Boldog új adóemelést!

Hiába döntögetnek rekordokat az állami bevételek, a kormány nem tudja abbahagyni az adóemeléseket

Boldog új adóemelést!

Amióta 2006-ban az első Fico-kormány hatalomra került, sokféle idők tanúi voltunk a szlovák gazdaságban és az állami pénzügyekben, de egy dolog közös: az állami kiadások folyamatosan emelkedtek, és ehhez elő kellett teremteni a bevételeket is. Voltak olyan évek, például 2006-2008-ban vagy az elmúlt 3-4 évben, amikor a növekvő gazdaság automatikusan megtermelte a többletbevételeket, elég lett volna kicsit visszafogni a költekezést, és el lehetett volna érni a jelenleg 2019-re betervezett nullszaldós költségvetést. A kiegyensúlyozott büdzsé tehát már 2008-ban vagy később, 2016-17-től meglehetett volna, csakhogy hiába a többletbevételek, az osztogató Fico-kormányok még jobban megemelték a kiadásokat, ezért eddig sohasem ment hitelek nélkül. 

A szlovák államháztartás bevételei (millió euróban)

A 2018-ra és 2019-re vonatkozó adatok előrejelzések és becslések. Forrás: A pénzügyminisztérium Pénzügypolitikai Intézete (Inštitút finančnej politiky), ill. a közszféra 2019-2021-es kormány által elfogadott költségvetése (a Szociális Biztosító és az egészségbiztosítók 2018-as és 2019-es várt bevételei tekintetében).

Aztán voltak olyan idők is, amikor az adókból, járulékokból stb. származó bevételek visszaestek a válság hatására (2009-2010), de az első Fico-kormány képtelen volt (vagy inkább nem is akart) megálljt parancsolni a tovább növekvő kiadásoknak, ezért inkább még többet vett kölcsön, éves szinten 5 milliárd euróra hízott az államháztartási hiány, jelentősen megugrott Szlovákia államadóssága. Aztán jöttek azok az idők, amikor emiatt megszorításokra volt szükség, le kellett faragni a hiányt, megálljt kellett parancsolni az elszabaduló államadósságnak. A második Fico-kormány 2013-as csomagjának a jellegzetessége az volt, hogy a kiadások megint csak tovább nőttek, szó sem volt tehát spórolásról, az egész konszolidáció a bevételi oldalon valósult meg. Ráadásul jórészt úgy, hogy az előmunkára és a munkahelyeket teremtő vállalkozásokra pakolták a többletterheket. A foglalkoztatottak valamennyi kategóriájában nőttek az adó -és járulékterhek, az alkalmazottaknál, az egyéni vállalkozóknál, a megbízási szerződésre dolgozóknál. Nőtt a társasági adó kulcsa, és a kormány egy sor ágazatot sújtott különböző különadókkal és sarcokkal. Bár sikerült több bevételt kisajtolni a gazdasági szereplőktől, az intézkedések mellékhatásaként a munkaerőpiac csak jóval lassabban tért magához a válságból. A gazdasági termelés már 2011-ben meghaladta a 2009-es válság előtti szintet, de a munkanélküliség és foglalkoztatottság csak 2017-re érte el a válság előtti szinteket.

2015-16 tájékán újra beköszöntöttek a bő esztendők, a gazdasági növekedésnek köszönhetően a költségvetési terveknél is jobban nőttek az adó -és járulékbevételek, elég lett volna a költségvetési tervekben bevállalt kiadásokat tartani, és magától eltűnt volna a hiány. A kormány azonban nem bírta visszafogni magát, rendre megemelte a kiadásokat, kellett a pénz szociális csomagokra meg miegymásra. Eközben ahelyett, hogy engedett volna a szorításból, enyhített volna a korábbi terheken, jórészt ellenkező irányba ment, még továbbiakat vezetett be.

Ez a mentalitás azóta is megmaradt, példának itt van a 2019-től már adóvá változó, a biztosításokat (az életbiztosítások kivételével) 8 százaléknyi illetékkel megterhelő sarc, amely szépen megdrágítja a biztosításokat. Vagy a Danko kapitány fejéből kipattant élelmiszeradó, amely az üzlethálózatok forgalmát (tehát nem a nyereségét!) terheli 2,5 százalékkal, és bizonyosan szintén áremelkedést fog okozni. És ez még nem minden, mert nem szóltunk a rejtett adóemelésről. Mert az állam lényegében kétféleképpen emelheti a közterheket:

Nyíltan, amikor felemeli a meglévő adók kulcsait, vagy új adókat vezet be, vagy például növeli az adók kivetési alapját.

