Ukrajna: a zöldre festett ország

Nyugodtan abba lehet hagyni a viccelődést. Ukrajna legnépszerűbb színész-komikusa Vlagyimír Zelenszkij április 21-én megcsinálhatja az ország harmadik - jelen esetben fülke - forradalmát. Amennyiben nagy arányban nyer az április 21-i második fordulóban, akkor nyugodtan lehet akár ellenforradalmról is beszélni.

Az első fordulóban Zelenszkij majdnem kétszer annyi szavazott kapott, mint a másodikként befutott Porosenko elnök. Öt megyén kívül zöldre – mármint a neve alapján - festette az egész országot. Sikerült referendumot csinálnia a Porosenko-féle kormányzásról.

Az első forduló kulcsfontosság tényezője a részvétel volt. Nyugaton kevesebben mentek el, keleten lényegesen többen, mint öt éve.  Ráadásul Zelenszkij elsősorban a 18-29 évesek körében tarolt. Ebből a rétegből 31 százalékkal (!) többen mentek el szavazni, mint öt évvel ezelőtt. Zelenszkij az ország közepén is mindenhol nyert. Márpedig az általában két részre szakadt ukrán politikában az ország közepe dönt.  Az általában polarizált országot Zelenszkijnek sikerült zöldre festeni.

Porosenkón az extra nyugdíj, az egyszeri rezsicsökkentés, illetve a választók szinte nyílt vásárlása sem segített jobban. A választók elvették a pénzt, és a változásra szavaztak.  A piszkos kampány után Ukrajna tiszta választásokkal kápráztatta el a nemzetközi közönségét. És egy olyan eredeti, ukrán politikai projektummal, amelyre a világon még nem volt példa.

Ukrán világpremier

Mert Zelenszkijt nem lehet sem az olasz Peppe Grillóhoz, vagy Trupmhoz hasonlítani. Humorral és nem haraggal mobilizál, mint az utóbbi.  Nem populista, ígéreteket nem tesz, mint az előbbi. A nyugati integráció híve saját bevallása szerint, de a kelet-ukajnai háború folytatása, illetve az erőltettet ukránosítás ellen emelte fel a szavát

Mindezt úgy, hogy politikai kampányt tulajdonképpen nem folytatott, programjáról vajmi keveset lehet tudni. Helyette esztrádműsorokkal szórakoztatta a nagyérdeműt, hónapokon keresztül haknizott az országban.  Ráadásul a kampányon még pénzt is keresett, hiszen mindenhol két koncertet adott, egy fizetőset a tehetősebbeknek, és egyet ingyen a rászorulóknak. Politikai kampányra nemigen költött, a média loholt utána, hiszen az egész országot az érdekelte mit csinál és mit mond (hasonlóan Trumphoz).  A szociális hálókon milliók követték az unortodox kampányát, amely során állandóan a népet kérdezte, mi legyen a programjában és milyen elnököt szeretnének

Milliók követik az általa egy TV show-ban alakított ukrán elnököt, Holoborodkót is.  Ma már sejteni lehet, hogy a három évvel ezelőtt elindított, népszerű TV show-t eleve arra találta ki, hogy a valós életben is megvalósítsa azt. Ebben az esetben nem egy színész véletlenszerű politikai szerepvállalását látjuk, hanem egy jó előre megtervezett, eddig precíz hatékonysággal működő valóság-show részesei vagyunk mindannyian.

Foglyul ejtett ország

Sikeréhez főleg az kellett, hogy a majdáni forradalmat (is) foglyul ejtsék az oligarchák, elsősorban az öt éve nagy többséggel elnöknek választott Petro Porosenko elnök. Sokan már nem emlékeznek rá, de az eredeti poszt-majdán koalíció már 2015-ben széthullott, az országot pedig onnantól formálisan a Porosenkó Blok és a Nemzeti Front, informálisan pedig kilenc erős ember irányította. A 2016-os kormányválságot követően Porosenkónak sikerült a saját emberét, Groysmant ültetni a miniszterelnöki székbe. Vagyis a választók a hatalmi koncentráció porosenkói formájára, illetve a saját vállalkozói birodalmának kiszélesítésére (is) mondtak nemet.

Bár Porosenkó minden elért a nyugati integrációban, amit reálisan el lehetett érni (például a vizummentességet az EU-val), a gazdaság nem tért magához. Külföldi befektetés minimális, a nagyobb állami szerepvállalást a nagymértékű külföldi adósság, a gyenge központi hatalom, a továbbra is burjánzó korrupció, illetve az IMF-fel való megegyezés is gátolja.

Ukrajna elmúlt öt éve ismételt figyelmeztetés (lehetne) az EU-nak, illetve a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek, hogy Ukrajna, ma már Európa legszegényebb országa megelőzve az eddig vezető Moldovát, egyszerűen nem engedheti meg magának a neoliberális konszenzust. Mit hozhat a privatizáció ott, ahol a legfontosabb gazdasági ágazatok már régen magánkézben (lásd oligarchák) kezében vannak, akik a profitot régen offshore számlákon tartják.  Vagy a dereguláció, ahol éppen a gyenge végrehajtó hatalom a reformok legnagyobb fékezője.

Ráadásul az IMF által előirt megszorítások éppen az államot, mint befektetőt gyengítették meg. Ez egyrészt  érthető, hiszen Ukrajnának 2019-2021-ben mintegy 36 milliárd dollárt kell visszafizetnie a (nyugati) befektetőinek. (Nem mellékesen Oroszország 22 milliárd dollárt fektetett az elcsatolt Krím-félszigetbe). Másrészt a külföldi befektetők elmaradása hiányában – és ki fektetne be egy olyan országba, ahol tovább folyik a háború, a korrupció és az oligarchák irányítanak? – éppen egy nagyobb állami szerepvállalás lehetett volna a megoldás.  Míg Brüsszel a valóban folyó reformokat dicsérte lépten-nyomon, mintha elhitte volna saját mantráját és elfeledte volna, hogy a reformok megfelelő források nélkül aligha működhetnek. 

