Bob Geldof 70 éves
Az október 5-én hetvenéves Bob Geldof nem zenei teljesítménye, hanem a Live Aid segélykoncert megszervezése, emberbaráti tevékenysége révén lett világhírű, és azon kevés rockzenész egyike, aki (tiszteletbeli) lovagi címet kapott II. Erzsébet brit uralkodótól.
Robert Frederick Zenon Geldof Dublin egyik külvárosában született. Apja utazó ügynök volt, anyját hétévesen veszítette el, a bentlakásos katolikus iskolában folyamatosan zaklatták és csúfolták fura neve és gyatra rögbijátéka miatt. Ezután dolgozott vágóhídon, építkezéseken, konzervgyárban, majd zenei újságíróként és rádiós műsorvezetőként, néhány cikke a New Musical Expressben is megjelent. 1975-ben aztán felcsapott zenésznek, szavai szerint erre három oka volt: pénzt, hírnevet és nőket akart.
Geldof a színpadon vad és féktelen volt, együttese, a punk és new wave keverékét játszó Boomtown Rats 1978-ban már dicsekedhetett egy listavezető dallal. Igazán ismertté a következő évben az I Don't Like Mondays című kislemezzel váltak, a cím az a mondat, amellyel egy amerikai iskolai gyilkosság tinédzser elkövetője tettét indokolta. Geldof nemcsak a zenének köszönhette sikereit, hanem hogy bármilyen témáról volt is szó, készséggel és velős mondásokkal állt a sajtó rendelkezésére. 1982-ben eljátszotta a Pink Floyd The Wall című lemeze alapján készült film főszerepét - nem is rosszul.
A Boomtown Rats már leszálló ágban volt, amikor 1984-ben a tévében látta az etiópiai éhínség megrázó képeit. Ő számos pályatársától eltérően nemcsak dalokban adott kifejezést érzelmeinek, hanem úgy döntött, valamit tennie kell. Barátja, Midge Ure segítségével megírta a Do They Know It's Christmas? című dalt, amelynek előadásához a brit rockzene színe-javát nyerték meg, a bevételeket pedig az éhezők javára utalták át. Geldof egy évvel később összehozta minden jótékonysági koncertek csúcsát, a Live Aid-et: az 1985. július 13-án a londoni Wembleyben és a philadelphiai JFK Stadionban megrendezett szuperkoncerten fellépett mindenki, aki számított valamit, a teljesség igénye nélkül a U2, a Who, a Queen, a Dire Straits, a Led Zeppelin, a Black Sabbath, a Beach Boys, a Status Quo, Santana, B. B. King, Sting, Elton John, Eric Clapton, Bob Dylan, Paul McCartney (David Bowie-val és Pete Townshenddel), Phil Collins, Mick Jagger, Tina Turner, Neil Young, Bryan Adams és természetesen a Boomtown Rats. A woodstocki és a montereyi fesztivál óta legnagyobb rockeseményt kilenc műholdon a világ több mint száz országába közvetítették, és egymilliárdnál több ember láthatta. A zenészek akkor 140 millió dollárt gyűjtöttek és utaltak át az éhezők számára, a segélyalap tovább gyarapodott az esemény DVD-változatának bevételeiből. Geldof a közvetítés alatt sem hazudtolta meg magát, feltűnést, sőt botrányt keltve az élő adásban káromkodva nógatta a nézőket adakozásra.
Maga Geldof sokat nem nyert a Live Aiden: együttese feloszlott és énekesként már nem tudott magához térni, nem kapta meg a Nobel-békedíjat sem, amelyre komoly esélyesnek tartották. Bestseller lett viszont önéletrajza, s a királynőtől tiszteletbeli lovagi címet (KBE) kapott. Bár ez hivatalosan nem jogosít fel a Sir szócska használatára, a sajtóban azóta is Sir Bobként emlegetik. Geldof üzletemberként is boldogult, többek között jól menő tévés produkciós céget alapított. Magénélete azonban szerencsétlenül alakult: felesége elhagyta az INXS énekesének kedvéért, a közös gyermekeik elhelyezése körüli, elfajult vita során a sajtóban teregették ki a családi szennyest, 2014-ben elvesztette egyik lányát.
Geldof hírnevét az éhezés és szegénység elleni küzdelem érdekében használja fel, kampányol a harmadik világ adósságainak leírása érdekében. Része volt az 1999-es Net Aid, majd a 2005-ös Live 8 megszervezésében, ugyanakkor sokan kritizálják is, mondván hogy túl közel került a politikához és tevékenysége során saját érdekeit is szem előtt tartja.
(MTI)
