Volna miért stílust váltani, de az Orbán-gépezet logikája épp az ellenkezőjét diktálja

Félni jó lesz, miután győzött a rettegjetek kampány. Ahogy az EBESZ megfigyelői jelentették, a magyar választók számos jelölt közül választhattak, mégis a megfélemlítés légköre, az idegengyűlölő retorika, a közszolgálati és hatalomtól függő média teljes elfogultsága, és az átláthatatlan kampányfinanszírozás korlátozta az igazi politikai vitát.

Fanyalogni kell, de nemigen lehet. A Fidesznek tulajdonképpen nem volt politikai alternatívája. Magyarország politikai krízise ugyanis a baloldalé, amely továbbra sem tudta legyűrni a kilencvenes évekbeli önmagát. Orbán harmadik, alkotmányos többségű győzelme valóban történelmi, hiszen ellenzéke együttvéve százezerrel kapott több szavazatot. A választási rendszer továbbra is hungarikumként teljesít.

Így Orbán egyrészt bizonyíthatta, másrészt viszont biztosította, hogy jobban ismeri a magyarokat mint a fővárosi liberális elit. Az orbáni világkép jó része valóban frusztrációra épül, illetve ahogy Paul Lendvai írta, a magyarok Trianon utáni önképére, az áldozati szerepre és a túlélésre.  Másrészt az ellenzék egy ábrándot (wishful thinking) építgetett folyamatosan, hiszen az Orbán és Gyurcsány politikájával szemben született LMP és a Jobbik illetve Gyurcsány Ferenc vezette DK és a leépülő, többszörösen kompromittált szocialisták koalíciója nem volt reális lehetőség.

A Fidesz vidéki befektetése - állami források által – mint például a Budapesten annyira lenézett közmunka, továbbá a regionális sajtó felvásárlására, teljes egészében megtérült. Jól látható hogy vidéken megszűnő mediális pluralizmus egypártrendszert szült. Ezzel együtt az egyetlen párt a amely falu programmal is előrukkolt a Fidesz volt. A többi párt, a Jobbikot leszámítva, tulajdonképpen feladta a vidéket.

A közel 70%-os részvétel az eddiginél is nagyobb legitimációt jelent a magyarok kormányának.  A liberálisok és a baloldal visszaszorultak Budapestre és van min gondolkodniuk. Mivel Budapesten élek idestova egy éve, így értem az érzelmeket. Baráti köröm jó része emigrációval kacérkodik. Ám attól tartok, hogy a választási eredmények túlkapásos, érzelmekkel teli kritikája ahhoz is vezet majd, hogy a Fidesznek továbbra se legyen hasznos ellenzéke.

Magyarország jobbra tolódása az igazán figyelemreméltó folyamat. Mert nemcsak a Fidesz dominálja a jobboldalt, hanem immáron a jobboldal dominálja az országot. A Fideszre, illetve a Jobbikra több mint három és fél millióan szavaztak. Az Orbán rendszer létrejöttének illetve sikerének megértéséhez, ahogy Schering Gábor magyarázza, nélkülözhetetlen a rendszerváltás utáni politikai gazdaság megértése.  Ez alapján a Fidesz azért nyer, immáron folyamatosan, mert átpártolt hozzá a dolgozó közép-osztály, illetve a magyar tőkés osztály, amely Simicska Lajost és Mészáros Lőrincet leszámítva nem a Fidesz alatt nőtte ki magát.

Valóban, a kiszolgáltatottság nagy úr és a propaganda segített tarolni Fidesznek vidéken, de a régiók leszakadását, a jövedelmi szakadékot Budapest és az ország többi része között elsősorbana gazdasági rendszerváltás visszáságának köszönheti. A rendszerváltásnak éppen Magyarországon volt a legtöbb vesztese, itt ábrándultak ki a legtöbben a „piacgazdaságból”, vagy legalább is annak abból változatából, amely Közép-Európában létrejött. Ráadásul Magyarország leszakadása 2004 és 2010 között következett be, amikor például a szlovák gazdaság összesen 36%-nyit növekedett, míg a magyar csupàn 10 %-ot. A gazdasági válságot követően 2009-ben Magyarországon volt a visegrádi országok között a legnagyobb visszaesés 6,5%-al.

A Fidesz eredeti gazdasági útja az aktuális európai gazdasági konszenzussal szembemenő lépesekkel, miután az EU elutasította eredeti elképzeléseit,  volt kikövezve. Megszorításokkal illetve a nyugdíjpénztárak államosításával és szektorális külön adókkal kezdte. És bár a kampánya valóban nem erről szólt, illik hozzátenni, hogy 2014-től, amikor az európai növekedés beindult, kezdte visszapótolni az egészségügyből és az oktatásból korábban elvont pénzeket. Ráadásul kiegyezett a helyi tőkések, illetve a stratégiai partnerekként elkeresztelt külföldi befektetőkkel is, aminek a társasági adó az EU-ban legalacsonyabb 9%-ra való csökkentése volt a legfőbb ismérve (adót a legnagyobb hazai illetve külföldi cégek továbbra sem nagyon fizetnek). 

