Vox populi - a nép hangja

Vörös Péter | 2014. november 19. - 14:41

25 évvel a rendszerváltozás után, éppen a bársonyos forradalom évfordulója körül meglehetősen erős tektonikus mozgások indultak meg a társadalmi élet mélyén. A jelenlegi rendszer, amelynek alapjait az akkori rendszerváltók rakták le, most komoly kihívások elé néz. Az emberek Közép-Európa több országában vonulnak az utcára és fejezik ki elégedetlenségüket, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Pozsonyban a korrupció ellen emelték fel hangjukat és a tiltakozás még a házelnököt is lemondásra késztette, Csehországban a köztársasági elnök személyét kifogásolják, Magyarországon pedig szintén a vélt vagy valós korrupció, a regnáló politikai rendszerrel való elégedetlenség vitte utcára az embereket. Egy közvélemény-kutatás szerint  a szlovákiai lakosok 70%-a elégedetlen a rendszerváltás eredményeivel, többet és más várt. Ebbe a sorba szorosan illeszkedik az önkormányzati választások eredménye, amelyen a magukat függetlennek mondó, vagy nyílt párttámogatás nélkül induló jelöltek taroltak.

Egyetértek Lucia Žitňanskával, aki az önkormányzati választásokat értékelve azt mondta, „szorosabbra kell fűznünk a kapcsolatot a civil szervezetekkel és a független polgármesterekkel” és „el kell gondolkodnunk azon, mit kell másképp csinálnunk, hogy politikai pártként megőrizzük a közbizalmat, amely az egyedüli garanciája a parlamentáris demokrácia működésének abban a formában, ahogy ma ismerjük”. Önreflexióra képtelen, magába forduló politikai elittel ugyanis a polgári elégedetlenségre nem fogunk tudni érvényes válaszokat adni.

Az önkormányzati választások fontos tanulsága, hogy az emberek – kiváltképp helyben – nem párthovatartozás alapján döntenek, nem pártszövetségekre szavaznak, hanem személyekre, személyiségekre adják a voksukat. Ezért hiteles emberekre van szükség. Nemcsak a pártelnöknek kell karizmatikusnak, hitelesnek és a tetteiért felelősséget vállaló embernek lennie, hanem azoknak is, akik egy politikai pártot helyi szinten képviselnek.

Gyökeres fordulatnak kell végbemennie a politikában. A tüntetéseken megjelenő polgárok erkölcsi alapértékeket kérnek számon a politikusokon. A „ne lopj, ne csalj, ne hazudj” parancsát. Nincs mese, a politikának is valamiféle erkölcsi alapértékekre kell épülnie, és ez nagyon is jogos elvárás az emberek részéről. Ahogy jogos elvárás az is, hogy a politikai élet szereplői az ő életük jobbításán dolgozzanak – még akkor is, ha ezt okos politológusok „populizmusnak” minősítik.

A Fico-kormány most még parlamenti többséget tud maga mögött, de ereje és lendülete megtörni látszik. Itt az idő, hogy reális alternatívával álljunk az emberek elé, még mielőtt a semmiből előbukkanó politikai kalandorok megpróbálják meglovagolni a társadalmi elégedetlenséget. Az senkinek sem lehet érdeke, hogy Közép-Európa politikailag destabilizálódjon. Akkor hát tegyünk érte, hogy Szlovákia ne következmények nélküli ország legyen, ahol csak a csúfosan megbukott Pavol Paška végtelenül cinikus mondata érvényesül: „Nyerd meg a válaszásokat és mindent megtehetsz“.