A világ Kotleba szerint, és a magyarok
Miért is írom ezt a néhány sort? Miért foglalkozok egy Kotleba féle alakkal? Miért nem a családommal töltöm inkább ezt az időt?
Nem tudom. Talán az írás végére találok valami felmentő alibit válaszként.
Amit tudok, hogy napi szinten növekvő gyakorisággal találkozom azzal a fenoménnal, hogy az emberek nagyban tapsolnak és éltetik az ultraradikális, és véleményem szerint egyre veszélyesebb célokat fontolgató, Kotlebát és pártját.
Már alapból az elszomorító, hogy a szlovákok közt ennyire növekszik a népszerűsége és a támogatottsága, de egyenesen dühítő, hogy a szlovákiai magyarok közt is egyre több követője van! Magyarok közt, akiket ő annyira ki nem állhat és alacsonyabb rendűnek tart. Csak ma már nem annyira hangoztatja ezt, mivel lehetőséget érez a délszlovákiai választópolgárok megszólítására. De nem azért, mert a magyarok javát akarná szolgálni és vágyaikat teljesíteni, egyszerűen csak azért, mert óriási a hatalomvágya és ezért bármit képes megtenni, hogy aztán ő legyen az, aki mindent megtehet és megmutathatja igazi énjét.
Mi persze feledékenyek vagyunk! Kérdés, hogy ez a korral járó természetes feledékenység-e, vagy mi magunk erőltetve akarunk ennyire feledni, vajon mi magunk takarjuk-e le a múltba tekintő szemünket, hogy a másikkal egy bebeszélt „jobb” jövőt lássunk?
Ezért itt és most próbálok pár tényt felidézni Marián Kotleba múltjából. Még abból az időből, amikor a közismert Slovenská pospolitosť (röviden SP, később SP-NS) tagja és vezére volt.
Tudom, aki feledni és szeparálni akarja a múltat, azt a következő sorok sem győzik meg semmiről és el sem olvassa. De remélem és bízom benne, hogy még vannak épelméjű emberek ezen a vidéken.
Akkor jöjjön a múlt.
A Slovenská pospolitosť társaságot többségünk ismeri itt felénk is. A SP 1995-ben jött létre, mint polgári társulás. Ultrajobboldali nacionalista nézeteket vallott, mint a világrend, zsidóság, kisebbségek ellen. Az igazi fénykora 2003 és 2006 közt volt. Ennek az időszaknak köszönhetően ismerjük mi is, mert különben csak egy átlagos ultrajobboldali nacionalista csoport lenne a többi hasonló közt Szlovákiában. És éppen itt lép színre az ultranacionalista tanár úr, Marián Kotleba, aki 2003-tól lett a SP vezére (vodca). Akarattal, vagy akaratlanul elnyerték a médiák figyelmét, amivel röpke pillanat alatt ismertté vált a SP. Kotleba ezzel egyben a média negatív hősévé vált, és ma már tudjuk mi mindent ért el ennek köszönhetően, annak ellenére, hogy ma még mindig a náci Tiso rezsimet élteti, és elitéli a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékét. Kotleba megtanulta visszafogottan terjeszteni az eszméit, aminek köszönhető a nagyobb és hosszasabb taps számára. De térjünk vissza a múltba.
2005-ben, az első Szlovák állam megalapításának 66-ik évfordulóján a Slovenská pospolitosť, akkor már mint párt, Slovenská pospolitosť – Národná strana (röv.SP-NS), Kotleba vezérlete alatt, nyilvánosságra hozta a párt 16 oldalas programját, amit tetszetősen „Népi programnak” (Ľudový program) neveztek el. Ez volt az akkori SP-NS és Kotleba igazi énje, és ez a dokumentum volt az egyik bizonyíték, amely alapján a SP-NS pártot 2006 ban fel is oszlatta a Legfelsőbb bíróság.
Ivan Kamenec történész 2005-ben így szemlélte a programot:
„A népi program tartalma és formája primitív, zavaros, naiv, intoleráns és demagóg volt, de bizonyos politikai formában nagyon veszélyes. Xenofób és antiszemita nézeteket ösztönöz, nyíltan elutasítja a parlamentáris demokráciát, kételybe helyezi az alap emberi szabadságot és emberi jogokat olyan emberi csoportok felé, akiket a szlovák nemzet ellenségeinek és kártevőinek jelöl meg.”
