Változásra van szükség!
Mi, politikusok a ránk adott karikák számát, a politikai pártok az elért százalékokat, Szlovákia polgárai pedig olyan összetételű parlamentet, amit szavazataikkal, vagy éppen választói passzivitásukkal megválasztottak. Írhatnám persze, hogy a Híd több szavazatot érdemelt volna, hiszen egy kiválóan összeállított programunk volt. Ki merem jelenteni, hogy egy rendkívül felkészült, profi csapattal vágtunk neki a kampánynak. Jelöltjeink - ki jobban, ki gyengébben - hozták a formájukat, ám ennek ellenére ezt választóink 6,5 százalékra értékelték csak.
Ennél a pontnál nagyon el kell gondolkodnia minden politikusnak, mert bár saját magunkat becsaphatjuk, hogy ez jó eredmény, de ennek nincs értelme. Szembe kell nézni a számokkal, mert azok soha nem hazudnak! A 6,5 százalék a Híd számára egyértelműen rossz eredmény, sikerként kommunikálni ezt badarság, mert ez számunkra nem siker, és a szlovákiai magyarságra nézve sem az.
Szereplésünk okait tüzetesen meg kell vizsgálni, és szembe kell néznünk a tényekkel: ennek a választásnak a szlovákiai magyarok a legnagyobb vesztesei!
Egyrészt azért, mert a parlamentbe jutottak szélsőjobboldali, nacionalista pártok, másrészt pedig azért, mert ismét elveszett több mint 100 ezer magyar szavazat, és ezek a szavazatok végül legnagyobb mértékben a SMER-t segítették (az 5 százalék alatt teljesítő pártokra adott szavazatok újraosztásra kerülnek, és a legtöbb voksot szerzett párt kapja a legtöbb ilyen „töredékszavazatot”), bár ugyanúgy jutott belőlük az SNS és Kotlebáék számára is, hiszen ők bekerültek a parlamentbe.
Az MKP vezetése immár harmadszor mondott csődöt, mert ugyanolyan kirekesztő kampányt folytattak most is, mint amilyenbe legelőször 2010-ben Csáky Pál hajszolta bele a pártot, leárulózva mindenkit, akik éppen Csáky kirekesztő politikája miatt hagyták ott az MKP-t, és megalapították a Híd pártot. Ezt a stílust két alkalommal továbbvitte Berényi és társasága is.
Szlovákiai magyarként, volt „emkápésként”, de még hidasként is szomorúan szemléltem az MKP legutóbbi kampányát is. De ugyanolyan szomorú vagyok az MKP magyarázkodásai miatt, amiben választási kudarcukat ugyanúgy a Hídra kenik, mint az eddigieket. Persze Berényi most lemondott pártelnöki tisztségéről, ez helyes lépés volt tőle. Őt követnie kellett volna a többi, eleve kudarcra ítéltetett tanácsadónak, támogatónak is, akik hamis és téves tanácsokkal kényszerítették bele az MKP-t egy olyan negatív kampányba, amely harmadszor is csak kudarcot hozott a párt konyhájára.
Jogos lenne most a kérdés, hogy hidasként miért foglalkozom ennyit az MKP-val, a Híd konkurensével - amelyet ráadásul Csáky elnökké választása után az elsők között hagytam ott jómagam is. Nagyon egyszerű a válasz: szlovákiai magyar politikusként mindig pragmatizmusra törekedtem. Mindig próbáltam az aktuális eseményeket tárgyilagosan szemlélni, a feladatokat a gyakorlatias oldalukról megközelíteni.
Most pedig igenis ki kell mondani, szembe kell nézni a tényekkel: egy következő parlamenti választás során NEM VESZHET EL MÉG EGYSZER 100 EZER MAGYAR SZAVAZAT!
