„Szépen magyarul, szépen emberül!”

A Magyar Kultúra Napját ünnepeltük január 22-én. Soha jobb alkalom emlékeztetni minden kisgyermekes szülőt a feladatra: felelősségünk van e kultúra megőrzésében és továbbvitelében. Még akkor is, ha e feladatot sokan nyűgnek, felesleges tehernek érzik. Csakhogy annál, amit egyénként megtehetünk a saját kultúránkért, sokkal többet, gazdagítóbbat és felemelőbbet kapunk mi a magyar kultúrától. Elsősorban is az anyanyelvünket. Nyilvánvaló, hogy minden embernek a saját anyanyelve a legszebb, a legjobb, a legtökéletesebb. A magyar nyelvről mégis sokan írtak, olyan független külföldiek, művészek, tudósok, akik csak tanulmányaikból ismerték a nyelvünket, annak részletgazdagságát, árnyalatait, sokszínűségét. G. B. Shaw, a kiváló ír drámaíró például a CBC rádióadónak adott nyilatkozatában ezt mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér­zelmek titkos rezdüléseit.” Aki magyar anyanyelvű gyermeket szlovák iskolába írat, megfosztja őt attól, hogy a világot a maga gazdagságában és sokszínűségében értse meg, hiszen a nyelv a világ megértésének legfontosabb eszköze. Megfosztja őt a nyelvtől, amit az anyatejjel szívott magába. De ha az nem válik mindennapi életünk részévé, a bölcsőtől a sírig, a munkától az otthoni, családi kapcsolatokig, a művelődéstől a szakmai fejlődésig, ha nem tudjuk magunkat e nyelven szépen és pontosan kifejezni – akkor elsorvad, elvész, éltető ereje megszűnik. A szlovák nyelv tudása nagyon fontos szempont, hogy egy fiatal megtalálja a számítását az életben, de nem az egyetlen szempont. Ennél sokkal többre van szükség. Nem beszélve arról, hogy aki tanult már idegen nyelvet, tisztában van vele, hogy az iskolában többnyire passzív nyelvismeretet kap a gyermek, az aktív nyelvismeret a mindennapi használattal, a nyelvi közegben való mozgással, létezéssel, kommunikációval teremtődik meg. Ettől függetlenül minden magyar gyereket a lehető leghasználhatóbb nyelvtudással kell felruházni! De ahhoz, hogy egy ember megállja a helyét az életben, a nyelvtudás mellett olyan alapokra van szükség, amit egy magyar anyanyelvű gyermeknek csak és kizárólag a magyar iskola adhat meg. Persze tisztában vagyok vele, hogy az emberek többsége sokkal pragmatikusabban tekint e kérdésre, nem érzelmi szempontok vezérlik. Az emberek többségét az érdekli, hogy a gyerekének az „egyszerűbb, a probléma-mentesebb” utat válassza. Nos, biztosíthatok mindenkit, a szlovák iskolával nem lesz egyszerűbb a helyzete, sőt. Arra is gyakran hivatkoznak, hogy a szülő a minőségi iskolát részesíti előnyben. Ha ez valóban így van, akkor érdemes alaposan tájékozódni. A magyar tanítási nyelvű iskolák ugyanis az ország élvonalába tartoznak, a diákok kiválóan teljesítenek több tantárgyból – erről már statisztikai adatok állnak rendelkezésre. Az pedig egyetlen iskola esetén sem garantált, hogy a gyerekből atomfizikus vagy éppen miniszter lesz. Arról nem is beszélve, hogy egy ember minőségét nem az határozza meg, hogy van-e egyetemi végzettsége vagy sem – nem lebecsülve és alábecsülve ezzel a kiművelt emberfők szükségességét egy társadalomban. De kiművelt emberfők mellett legalább olyan nagy szükség van jó mesteremberekre, szakmunkásokra, a földet, az állatait szerető földművesekre, vagy például a gyermekeit odaadóan nevelő, főállású anyákra. A magyar iskola alapot ad mindehhez, nemcsak ismereteket ad, hanem a közösséghez tartozás élményét is. Ha gyermek ezt az élményt megtapasztalja, a családi kötelékek is fontosabbak lehetnek számára. Ezt sem árt figyelembe venni akkor, amikor iskolát választunk a gyermekünknek.