A nyugati segítség túlnyomó része hitel, ami ugyan meghozta a makro-gazdasági stabilitást, ám a lakosságra hárította a terheket.  Csak a legismertebb példa: a kormány nyolcszorosára volt kénytelen emelni a gázszámlát az elmúlt négy évben. Míg a gazdaság stagnál, az alacsony bérek miatt mintegy hatmillió ukrán dolgozik külföldön. Nincs az a demokrácia, amiben ezt a regnáló hatalom túléli. 

A háborúnak folytatódni kell?

Ráadásul tovább folyik a donbaszi háború. Éppen a béke volt az, amiért Porosenkót öt évvel ezelőtt már az első fordulóban megválasztották. A konfliktusnak már több mint 13 ezer halálos áldozata van. Ám az ukránok többségének elege van a háborúból. Annyira, hogy Porosenkó, elnökként a hadsereg főparancsnoka, a speciális katonai körzetekben (a Donbaszban) mindössze két tucat szavazattal szerzett többet, mint Zelenszkij. 

Az orosz agresszió örvén egyre erősebb lett az ukránositás.  Az ukrán nyelv támogatásával nincs baja senkinek, ám ezt a kormány az orosz egyre erősebb korlátozásával érte volna el (ahol a magyar nyelv a többivel együtt járulékos veszteség volt).  Porosenkó a „hadsereg, egyház, nyelv” jelszavával már egy olyan nacionalista-patrióta vonalat képvisel, amely eddig kizárólag Nyugat-Ukrajnára volt jellemző.

Persze Porosenkó nem nacionalista, maga is szerepet játszik. Jobbra fordulásával a patrióta szavazókkal sikerült az ország messze legnépszerűtlenebb politikusaként bejutnia a második fordulóba. Viszont maga ellen fordította az ország többi részét, aminek a Majdan után nem maradt politikai képviselete. Amit az ukránok többsége logikusan összekapcsol a gazdaság helyzetével, az elmaradott befektetésekkel.

A remény utoljára

A felmérések (exit pollok alapján) szerint Zelenszkij akár nagy többséggel is nyerhet. Meg is kezdődött egy kisebbfajta exodus a győztes csapat felé, szakértők, politikusok és oligarchák is kopogtatnak nála. 

Ehhez Porosenkónak is lesz még egy-két szava. Az elnök mindent meg is tesz, naponta próbálja láttatni, hogy képes a változásra.  Az Instagramon is próbálkozik, viccelődik, és több reformra és személyes változásra is ígéretet tett. Legújabban éppen a Zelenszkij által nemrég nyilvánosságra hozott donbaszi háború befejezésére irányuló programját vette elő, mondván, amennyiben párbeszédre törekszik a másik oldallal, éppen az orosz agressziót kérdőjelezi meg.

Amennyiben Zelenszkij nyer, mozgásterülete korlátozott lesz. Ukrajnában a hatalom megosztott, az elnök nem tud a parlament nélkül sokat tenni. A parlamenti választások viszont már ez év októberében lesznek, ahol Zelenszkij megpróbálja lekopírozni Macron francia elnök parlamenti sikerét. A kampány végére mögé sorakozott fel a reformátorok egy része, de az oligarchák többsége (mert egyre inkább tartottak attól, hogy Porosenkóval a győzelme esetén elszaladhatnak a lovak) is, és ennek vélhetőleg meglesz az ára. Porosenkó minden bizonnyal továbbra is a patrióták politikai pátriárkája próbál maradni, és kemény ellenzék lesz. 

Az új elnök első tesztje az általa kinevezett főügyész, a Nemzeti Bank elnöke, a védelmi és külügyminiszter személye lesz. Éppen az ügyészség és a titkosszolgálatok – a két intézmény ellenált bármiféle reformnak – voltak Porosenkó hatalmának fő pillérei.  Hogy különbséget tegyen maga és Porosenkó között, Zelenszkij gyorsan feloldhatja Ukrajna jelenlegi konfliktusát nyugati szomszédaival, Lengyelországgal, Magyarországgal és Romániával.

Ha április 21-én nagyobb előnnyel is nyerne, a donbaszi konfliktus kezelésében nem lehetséges nagyobb változás. Egy pálfordulás akár nacionalista lázadáshoz is vezethet. Az ukrán nyelv támogatására tényleges társadalmi igény van. Ráadásul Ukrajnában eléggé erősen tartja az a vélemény, hogy a Donbasz vissza integrálásába az ország bele is rokkanhat. Ám mivel a Donbasz alapvetően politikai konfliktus, egy ekkora horderejű politikai változás, mint Zelenszkij győzelme elhozhatja legalább a konfliktus befagyasztását, a helyi körülmények javítását.  Egy ilyen jellegű, óvatos változás megnyithatja az utat a rendezés felé is hosszabb távon. Ezt ma már az Egyesült Államok is támogathatná, hiszen a Mueller-jelentés után elkezdődhet az amerikai-orosz kapcsolat (lassú) rendezése is, hiszen Washingtonban egyre inkább az a nézet uralkodik, hogy a fő geopolitikai nemezisük Kína, nem Oroszország.

Annyi bizonyos, hogy az ukrán politika továbbra is turbulens marad.  És ma Zelenszkij képviseli a reményt, hogy az ország sorsa, valahogy, jobbá tehető.