Zelenszkij a csúcson – de mi lesz Ukrajnával?

A júliusi előrehozott parlamenti választásokon Vlagyimír Zelenszkij immáron nemcsak forgatókönyvet, hanem történelmet is írt. Ukrajna modern története során ugyanis először sikerült egy politikai tömörülésnek - pártnak vajmi nehezen lehet őket hívni - elsöprő győzelmet aratni.  Zelenszkij áprilisi elnökké választása után most a Nép Szolgája nevű pártja diadalmaskodott, így először egy kézben összpontosul az elnöki-parlamenti politikai rendszer összes végrehajtó ága.

A „Szolgák” győzelmét, és parlamenti többségét, az tette igazán teljessé, hogy ez abban a vegyes választási rendszerben történt – a 426 képviselőből 199-t egyéni körzetben választanak meg, a többit listán – és amit a Zelenszkij hatalmát megregulázni igyekvő régi parlament csak a következő választásokra változtatott meg (2024-ben csak listás szavazás lesz). Zelenszkij pártja azonban 130 egyéni körzetben nyert, felülírva mindent várakozást, Zelenszkij-t és a pártját is ideértve.

Generációváltás és geopolitika

Igazi generációváltás ez. A következő parlament 80,4%-a teljesen új arc, akik között például olyan 23 munkanélküli is akad, akik egyéni körzetekben tudtak győzni. Egy esküvői fényképész például az ország egyik leggazdagabb emberét, az acélmágnás Konsztantyin Zsevagót győzte le, aki 1998 óta volt parlamenti képviselő.

Ekkora változás nem volt Ukrajnában az 1991-es függetlenedés óta.

Van olyan ukrán elemző, aki ezt a politikai égszakadást egyenesen a bolsevikok 1917-es forradalmához hasonlította. Nagy kérdés, hogyan fogja Zelenszkij menedzselni az ukrán parlament valaha volt legnagyobb frakcióját olyan környezetben, ahol eddig egy parlamenti székért 2-3 millió dollárt szoktak fizetni. Amennyiben valóban sikerül átvinni a parlamenten Zelenszkij legfontosabb ígéretét, a mentelmi jog eltörlését (amihez alkotmányos többség kell), akkor könnyebb lesz fegyelmezni a frakciót, illetve tényleges fellépni a korrupció ellen.

A Zelenszkij-jelenség nem más, mint Ukrajna egyensúlyt teremtő lépése. 

Azok szavaztak Zelenszkijre, akik sokallták a Porosenkó kormányok túlzásokba eső nacionalista-hazafias programját, az állam megígért, de elmaradt de-oligarchizációját, a gazdasági monopóliumok és az intézményesített korrupció túlélését, ami a hatalmon lévőket még a donbaszi háborúból is bevételhez juttatta.

Az orosz reakció miatt sokan elfelejtették, elsősorban a Nyugaton, hogy Ukrajna a Majdan-i forradalom alatt ugyanolyan megosztott volt, mint előtte.  A Krím-félsziget bekebelezése, illetve a donbaszi háború valóban egyesítette az országot az orosz agresszió ellen. De Európa legszegényebb országának – és ebbe a pozícióba éppen a Porosenkó kormányok alatt került -  elsősorban gazdasági és szociális intézkedésekre, vagyis államra van szüksége, nem pedig a kelet-ukrajnai konfliktus elnyújtására egy megkésett, 19. századi nemzetépítés jegyében.

Az ország nagy többsége most egyesült Zelenszkij mögött az 1996-re már megszilárdult politikai korszak elutasításában.

Hozzátartozik ehhez a geopolitika csökkenő hatása az ukrán választókra. A 2004-es narancsos forradalom óta uralkodó geopolitikai polarizáció - amely az EU-hoz, illetve Oroszországhoz való tartozás kérdésére egyszerűsödött - immáron csak a keleti Donbaszban, illetve a nyugat-ukrajnai Galíciában hoztak valamit a „tradicionális” politikusoknak. Ami a fősodor volt még pár héttel ezelőtt, most hirtelen a politikai perifériára szorult.