Rejtve, amikor az árakban dugja el a bevételeket nem adó formájában vagy nem növeli az adóból, adóalapból leírható tételeket.

Persze a gyakorlatban nincs éles határ, az emberek jó része elsiklik a nyíltan kivetett adók felett is, nem tudja, ő vagy a munkáltatója mennyi adót, járulékot fizet a béréből vagy egy bevásárlásnál mennyivel gazdagítja állam bácsit. De ezekben az esetekben legalább fel van tüntetve az adók és járulékok nagysága a fizetési szalagon vagy az üzletben kapott számlán, ahol ott virít, mennyi volt az áfa. De ha még egyet lépünk, már bonyolódik a helyzet, ott van például a villanyszámla, amit a lakosság többsége képtelen értelmezni (jórészt tényleg nem a saját hibájából), és az áram árában el van rejtve jó pár díj is, például, amivel a Felső-Nyitra vidék szénbányáit támogatjuk (újabban már „csak” 2023-ig). Aztán ott vannak a leírható tételek. A Költségvetési Tanács nemrég arra hívta fel a figyelmet, hogy a minimálbér adó -és járulékterhei egy évtized alatt több mint megduplázódtak Szlovákiában (2. grafikon). Igen, a magát legszociálisabbnak tartó Smer-kormányok idején! A bruttó minimálbér lendületesen nőtt ez idő alatt, csaknem megduplázódott a 2009-es 295,5 euróról a 2019-es 520-ra. Csakhogy az adóalapból leírható tétel, illetve később az egészségügyi járulékalapból leírható tétel nem nőtt ilyen jelentősen, ezért a minimálbér együttes adó -és járulékterhe 2009 és 2019 között a bruttó bér 8,3 %-ról 17,2 %-ára emelkedett (2. grafikon). Az adóalapból leírható adómentes tétel olyan magas volt, hogy 2015-ig a minimálbéren dolgozók nem is fizettek jövedelemadót, lényegében negatív adó formájában plusz jövedelemhez jutottak, csakhogy elfelejtették a minimálbérrel együtt emelni, sőt évekig nem nyúltak hozzá.

A bruttó minimálbérre nehezedő együttes adó -és járulékteher 2009-2019

Megjegyzés: A bruttó bér százalékában értendő. Forrás: Költségvetési Tanács (Rada pre rozpočtovú zodpovednosť)

Az alacsony jövedelműektől tehát egyre többet vesz el a kormány, de ugyanez a helyzet a magasabb jövedelműek tekintetében is, főleg azért, mert a járulékalapok felső határait jelentősen megnövelték, sőt az egészségbiztosítási járulék esetében el is törölték. Az pedig már unalomig ismert tény, hogy a minimálbér emelésén az állam kaszál a legtöbbet. Erre már évek óta rendszeresen figyelmeztet többek között Jozef Mihál, a SPOLU képviselője. Jövőre például 480 euróról 520-ra nő a bruttó minimálbér. A dolgozó így tisztán havi 26,52 euróval fog többet kapni (a nettó bére 403,83 euróról 430,35 euróra nő), viszont az állam bevételei adókból és járulékokból 27,56 euróval nőnek! A munkáltatónak tehát 54,08 euróval fog többe kerülni valakit minimálbéren alkalmazni, az ő költségei (szuperbruttó bér) elérik majd a 703,04 eurót. De állam bácsi nem csak közvetlenül kaszál ám a minimálbér-emelésen, hanem közvetetten is. Mert a minimálbérre vannak rákötve (az órányi minimálbér százalékában vannak meghatározva) az olyan kötelező többletjuttatások mint a hétvégi, éjszakai vagy ünnepnapi munkáért járó pótlékok. Ha nő a minimálbér, ezek is emelkednek, és persze mind adó és járulékköteles, úgyhogy megugranak az állami bevételek is…

Szóval jön az új év, boldog új adóemelést hoz, nyíltan meg rejtve is, és ezzel újabb többletbevételeket a kormánynak. Vajon ezzel sikerül már végre kölcsönök nélkül is fedezetet teremteni a kiadásokra, ahogy ígérik? Majd meglátjuk. Mi otthonról, a „sikerek kovácsa”, Kažimír pénzügyminiszter meg a nemzeti bank elnökének bársonyszékéből…

A szerző a pozsonyi Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Magyar Fórum előkészítő bizottságának tagja