2016-tól a bérek a legnagyobb mértékben növekedtek a Visegrádban. Bár a legszegényebb régiókban még mindig van munkanélküliség, foglalkoztatottság a rendszerváltás óta még sosem volt ilyen magas, köszönhetően többek között a közmunkának is.  Ám a magyar társadalom legfelső 10%-a a legjobban él a világháborúk óta, de a középosztálynak is jelentősen gyarapodtak a jövedelmei. Igaz, mindezt elsősorban az európai konjunktúrának köszönhetően, illetve az alsó három millió magyar rovására. 

A bugyuta, végletekig lecsupaszított kampány sikeres volt, de az egybites kampányok máshol is működnek, és nem csak Donald Trumpra gondolok, mert a gazdaságilag egyre inkább kiszolgáltatott tömegek frusztrációjára, dühére épül. Az egyre növekvő individualizmusban a politikai közösséghez való tartozás, illetve az EU-ban a nemzeti identitás fílingje felerősödik. elsősorban  erősödő identitás. Ám az EU elbaltázott migrációs politikájának megítélése nemcsak a régióban, hanem Európa szerte hasonló. Bár Európában szinte kizárólag a szélsőjobb veszi a bátorságot ezzel kampányolni, a migráció bizony valós probléma, kár(os) ezt kizárólag gyűlöletkampánnyal és propagandával magyarázni, bár ezek is tényezők. Ráadásul az EU szemben Orbán olyan politikai elszántságot mutatott – a kerítés megépítésével – amitől bizony elszoktunk az EU-ban. 

Soros György mára egy, a magyar kormány által bejáratott, „brand”, illetve mumus lett. Rendkívül káros ez Magyarország nemzetközi megítélése szempontjából. Valóságalapja azonban van a ronda kampánynak, hiszen az általam nagyra becsült magyar származású milliárdos által támogatott korrupciókutatók illetve emberjogi szervezetek szolgáltatták az ellenzék legfontosabb politikai témáját, amely komoly gondokat okozott a regnáló hatalomnak.

Az ellenzék illetve a független (elsősorban online) média által elfogadottá vált Orbán démonizálása is. A kormányváltás vágya azonban torzította a józan szemléletet. Ennek eredménye volt az is, hogy a nagy választási kedvet a legtöbben (azért nem mindenki) félre értettek a választások napján.

Magyarország legnagyobb tragédiája, hogy választási eredmény még a Fideszt is meglepte. Az amúgy is visszanyesett fékek és ellensúlyok így még kevésbé érvényesülnek majd. Simicska már be is dobta a törülközőt, ahogy erre számitani lehetett, és a Fidesz minden kísérlete ellenére is viszonylag kiegyensúlyozott média alaposan meggyengül. Sokan és joggal tartanak attól, hogy a Fidesz-gépezet tovább dübörög a maga otrombaságával, bár Orbán maga szerénységre szólított fel a győzelmi beszédében.

Lenne miért stílust váltani. A Németországgal, illetve EU-val való gazdasági kapcsolat kulcsfontosságú, mivel a magyar gazdaság a némettől függ.  A bérek további emelését már nem termelékenység javulása, hanem a hozzáadott érték határozza meg. Mindehhez befektetések, illetve a központosított kegyosztással helyett a számonkérés kultúrájának meghonosítása illetve a versenyképességét emelése kell.

Nemcsak a nemzetközi, hanem a fő hazai piaci tényezők kiszámíthatóságot várnak az újabb Orbán-kormánytól. A bizonytalanság csökkentéséhez a Fidesznek nem kizárólag a lojalitásra és a megosztásra, nem a hatalom törvényeinek betonozása, hanem a törvények hatalmának biztosítására kéne törekedni.

A Fidesz gépezetét azonban nem erre képezték ki. Sajnos inkább várható a maradék független sajtó elhallgattatása,  például a német tulajdonú RTL Klub fölötti ellenőrzés megszerzése, a civil szervezetek vegzálása a Stop Soros törvények által, az eddig relatív független igazságszolgáltatás ellenőrzés alá vonása, illetve Budapest önkormányzatiságának csökkentése. És persze a keményvonalas, konfliktusos külpolitikája folytatása az unión belül és túl.

Magyarország érdeke az előbbi lenne. A hatalom eddigi logikája az utóbbit diktálja.