Hogy ezt a jövőben elkerüljük, nem csak az MKP-nak kell önreflexiót kicsikarnia párttagságától, hanem a Hídnak is! Ha úgy tetszik, igen, én voltam anno a „főmegosztó”, akinek tele lett a hócipője az elavult MKP-s dogmákkal, a Csáky-féle „sehova nem vezető politikával”, és otthagytam az MKP-t, hogy aztán az MKP-ból kivált társaimmal együtt megalakítsuk a jóval modernebb politikát folytató Hidat. A számok, az eredmények azt mutatják, hogy nekünk volt igazunk, és az MKP politikája, mellyel jó magyarra és rossz magyarra osztják fel a szlovákiai magyarságot, teljesen kudarcra ítélt. Ez az ideológia semmi mást nem hozott az MKP-nak, csak a parlamenten kívüliséget. Bebizonyosodott, hogy a szlovákiai magyar embert nem szabad és nem lehet párthovatartozása alapján beskatulyázni. A magyar az magyar, akár hidas, akár MKP-s! A szlovákiai magyar társadalom ugyanolyan sokszínű, mint bármilyen más etnikum.
Teljesen világosnak kell lennie most már mindenki számára annak is, hogy a szlovákiai magyar társadalom többsége elutasítja a Magyarországról történő irányítást, nem kell bennünket hülyegyerekként kezelni, tudjuk mi magunk is irányítani a sorsunkat!
Mert ebben is egy óriási tévhitben éltek/élnek a Magyarország felé (vagy inkább a magyarországi közpénzek - támogatások felé) teljesen elkötelezett MKP-sok. Természetesen a mindenkori magyar kormánnyal együtt kell dolgozni a lehetőségekhez mérten, de engedtessék meg nekünk, hogy egyedül döntsünk sorsunk felől. Az MKP-nak el kell döntenie, hogy a magyar állam érdekeit kívánják a jövöben is képviselni, vagy a szlovákiai magyarokét.
A Híd és az MKP (jövőbeni) vezetőségének két választása lesz az elkövetkező időszakban: vagy kiegyezünk vagy nem. Vagy engedjük majd, hogy ismét elvesszen 100 ezer magyar szavazat, vagy nem.
Ehhez természetesen kompromisszumot kell kötnünk egymással. Engednie kell az egyik pártnak is, a másik pártnak is.
Úgy viszont elképzelhetetlen lesz bárminemű együttműködés a Híd részéről, hogy az MKP vezetésében továbbra is jelen lesznek a gyűlöletkeltő politikusok, a mocskolódásnak egyszer és mindenkorra véget kell vetni!
Ha az MKP-ban még akad valaki, aki komolyan gondolja a politizálást, és sikerre akarja vinni a pártot (akár a Híddal, akár nélküle), egy átfogó paradigmaváltáson kell keresztülvinnie pártját. Bebizonyosodott, hogy a személyes érdekek mentén való politizálás nem hoz mérvadó eredményt, így a közösségünk, a szlovákiai magyarság érdekeit kell a lehető leghatékonyabban képviselnünk. Mindenkinek át kell értékelnie múlt történéseit, meg kell találnunk a közös nevezőt, közösségünk értékeit a lehető leghatékonyabban kell megvédenünk.
El kell utasítani minden szinten az együttműködést olyan egyénekkel és politkiai tömörülésekkel, akik kiűzték Malina Hedviget az országból, semmibe vették a peredi népszavazást, leköpték a Kossuth szobrát Rozsnyón, vagy fajgyűlöletet és a kollektív bűnösség elvét terjesztve politizálnak!
Személy szerint bízom abban, hogy mi, szlovákiai magyar politikusok – a parlamentbe bejutók és a kívül rekedtek egyaránt – képesek leszünk magunkba nézni, hiszen nyilvánvalónak kell lennie az egyetlen célnak: NEM VESZHET EL MÉG EGYSZER 100 EZER MAGYAR SZAVAZAT!
Simon Zsolt, a Híd alelnöke
