nem felejtjük el és a bocsánatkérése sem hat meg minket.  Mert ezt nem az irántunk érzett tiszteletből, hanem érdekből teszi. Ha valóban fontosnak tartotta volna a minket érintő kérdéseket, a parlamentben ezt szokszor bebizonyíthatta volna, de nem tette. A magyarokat érintő törvényeket sorra nem szavazta meg. 

Matovič úr, az újabb színielőadás helyett, a szlovákiai magyarokat inkább  az érdekelné, hogy milyen konkrét lépések következnek a tegnapi sajtótájékoztató után. Milyen konkrét segítséget kapnak a déli és keleti régiók? Bejut legalább egy déli út is az első tíz prioritás közé? Miért szorult a déli utak nagy része a százas lista második felébe, annak ellenére, hogy azokat 2023-ban, illetve 2025-ben már építeni lehetne?

Miniszterelnök úr, ha Önnek a magyarok valóban fontosak, adok néhány tanácsot, mit tehetne az érdekükben. Alkotmányos többségük van, kényelmesen meg tudják változtatni az állampolgársági törvényt (mi ezt már elkészítettük, szivesen az Ön rendelkezésére bocsátjuk) vagy a közlekedési tárca fontossági listáját. Úgy, hogy a prioritások prioritásai között, az első 15-ben ne csak az ipolysági elkerülő út legyen, hanem a Losoncot és Vágsellyét elkerülő szakasz is. A Zólyom-Kassa vasútvonal modernizációja, a Pozsony-Párkány nemzetközi szakasz modernizációja és a Pozsony-Komárom szakasz kétvágányúsítása és elektrifikációja is legyen prioritás.

Miniszterelnök úr, lehet, hogy már elfelejtette, de ha a magyarok nem lettek volna ott a korábbi szlovák kormányokban, ma nem lennénk sem az EU-ban, sem a NATO-ban. Ha a magyarok nem lettek volna az Ön által annyira gyűlölt kormányban, a mečiari amnesztiák még mindig érvényben lennének. Erről azért ne feledkezzen meg.

Mi nem marketingcélcsoport vagyunk. Nem elégszünk meg azzal, ha kedvesen ránk mosolyognak és atyáskodóan megveregetik a vállunkat.

Nekünk kézzelfogható eredmények kellenek. Ígéretek helyett tettekre, konkrét lépésekre várunk.

Szóval, itt az ideje, hogy végre úgy viselkedjen és úgy beszéljen, ahogy az egy miniszterelnökhöz illik. A magyarokhoz is. Mi nem vagyunk az ön alattvalói vagy a beosztottai, akiknek valamit nagy kegyesen megenged. Mi ennek az országnak ugyanolyan egyenrangú polgárai vagyunk, mint Ön.

Ne gondolja, hogy nincs humorérzékünk.

De a tréfálkozás és a gúnyolódás két különböző kategória. Gondolom, szlovákul is.