Akkor térjünk át a SP-NS és Kotleba államrendezési, kisebbségi terveire, ahogy azt a „Népi programban” megfogalmazták.
- Rendiség mint társadalmi berendezkedés. Kotleba fel szerette volna osztani a társadalmat kilenc "nemzeti" rendi csoportra foglalkozások szerint. Az utolsó tizedik rend lett volna a kisebbségeké. Mindegy hogy orvos vagy szakmunkás, ha magyar vagy, csakis a kisebbségi rend tagja lehetsz!
Az egyes rendek tagjai száma szerint lettek volna képviselve a Szlovák Nemzeti Tanácsban és nem a voksok alapján a választásokon. A tagság önkéntességen alapult volna, aprócska kis feltétellel. Aki nem lett volna tagja valamelyik rendnek, nem lett volna választási joga, így a saját képviselőjét a renden belül sem tudta volna választani.
- Nemzetiség és kereszténység – Ez a rész kikiáltotta, hogy a szlovák nemzet felülrendelt minden Szlovákiában élő etnikumnak, nemzetiségnek, és a kereszténység minden más vallás felett van. Egyetlen hivatalos nyelv a szlovák, minden felirat, értesítés, hivatalos dokumentum csak ebben az egy nyelvben jelenhetett volna meg.
Ami a kissebségek választási jogait illette. Ahogy az első pontban írtam, kilenc rend jött volna létre. De a kisebbségek tagjai, csakis a tizedik rend tagjai lehettek volna. De ez nem volt elég, főként a magyarok és romák választási jogaik elnyomására. A kisebbségi tizedik rendet nem a tagjai száma szerint illette volna meg a képviselet a Szlovák Nemzeti Tanácsban, hanem az szerint, hogy a kisebbségek anyaországában mennyi szlovák képviselő jut be az ottani parlamentbe. Ez óriási mértékben csökkentette volna a magyar képviselők számát és lehetőségét, hogy egyáltalán a szlovákiai magyarok képviselők lehessenek. A romáknál, mivel nincs anyaországuk, ezt teljesen lehetetlenné tette volna ez a szabályozás.
A kisebbségek számára nagyon kevés jogot szántak Marián Kotleba és barátai. Például, az anyanyelvi oktatás csak olyan mértékben lett volna lehetővé téve Szlovákiában, amennyire a kisebbség anyaországában a szlovák oktatás van lehetővé téve az ottani szlovákok számára.
Egyszóval, ha a kisebbség anyaországában nincs szlovák kisebbség, vagy mint a romák esetében, nincs anyaországuk, akkor itt Szlovákiában semmire sem lenne a kisebbségeknek joguk!
Vagyis lenne. Egy jogot Marián Kotleba minden kisebbségnek nagylelkűen megadott volna. Mégpedig azt, hogy minden kisebbségnek joga van elhagyni Szlovákiát!
A rendi tagság még azt is diktálná, mikor milyen állami ünnep és szabadnap illeti az egyes polgárokat- rend tagjait. A szlovák nemzeti ünnepekre esedékes szabadnapok, csakis a nemzeti rend tagjait (1-9 rend) illették volna meg. Minket, a kisebbségi rend tagjait, vagy rendnélküli polgárokat már nem.
Komolyan barátságos egy figura, nemde?
- Emberi jogok és az állami morál diktátuma – A célok ezen a területen:
- Minden ellenzéki politikai hullám betiltása – ha már egyszer megválasztottak, többször ne veszítsem el a hatalmat!
- A társadalom keresztényi eszmében és tradicionális szlovák értékrenden alapuló nevelése – halušky szentelt vízzel reggelire, ebédre és vacsorára.
- Jozef Tiso dicsőségének visszaállítása – és talán pár tábort is építenének.
