Bojtoš Tamás: A keresztény politikusi magatartás

Kedves Tamás, a múltkori beszélgetésünknek pozitív visszajelzései voltak. Úgy tűnik, a társadalom jelentős hányadát foglalkoztatja a politika és a keresztény politikusi magatartás összeegyeztethetősége. Valójában összeegyeztethetőek?

Mint már a múltkor elmondtam, keresztény mivoltunk pontosan előnyt jelent nehéz döntéseinkben. Mindig van mellettünk valaki, akire számíthatunk. Ő sohasem hagy el minket. Ha helyzetünk reménytelennek tűnik, utunkba elháríthatatlannak tűnő akadályok gördülnek, hitünkre támaszkodva, megtaláljuk a helyes utat. Mióta beléptem a politika mókuskerekébe, sokszor azzal a nézettel találkozom, hogy a politika nem a rendes embernek való, a politikusokat az ördög játékosainak tartják. Meg kell hagyni, mai képviselőink többsége sokat tett az ilyen nézetek kialakulásáért. Csak azt láthatjuk, hogy vezetőinket önző érdekeik vezénylik, nem a közös jót akarják. Ezért fontos hogy a politikába egyszerű, közülünk való, keresztény értékekkel vezérelt emberek kerüljenek.

Ön szerint létezik keresztény politikusi magatartás? Vagy egy idő után megtanul mindenki úszni az árral?

Akkor folytatom az előző gondolatmenetemet, fontos, hogy keresztény emberek kerüljenek a politikába. Ne olyanok, akik a keresztény elveket csak kampányfogásnak fogják föl, és kampányfogásként hirdetik azt. Ha a törvényhozásban ilyen képviselők kerülnek többségbe, akkor annak a következményeivel mi is szembesülünk. Számukra csak a pénz és a hatalom az úr. Ennek eléréséhez semmitől sem riadnak vissza. Az ilyen politikust nemhogy a keresztény elvek, de még a modern világ erkölcsi normái sem tartják vissza, önző céljai elérésétől. Így láthat napvilágot ennyi szörnyűség. Így tudhatjuk meg, hogy a legfelsőbb vezetőink a maffiával szövetkeznek, és a legbrutálisabb eszközöktől sem riadnak vissza. Ezt látva, a kérdés az, hogyan ismerhetjük fel azokat, akik valóban követői a keresztény tanításnak. Szerintem úgy, hogy olyan embereket keresünk, akik magatartásukkal, életvitelükkel példát mutatnak. Hogyan várhatjuk el olyasvalakitől, aki saját környezetében nem tud irányt mutatni, hogy az egész társadalmat irányítsa?

Sok szó esett évekkel ezelőtt a szlovákiai magyar katolikus püspökség létrehozásáról. Azóta csend honol a kérdés körül, legalábbis úgy tűnik. Erről mit gondol? Szükség volna szlovákiai magyar katolikus püspökségre?

Elsősorban nekünk, magyaroknak nagyon fontos, hogy magyarlakta falvainkban magyar ajkú lelkipásztorok töltsenek be szolgálatot. Nagyon nehezen éli meg az egyházközösség és a pap is, ha nem azonos nyelvet beszélnek. Mindenki a saját anyanyelvén tanul meg imádkozni. Mint tudjuk, más nyelven beszélni nem jelenti, hogy imádkozni is tudunk más nyelven. Ezt természetesen egyházi vezetőinknek is szem előtt kellene tartani, mert megtörténhet, hogy magyar templomaink lassan kiürülnek az idegen nyelvű szentmisék miatt. Azt, hogy egyházunk közigazgatásilag miként oldja meg ezen feladatot, az nem a mi tisztünk, de reméljük, hogy elegendő figyelmet fordítanak a problémára. Azért pedig, hogy minél több magyar fiatal vállalja a magyar papi hivatást, a mi feladatunk is imádkozni. Az anyanyelven gyakorolt hit itt, a Felvidéken is megmaradásunk egyik záloga.

A katolikus közösség gyakorló tagjaként, az állampolgári tanórákon elsajított leckéken túl, valódi kötelességének érezze egy hívő polgár a választásokon való részvételt?

Mint minden választónak, a kereszténynek is tudatosítania kell: Ha nem vesz részt a választásokon, akkor másokra hagyja a döntést. Minél több keresztény érzelmű szavazó adja le voksát meggyőződése alapján, annál több keresztény vallásos képviselő jut a parlamentbe. Meg kell mutatnunk, hogy gyökereinket nem engedjük el, és büszkék vagyunk ezer éves magyar keresztény hagyományainkra.

(PR-cikk)