Megcsinálni Ukrajnát

Annyi bizonyos, hogy Zelenszkij a feje tetejére állította az országot, mindössze pár hónap alatt. Az általa pár éve megirt forgatókönyv eddig tökéletesen működött, ami világosan mutatja, hogy az ország legnépszerűbb politikai szatirikusa jól ismeri saját népét, vagyis a tulajdonképpeni piacát (hiszen ebből lett komikusként milliomos).

A neheze azonban most jön, és a kérdésekből lényegesen több van, mint a válaszokból.

Az ukrán konfliktus miatt is nyilvánvalóvá vált, hogy az EU-integráció felé nem vezet egyelőre út, pillanatnyilag csak a társulás létezik, mint elérhető program. Az is világos, hogy nem lehetséges egy geopolitikai fordulat Oroszország felé, hiszen ebbe a Janukovics elnök belebukott és konfliktushoz vezetett.  Az újonc elnöknek nem áll rendelkezésre megfelelő modell, ehelyett az „ukrán megoldásra” kell koncentrálnia. Ukrajna legfontosabb kérdése, vajon képes lesz-e rá?

Zelenszkij legfontosabb feladata a donbaszi konfliktus befagyasztása - amihez szükséges Moszkva jóindulata is - illetve az állam szerepének újragondolása lesz.

Az ukrán szavazók elsődleges prioritása a béke Kelet-Ukrajnában, és Zelenszkij elnökként kezdettől fogva erre koncentrál. Az EBESZ számításai szerint a választások óta meghirdetett tűzszünet nagyjából tart, az egyik szimbolikus „hotspot” Sztanyica Luhanszka körüli demilitarizáció pedig pedig megvalósult. Ha sikerülne ott újraépíteni a hidat a két harcoló fél között, praktikus jelentőségén kívül - itt van a legfontosabb átkelő pont, ahol a „szeparatista” oldalról főleg nyugdíjasok járnak át havonta a járandóságukért - fontos szimbolikus lépés lehetne a béke felé.

Zelenszkij, mint ahogyan az ukránok nagy része, joggal tart a re-integráció gazdasági, szociális, illetve politikai árától.  Bár az elnök politikai mandátuma erős, a jelen helyzetben - Donbasz geopolitikai kérdés is, ahol a nagyhatalmak szerepe is fontos - csupán arra tud összpontosítani, amire Kijev jelenleg képes. Jelen esetben ez az ukrán kormány politikájának megváltoztatása egy háborús álláspontból a humanitárius kérdések felé. Ez egyben annak is az elismerése, hogy a másik oldalon is vannak ukránok.

Geopolitikai korlátok

Bármennyire is furcsán hangozhat, Zelenszkij elsősorban a Nyugatot próbálja maga mögé állítani. Sokan, elsősorban Berlinben és Brüsszelben, ahol végig Porosenkónak kampányoltak, szkeptikusan fogadják a komikus-politikust. Nem ismerik, ráadásul nem is technokratákat indított a választásokon, hanem egyszerű embereket.

Ukrajnának továbbra is szüksége van a Nemzetközi Valutaalappal való jó együttműködésre, hiszen 2022-ig majdnem 36 milliárdnyi adósságot kell visszafizetni (nyugati befektetőknek), és a tartalékok 21 milliárd dollárra rúgnak. Ez pedig a nyugati (neoliberális) politikák továbbvitelével is jár, bár az ukránok túlnyomó többsége éppen az egyre elviselhetetlen terhek (például a gázár) enyhítését várja el az elnök csapatától.

