Bocsánat, de kicsoda bagatellizál itt?

Többek között bevezetik a B szintű terrorfenyegetettség emelt szintű rendszerét, megszigorítják a határellenőrzést, és fokozzák az operatív szervezetek aktivitását. A járatlanok kedvéért: operatívnak Magyarországon ebben az összefüggésben – a szovjet állambiztonsági nyelvezet töretlen folytatásával – a megfigyelt elől titkolt eszközökkel folytatott megfigyelést nevezik, a telefonlehallgatást és hasonlókat.

Dzsihádi terroristát ugyan nem találtak a nagy buzgalomban, de rögvest elfogtak két rajtaütéssel hat magyarországi, illetve szlovákiai magyart. Négy esetben a gyanú – egyelőre – vaklármának bizonyult, nevetségessé téve a Terrorelhárítási Központot. Nem először. (Bár a fővárosi főügyész közölte, egyikükkel szemben vannak olyan pluszadatok, amelyek indokolják a legsúlyosabb kényszerintézkedések megtételét. Hogy mik ezek, azt a nyomozás érdekében nem lehet megmondani, és ugyanezért az ügyészség „nem folytat sajtópolémiát”).

Két emberről aztán mégiscsak kiderült, hogy veszélyesek, mindketten voltak már büntetve, egyikük lőfegyvert hozott be az országba illegálisan, másikuk egy éve szabadult lőfegyverrel való visszaélés miatt rá kiszabott, hosszú börtönbüntetéséből. Ezek szerint a Gyurcsány-korszakban ítélték el, amikor az akkori ellenzék, mármint a Fidesz minden terroristaszagú akciót – például a Zsarupalotára leadott lövéseket – úgy kommentált, hogy nem szeretnének összeesküvés-elméleteket fabrikálni, bla bla bla, de valahogy „az elmúlt évek tapasztalata (...) mindig az volt, hogy ezek a terrorfenyegetettségek akkor jöttek elő, amikor a kormánynak valamilyen kommunikációs érdekében állt” (Varga Mihály, jelenleg nemzetgazdasági miniszter, 2007). Ezt a „nem szeretnék”-et aztán addig ismételték, amíg már mindenki készpénznek vette a gyurcsányista önprovokáció elméletét.

Én sem szeretnék 2015-ben összeesküvés-elméleteket fabrikálni, de (egy:) azt, hogy a két figura egy „hadsereg” elnevezésű laza csoportba tartozik, letartóztatott kormánytagokat akart „kivégezni”, valamint hogy pont a megerősített biztonsági intézkedések életbe lépése után „operatív eszközökkel” jutottak el hozzájuk (előbb nem lehetett?), maga Tasnádi László rendészeti államtitkár jelentette be.
Tasnádi László a kommunista állambiztonság operatív tisztje volt, és kinevezését – a tavalyi kormányalakítás után – nem hogy a jobb ízlésű kormánypártiak tartották elfogadhatatlannak, de még a CÖF is támadta. Én természetesen minden szavát elhiszem. (Újabb hírek szerint magát Orbánt akarták volna megölni. Hozzáférhető irományuk az Amerikai Népszavának címzett levél, ebből kiderül, hogy politikai irányzatukat tekintve ultranyilas, gyakorló elmebetegekről van szó, akik utálják ugyan Orbánt, de még jobban a zsidókat, és a legeslegjobban Hajdu Jánost, a TEK főigazgatóját. A levél négy éve teljesen nyilvános, a TEK-nek azóta tudnia kell róluk, de éppen most találták meg őket. Én mindent elhiszek.)

Kettő: Tarlós István budapesti főpolgármester ezenközben köszönetet mondott a TEK-nek a fővárosi lakosság felelősségteljes és előrelátó védelméért, a következő megjegyzéssel: „kedvező lenne, ha egyes ellenzéki csoportosulások nem bagatellizálnák el a helyzetet, és nem használnák fel sem a migránsproblémát, sem a törvénytelen fegyverfelhalmozások eseteit olcsó politikai haszonszerzésre, mert az ezekben rejlő kockázatok nem csak a velük nem szimpatizálókat fenyegethetik”.

Már bocsánat, ki bagatellizál itt micsodát?

