"A bombázások már az én városomat is elérték" - Menekültélet Pozsonyban

Az ukrajnai menekültek többsége vasúton érkezik a fővárosba, ahol a város és a civilek várják őket. „Itt a munkát a mi embereink, a főpolgármesteri hivatal munkatársai koordinálják. Kialakítottunk egyfajta recepciót, kontaktponton fogadjuk az érkezőket” – tájékoztatta a Paramétert Tomáš Peciar, a főpolgármesteri hivatal munkatársa. Ő különben a főpolgármesteri hivatalban a kerékpáros közlekedésért felelt, civil múltja van: a Cyklokoalícia civil szervezet alapítója.

A menekültek első, legfontosabb lépése a menekültstátusz kérvényezése.

„Mi segítünk nekik abban is, hogy megkapják az ideiglenes menedék státuszt. Ezt ugyan itt nem lehet kérvényezni, de regisztrálhatnak az idegenrendészet előjegyzési rendszerébe, és ezzel a regisztrációval már be tudnak jutni az idegenrendészeti hivatalba” – magyarázza Peciar.

Egy órás út – de van „menekültbusz”

Az idegenrendészet azonban egyelőre Pozsony egyik külvárosában, Pozsonyszőlősön működik, ami tömegközlekedéssel, és több átszállással közelíthető meg. Az út akár egy óráig is tarthat, az ügyintézés – jó esetben – szintén egy óra. A tömegközlekedés szerencsére ingyenes a menekülteknek. „Akik kevés csomaggal érkeznek és vállalják a tömegközlekedéssel való utazást, az maga is elindulhat.

Aki ezt nem vállalja, mert fél egyedül elindulni, vagy mert nem tud jól tájékozódni egy ismeretlen városban, az megvárhatja a rendkívüli járatot – magyarázta Peciar. – Ezt hozzávetőlegesen három óránként indítjuk, vagy amikor összejön mintegy 30 ember.”

A főállomáson a szálláskeresésben is segítik a menekülteket, de előbb az ideiglenes menedék státuszt kell elintézniük. „Amint visszajöttek, keresünk nekik szállást” – mondja Peciar.

Van, aki csak átutazik Pozsonyon

A recepció mellett fűtött váróterem, a gyerekeket játszósarok várja. A frissítők, az egyszerű étel, ital természetesnek számít. „Van speciális várótermünk a kisgyerekes anyáknak is” – magyarázta Peciar. Sokan szinte azonnal továbbutaznak Pozsonyból. „Vannak, akiket ismerőseik, családtagjaik várnak valamelyik másik országban” – mondta Peciar. Aki akar, az egy éjszakát eltölthet a váróban is.

„Van kávé, tea, néhány egyszerű étel, és vannak hálózsákok is azoknak, aki csak egy éjszakát szeretnének itt eltölteni, vagy nem akadt azonnal szállás számukra” – magyarázta a koordinátor.

Egyre kevesebb a szállás

A szállás a legnagyobb probléma. „A szállások sokkal gyorsabban telítődnek, mint ahogyan felszabadulnak. Ma például már minden helyet feltöltöttünk Bősön, az állami menekültközpontban” – mondta délben Peciar. A bősi menekültközpontot a Pozsonyba érkező menekülteknek tartották fenn elsődlegesen. Bős mellett azonban vannak más elhelyezési lehetőségeik is. „A menekültek elszállítását is megoldjuk, vagyis eljuttatjuk őket a szálláshelyre” – mondta Peciar.

Ők magánszállások elosztásával nem foglalkoznak. „Magánszállások közvetítése is folyik, de ezt a Ki segít Ukrajnának kezdeményezés kezeli” – mondta a koordinátor. Nekik szintén van egy standjuk, vannak embereik az állomáson.

Az első menekülthullám már alábbhagyott, az utóbbi napokban kevesebb menekült érkezett a korábbiaknál.

„Ma reggel héttől vagyok szolgálatban, eddig mintegy 150 olyan menekültet segítettünk, akik itt akarnak maradni” – mondta Peciar kedden délben.

