Tanévnyitó helyett

Vörös Péter | 2014. szeptember 2. - 14:04
Mostanában valahogy semmi sincs a helyén.

Az ünnepeink, neves napjaink is valahogy félrecsúsztak. Az én életemből már kitörölhetetlen lesz, hogy szeptember elseje az iskolakezdés, a szünidő vége. Keserű és édes egyszerre, hiszen tele voltunk a nyár élményeivel, a vízzel, a nappal, a szabadsággal, és tudtuk, hogy ennek a szabadságnak most egy időre vége szakadt. De ugyanakkor vágytunk is már vissza, no nem annyira a kötöttségek és szabályok világába, hanem a barátaink közé. Pár éve valahogy ennek a pillanatnak az öröme és izgalma is elveszett. Pontosabban áttolódott egy másik napra, szeptember másodikára. Helyette van itt valami sótlan, íztelen alkotmány-ünnep, amiről az emberek 80%-a azt sem tudja, mi fán terem. Ünnepelnünk kéne valamit, ami az államalakulatnak, amelyben élünk, az alapját képezi. De hát alig találunk valakit, aki az 1992-ben elfogadott alkotmányt úgy istenigazából a sajátjának érezné. Mi, magyarok meg aztán végképp nem tartozunk ebbe a csoportba. Van egy alkotmány, amely bennünket másodrendű állampolgárokká degradált. Van egy alkotmány, amelyben ugyan benne foglaltatik, hogy senki sem fosztható meg akarata ellenére állampolgárságától, azonban ezt a tételt maga az állam sem tartja be és saját polgárai ellen fordul. Mitől tekintenénk hát magunkénak azt az alkotmányt, amely bennünket nem tart államalkotó tényezőnek?  Úgy látszik, el kell még telnie bizonyos időnek, amíg a dolgok a helyükre kerülnek ebben félrecsúszott világban. Addig is Áron fiam, aki mostantól a számomra oly fontos komáromi gimnázium padjait koptatja és minden iskolás: legyen részetek sok-sok új élményben, tudásban, tapasztalatban, gazdagodjatok és növekedjetek. Érjetek emberré, hogy legyen, aki majd rendbe teszi ezt a félrecsúszott világot.