1
(Archív felvétel)
Megosztás
Csallóközi lenyomatok CCLXXXII.
Komárom vármegyei mindennapok a Nagy Háború árnyékában című helytörténeti alsorozatunkkal fel- és megidézzük olvasóinknak, hogyan zajlottak a hátországi emberek mindennapjai, ill. hogyan alakult a tájhoz kötődő személyiségek élete és munkássága az Alsó-Csallóközben az 1914–1918. évi világégés idején. Forrásunk a korabeli regionális sajtó.
(CLIII. rész)
Ülésezett a Csallóközi járás Rokkant Bizottsága. A Komáromi vármegyeház kistermében 1915. szeptember 14-én megtartott tanácskozáson résztvettek: Dávidházy János elnök, főszolgabíró, Fejérváry Géza császári és királyi kamarás, Osváld Kálmán és Boschán Samu földbirtokosok, Alapi Gyula dr. vármegyei főlevéltáros, Gálffy Géza református lelkész, Baranyay József dr. vármegyei könyvtáros, a Komáromi Ujság szerkesztője.
Dávidházy János jelentése szerint „teljesen elhagyott rokkant a járásban egy sincs”, rokkant tisztek számára bank- és biztosítási tisztviselői továbbképzések zajlanak, az altiszteknek pedig irodaszolgai tanfolyamot szerveztek, amelyre azonban csupán egy személy jelentkezett, majd ő is visszavonta kérvényét, mert ő „földmíves akar maradni”.
Fejérváry Géza arra „a lehetetlen helyzetre“ mutatott rá, hogy vidéken éppen azok az iparágak szünetelnek, amelyekre pedig a legnagyobb volna a szükség (bognár, szíjgyártó, csizmadia). Javasolta továbbá: a bizottság szorgalmazza a Vöröskereszt-központban, „hogy a bécsi Vöröskereszttel karöltve igyekezzék a hadifoglyokról minél gyorsabban hírt szerezni és adni. Ugyanis Bécsben több lelkes honleány, magyar úrhölgy, így többek között Malcomes Gyuláné bárónő született Fejérváry Lívia, azon fáradozik, hogy szülőföldjéről, a Csallóközből hozzáforduló s hadifogoly fiaik után tudakozódó családoknak minél előbb hírt adhassanak. Ezt a lelkes munkát könnyítse meg a Vörös Kereszt Egyesület.“ Ugyancsak a császári és királyi kamarás indítványozta a gyűlésen, hogy a Csallóközben bőripari foglalkoztató műhelyt létesítsenek, mivel bőrárú (pld. cipő és csizma) már alig szerezhető be.
Végül Alapi Gyula dr. a rokkantak érdekében felállított újabb emberbarát intézményekről tájékoztatott, Baranyay József dr. pedig kívánatosnak tartotta felhívni a Vöröskereszt figyelmét arra, hogy „amíg mi mindig megkapjuk az orosz fogságból írt leveleket, addig az Oroszországba címzett levelek jórésze elvész“.
*
Az 1915 szeptemberében megjelent legfrissebb veszteséglisták adatai szerint az Alsó-Csallóközből a következő katonák hunytak el:
Halász Imre (Lakszakállas, született 1888, közlegény a komáromi 12. gyalogezredből, sebesült volt), Németh István (Komárom, közlegény a 6. vártüzérezredből, beteg), Wurtnyik Mihály (Komárom, szül. 1886, közlegény a 6. vártüzérezredből, beteg), Bartal Márton (Komárom, 1891, közlegény a 7. honvéd huszárezredből, beteg).
Lelkes Vince