A gázért Ukrajna jelentős többletet fizet, mivel az orosz gáz Európán keresztül érkezik. A Porosenkó kormányok alatt az Oroszországtól való minél nagyobb függetlenedésért hajlandóak voltak szinte minden árat megfizetni - azonban éppen ennek a politikának a következménye a bukásuk. Moszkvának szüksége van az Ukrajnán keresztül haladó gázvezetékekre (a tranzit szerződés, ami évi 3 milliárd dollárt hoz Ukrajnának, az év végén lejár), mivel az Északi Áramlat II késik, és a Török Áramlat megépítése is évekbe kerül még. Vagyis egy új Kijev-Moszkva gázszerződés mind a két félnek jól jönne, ám nagy kérdés, hogy Zelenszkij megengedheti-e magának politikailag az „agresszorral való megegyezést”.

Közben Moszkva továbbra is kivár, és igyekszik szűkíteni az új ukrán elnök mozgásterületét.

Moszkva Donbasz lakóinak lehetővé tette az orosz útlevél felvételét, és a kőolaj, gáz és széntermékek exportját Ukrajnába külön engedélyhez kötötte. Zelenszkij első kijelentéseit a donbaszi konfliktusról, illetve a Krím elfoglalásáról kimondottan ellenségesnek ítélték. Ráadásul az új elnök mondta ki először a kompenzáció igényét Donbasszal kapcsolatban, amit az orosz vezetés fizetni a jelenlegi gazdasági helyzetben a legkevésbé sem szeretne.

Moszkvában úgy látják, az új ukrán vezetés ugyanúgy Washington eszköze, mint az előző volt.

Erre Zelenszkij rá is játszik Porosenkóhoz hasonlatos retorikájával, hiszen az ő érdeke (is) a Nyugat felsorakoztatása a saját kormánya mögött.  Ám egyes hírek szerint a Szurkov elnöki tanácsadó által fémjelzett „háborús” lobbi szintén meggyengült, miután Porosenko (szintén a háború folytatásának híve) kiütéses vereséget szenvedett Ukrajnában. Amennyiben valaki más, például az elnöki hivatal vezetőjének helyettese Szergej Kirijenko kapná meg az ukrán kérdés menedzselését a Kremlben, akkor Moszkva adna egy lehetőséget Zelenszkijnek.

Állam, gazdaság

További kulcsfontosságú változások a gazdaság, illetve társadalmi kérdésekben lehetnek, ahol a kreativabb PR (és közvetett kommunikáció a néppel a szociális hálókon keresztül), nagyobb adag pluralizmus és pragmatizmus várható az eddig meghatározó, de kizárólagos patrióta álláspont mellett.

Minden jel szerint meglesz Kijevben a politikai akarat a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatban, és a Porosenkó alatt létrejött korrupcióellenes intézmények végre elkezdhetnek hatékonyan működni. Az adórendszer megreformálása, a hadiipar, valamint a vámhivatal korrupciótól való megtisztítása, a gazdaság fehérítése egyes számítások szerint akár tíz milliárd dollár többletet is hozhat évente a költségvetésbe.

Az irány helyes, ám korántsem látni, hogyan lenne képes Zelenszkij csapata átvenni a közigazgatást.

Hiszen az a mintegy 250 ezernyi bürokrata elsősorban nem azért korrupt, mert oligarcháknak dolgozik, hanem a fizetése alacsony volta miatt.

A korrupció mindent befed: az állam olyan keveset költött a szociális elosztórendszerekre, hogy azt a polgároknak kell kiegészíteni. Ráadásul az új kormányának nehéz lesz kikerülni abból a Közép-Európából már jól ismert spirálból, miszerint alacsony bérekkel lehet a nemzetközi tőkét becsalogatni.

Zelenszkij legközelebbi munkatársai libertáriánus elveket vallanak, vagyis az állam szerepének csökkentését szeretnék, ami ellentmond a választók több állami gondoskodást elváró elképzeléseinek. Természetesen az állam szerepének csökkentése - például ami a titkosszolgálatok vagy az ügyészi hivatal szerepét illeti a gazdasági kérdésekben – több mint szükséges. Ugyanakkor Ukrajna polgárainak állam által garantált újraelosztásra van szükségük a szegénység leküzdésére, valamint állami beruházásokra a már szinte teljesen leharcolt szovjet infrastruktúrák, illetve a szociális elosztórendszerek megújítására.