- Minden úgynevezett amerikai befolyás megszüntetése Szlovákiában, az interrupció és homo csoportok betiltása
- A bevándorlási rendszer eltörlése / csakis az kaphatna szlovák állampolgárságot, aki szlovák vagy szláv; vagy más európai országból származik. Az állampolgárságot nem kaphatja ázsiai, afrikai, USA vagy Izraeli polgár. Ez akár még tetszetős is lehetne sok bevándorlás ellenes csoportnak, de vigyázz(!), Kotleba ebbe a csoportba sorolta a magyarokat is! És a megadott állampolgárságot egészen 1993-ig visszamenőleg átvizsgálták volna. Nehogy már nem tisztavérű fehér ember kapott szlovák állampolgárságot! És ha magyar, akkor a fehér bőr és kék szem sem segítene!
- A Népi program elemzésének végére már csak annyit írnák ide, hogy Kotleba és társai nemzetbiztonsági és külpolitikájuk szerint Szlovákia legnagyobb és elsőszámú ellensége nem más, mint Magyarország. Miért is csodálkozok?!
Ez volt 2005-ben. Azóta Marián Kotleba már nem a Slovenská pospolitosť vezére és tagja sem. Saját pártja van és a SP-vel nem is működnek együtt. Azóta sokat tanult. Jobban odafigyel mit és hogyan mond, csinál. Élvezi ismét a „fő gonosz” sztárszerepét, ami szépen hozza neki a voksokat és támogatottságot.
Azóta nemhogy kevésbé lett veszélyes, éppen fordítva, sokkal veszélyesebbé vált. Komoly veszélyt jelent ránk, az egész országra és térségre. És attól, hogy próbaljuk eltakarni és elfelejteni ki is ő valójában, csakis növeljük a veszélyt amit magával hoz majd, amikor bakancsban bemenetel a Szlovák Kormányba. Ezeknél a Kotleba féléknél mindig a fő cél az ellenség megtalálása és eltávolítása. És ha ez megvolt, kreálnak új ellenséget. Mi garantálja, hogy nem mi leszünk az egyik ellenség a sorban? Nem a szlovákiai magyarok, mert mi már alapból ellenségek vagyunk. De a többiek.
Mi minden mindig valami csoport tagjai vagyunk.
Mi garantálja, hogy ez a csoport nem kerül a listájukra? Mi garantálja, hogy jogunk lesz tisztességes eljárásra? Mi garantálja, hogy jogunk lesz védekezni? Mi garantálja, hogy lesz egyáltalán valami jogunk?
Az ő esetükben semmi!
Szóval miért is írtam ezt?
Azért, nehogy egyszer arra ébredjünk, hogy mi vagyunk akik a Kotleba félék célkeresztjébe kerültek, családdal és barátokkal együtt, csak azért mert nem eléggé szláv a kinézetünk, nevünk és gondolkodásunk!
Azért, hogy a politikai pártok végre magukba nézzenek, mert kedves standard Politikusok, Kotleba belőletek növekszik. Ti adjátok neki a kellő energiát és tápot. És még mindig nem találtátok, vagy nem akarjátok megtalálni a módját, hogyan állítani meg őt, őket.
Azért, hogy levegyük a kezünket az eltakart szemünkről és lássuk ki valójában ez a Marián Kolteba. Ő nem más, mint egy ultrajobboldali nacionalista, demagóg, kisebbségellenes eszméket ápoló egyén, aki most azt mond, amit mi hallani akarunk. És ő az, aki ha hatalomra kerül, már nem fogja hallani azt, amit kiabálunk! Már csak egy rend tagjai leszünk, konkrétan mi, a kisebbségi rend tagjai jogok nélkül.
Azért, mert ő vezér akar lenni. De nem egy párt vezére, hanem egy ország vezére, és ezért képes még a magyarok szívébe is beférkőzni, pedig minket ő mindennél és mindenkinél jobban utál, sőt irritáljuk őt és barátait. Akibe ilyen mélyen be van rögzülve a kisebbség-elleneség, hogy a fent említett program fontos része a kisebbségek elnyomása, az nem változik meg. Még így, több mint tíz év után sem.
Források:
Slovenská pospolitosť včera a dnes – Dušan Mikušovič (2007 www.rexter.cz)
https://pospolitost.wordpress.com
A legtöbb, abból az időből származó dokumentum és újságcikk már nem elérhető az interneten, mint pld. Hľas NS és Prúty újságok. Így a fent megnevezett 2007-s cikk szolgált fő forrásként.