A párizsi nyomozás igazolta azoknak (köztük az önök odaadó hívének) a feltevését, akik szerint a Magyarországon is átzúduló menekültáradatra az Iszlám Állam „ráültet” menekültnek álcázott terroristákat. Miért ne tenné? A TEK-nek azonban a 2015-ben eddig Magyarországra érkező csaknem 400 000 „migráns” közül egyetlen terroristát sem sikerült kiszűrnie. Amikor már muszáj volt terroristát találniuk, kiszúrtak egy darab ciprusi illetőségű szír gengsztert, aki busásan jövedelmező kétes vállalkozásai mellett a világ legnagyobb – terrorszervezetként sehol számon nem tartott – muszlim mozgalmának a tagja. Továbbá nem a TEK, hanem a rendőrség elfogott két eléggé agyalágyult brit iszlámistát, akik viszont nem Nyugat-Európába tartottak Magyarországon át, hanem útlevél nélkül akartak kimenni Magyarországról. Ennyi sikerült.

Ezenkívül még annyit tudunk, hogy a TEK határhelyzetben nem megelőzte, hanem – pártatlan szemtanú szerint – szította az erőszakot.

Tapasztalatom szerint – főleg nemzetbiztonsági, hírszerzési, elhárítási témákban – még a velem többnyire egyetértő olvasóknak is nehéz elmagyarázni, ha nem az a rendhagyó, nem az a vészjósló. amit a mostani magyar kormányzat megtesz, hanem az, amit nem tesz meg. Valaminek a hiánya. Hogy ha például a kormánypropaganda szerint is kell hogy legyenek terroristák a több százezres – maroknyi kivétellel Nyugat-Európába eljutó) tömegben, ha ezt a párizsi nyomozások igazolják, és külön titkosszolgálat van a terrorelhárításra, akkor ez a szervezet miért nem képes leleplezni egyetlen terroristát se. (Mondjuk például a bolgárok – akiknél nem volt ekkora felhajtás, legalábbis nem reklámozták ennyire, hogy ők aztán piszokul megvédik Európát – nem hét, hanem tízezer hamis útlevelet találtak.)

Vagy nem tudnak – emellett is sok minden szól: nincs hozzá felkészültségük, a szakértőik kóklerek –, vagy nem akarnak. Egyik se megnyugtató.

Nagyjából ugyanekkor nézett utána Dezső András az Indexen, hogy hiába függesztette fel az Európai Parlament Kovács Béla mentelmi jogát, a kémkedéssel gyanúsított jobbikos EP-képviselőt még nem hallgatta ki az Központi Nyomozó Főügyészség. A halogatás oka „nem nyilvános”, feltételezéseink persze lehetnek, de engem egy hiány érdekel. Amit a kormányzat nemzetbiztonsági ügyben nem tesz meg. Az ügyészség nem cselekvésében semmi újdonság nincs. Az igazi hiány máshol van.

A nemzetbiztonsági törvény alapján a magyar Alkotmányvédelmi Hivatalnak (régebbi nevén Nemzetbiztonsági Hivatalnak) „kiemelt feladata” a kémelhárítás. Kovács Béla hosszas szovjetunióbeli, illetve oroszországi tartózkodás után 2003 óta él ismét Magyarországon, orosz kapcsolatai nyilvánvalóak, képzettsége többszörösen megfelel annak, ami a Szovjetunió, illetve Oroszország javára végzett hírszerzési vagy befolyásolási tevékenységhez szükséges, felesége több forrás szerint a KGB embere volt. Magyarország a NATO és az Európai Unió tagja, Oroszország nem éppen.

Tizenkét év alatt ennek elégnek kellett volna lennie ahhoz, hogy KGBéla legalább gyanús legyen – nem az ügyészségnek, hanem pillanatnyi kormánytól függetlenül a magyar kémelhárításnak. Legalább tudniuk kellett róla, és abból, amit hébe-hóba kiszivárogtattak, az derül ki, hogy tudtak is.

Ehhez képest az ügyét a Fidesz csak akkor vette elő, ha belpolitikai érdek fűződött hozzá. Az AH tavaly – az EP-választások idején – még föl is jelentette, a „szakpolitikusok” hörögtek egy sort, aztán másnapra, mikor már nem volt belpolitikai tétje, gondosan elfelejtették az ügyet.

A kérdés tehát az, hogy mit csinált ez alatt a tizenkét év alatt a magyar kémelhárítás. A válasz valaminek a hiánya. Mit nem csinált és miért. A „nem tud” ez esetben kizárható lehetőség, az alkotmányvédőket nem szakaszvezetői szinten képezték ki.

Lehet röhögni vagy szörnyülködni azon, amit a TEK csinál (amit láthatóan csinál, az túlnyomórészt nem a nemzetbiztonság védelme). Lehet feltételezni, hogy az AH biztosan végzi a dolgát attól még, hogy ez nem látszik. Hallani mindkét esetben a lármát lehet, akár vakot, akár simát, akár erőszak lármáját, szebb szóval a politikai kommunikációt. De ha bedugjuk a fülünket, látszani a hiány látszik.

Az, hogy rettentően nem vagyunk biztonságban.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.