Vagyis az oligarchák szerepét az állam és intézményei tudnák hitelesen átvenni. Ellenkező esetben a kifutóban lévő régi oligarchákat egész egyszerűen más oligarchák váltják.  A korrupció elleni küzdelmet egyensúlyba kell hoznia az üzleti környezet javítása, illetve a beruházások biztosítása érdekében tett erőfeszítésekkel. Nem lesz könnyű, hiszen az oligarchák ugye befektetők is, az Ukrajnába érkező külföldi befektetés jó részben repatriált oligarcha tőke. Zelenszkij kormányának finoman kell tudni manővereznie a lehetséges büntetés mértéke, a hazai közvélemény és a Nyugat elvárásai között.  Perbe lehet fogni az üzletember Porosenkót anélkül, hogy a Nyugat politikai eljárást látna mögötte?

Mindezt tetézi az immáron Zelenszkij által beharangozott földreform. A nemzetközi pénzintézetek szerint mintegy 15 milliárd dollárt tudna hozni a konyhára évente.  Az ukránok többsége azonban attól tart, hogy az ország utolsó, nem privatizált forrását is hasonló módon nyúlnák le, mint a függetlenségkor a többit. Éppen ezért a földreform legfontosabb kritériuma a nyilvántartás (kataszter) lenne, amelynek kiépítése akár évekbe telhet.  A földreform siettetése minden bizonnyal együtt járna a Nyugat támogatásával (hiszen a nyugati befektetők az ukrán feketeföldet látják, mint az egyetlen igazán lukratív befektetési lehetőséget). Ám a reform a technikai feltételek megvalósulása nélkül az új elitek meggazdagodását, és ukrán többség ismételt kiábrándulását hozhatja magával.

Demokrácia, vagy (a)mit akartok?

Zelenszkij hatalmi koncentrációja egyértelmű kockázatot jelent Ukrajna demokráciájára nézve. Hozzá kell tenni, hogy ez a demokrácia eddig éppen az oligarchák közötti versenyen alapult. Az új elnök stílusa – a befektetőkkel úgy beszél mint a francia elnök Macron, Moszkvával, mint az előző ukrán elnök Porosenko, a hivatalnokokkal pedig mint a belarusz elnök Lukasenko – inkább vetít előre egy tradicionalista fordulatot Ukrajnában is. Az ország társadalmi és geopolitikai helyzete azonban jelentős korlát lesz majd egy tradicionális fordulat tényleges megvalósításában.

Ugyanakkor Ukrajna számára a legnagyobb kockázat, ha az új politikai erő sem tudja megváltoztatni a kormány működését, illetve újra definiálni az állam szerepét. Zelenszkijnek nincs sok ideje, egy fél év alatt komoly eredményeket kell felmutatnia, különben a mai támogatása olyan gyorsan elszáll, mint ahogyan jött.

A Nyugatnak pragmatikusnak és kevésbé dogmatikusnak kéne lennie. Egy működőképes, pluralista és pragmatikus Ukrajna egy támogatandó stratégiai cél, amennyiben megmarad a politikai akarat az új elitekben a megvalósításához.

Ehhez a nyugati politikának meg kell őriznie a kritikai távolságot és az elszámoltathatóságot, de ugyanakkor félre kell tenni a hazafiasan gondolkodó ukrán politikai erők aggodalmait - Zelenszkij már most, mint diktátor jelenik meg köreikben. Végső soron éppen az ő eddigi uralmuk hozta meg Zelenszkij számára, demokratikus keretek közt, azt a hatalmi koncentrációt, amelyet ők manipulációval sem tudtak összehozni.

 

Az írás rövidebb változata megjelent az Új Szó augusztus 5-i számában