A nap végéig még legalább ennyi embert várnak, de akár ennek a duplája is megérkezhet. „Emellett legalább ennyien voltak azok, akik továbbutaztak. Nekik az ingyen vonatjegy kiváltásában tudunk segíteni, és természetesen ők is pihenhetnek nálunk” – mondta a koordinátor.

Hosszabb távú, színvonalasabb szállások kellenek

Mint a legtöbb szervezet, ők is önkéntesekkel dolgoznak. „Jelenleg van elég emberünk, de természetesen örülünk minden jelentkezőnek, aki segíteni akar – üzeni a lehetséges önkénteseknek Peciar. A jelentkezők a Pozsony honlapján kitölthetik a megfelelő nyomtatványt, és amikor szükség lesz rájuk, a koordinátorok jelentkeznek. „A legnagyobb szükség szálláshelyekre van, a legjobban különböző kapacitású, pozsonyi vagy Pozsonyhoz közeli szálláshelyek felkínálásának örülnénk” – mondja a koordinátor. A menekülteket most a legtöbbször már csak tömegszálláson tudják elhelyezni.

„Nem túl jó érzés, amikor egy nagyobb családnak, akik gyerekekkel vagy akár kisállatokkal érkeztek, és hosszabb ideig maradnának, csak egy kultúrházban lévő tömegszállást tudunk kínálni” – magyarázza Peciar.

Megoldódik a pénzváltás

A menekültek egyik legnagyobb problémája, hogy ugyan van pénzük, de a legtöbbször csak hrivnyájuk. Ezt a legtöbb bank egyáltalán nem váltja, a pénzváltók pedig nagyon rossz árfolyamot ajánlanak. Időközben a Tatra banka vállalta bizonyos korlátozásokkal a hrivnya beváltását, a szerdai árfolyamon 34,784 hrivnyáért adtak egy eurót. Naponta egy embernek azonban csak legfeljebb 250 eurót adnak el.

Idegenrendészet – hivatal a mező közepén

A pozsonyi idegenrendészet a pozsonyszőlősi repülőtér – ez egy kisgépek által használt, füves repülőtér – mellett van, gyakorlatilag egy mező közepén. Kocsival is legalább 21 perc út a vasútállomásról, autóbusszal akár egy óra is lehet. A menekülteket azonban itt is szívesen fogadják, a rendőrség épülete mellett egy kisebb sátorváros nőtt ki. A menekültek ellátását, ételt, italt, fűtött sátrakat itt is civilek, a Vöröskereszt és a Ki segít Ukrajnának szervezet biztosítja.

Ottjártunkkor csak néhány tucatnyian vártak, és a számok azt mutatják, hogy itt is csökkenőben van a menekültek száma. A hivatalba azonban csak az jut be, aki előzetesen az interneten regisztrált. Aki ezt még nem tette meg, annak a hivatal előtti sátrakban önkéntesek segítenek.

„Az utóbbi napokban átlagosan mintegy 500 menekült kéri nálunk az ideiglenes menedék státuszt, az ügyintézés legfeljebb egy órát vesz igénybe” – mondta a Paraméternek Michal Chorvát, a pozsonyi kirendeltség helyettes vezetője.

Az idegenrendészeten szerdán jártunk, a 24 órás nyitvatartást épp akkor változtatták 12 órásra: reggel héttől este hétig várták a menekülteket. Ez azonban csak az ügyintézésre vonatkozott, aki éjszaka érkezett, az is kapott segítséget az ott lévő civilektől.

A nagy változás hétfőtől jön: a hivatal Pozsony tágabb központjába, a Nivy autóbuszállomás ideiglenes épületébe költözteti az ukrán menekültek ügyintézését. Ez az épület szolgált autóbuszállomásként abban az időszakban, amikor a régi állomást már lebontották, az új, amelyet tavaly ősszel adtak át, pedig még épült.

Aki Kanadából jött segíteni

A menekültek segítését az idegenrendészeti hivatalnál már inkább a Vöröskereszt szervezi. Ők állították a sátrakat, és ők biztosítják a legtöbb önkéntest is. A sajtóval azonban nem mindegyikük áll szóba szívesen, inkább a vezetőikhez irányítanak. „Jobb lenne, ha inkább a brigádvezetővel beszélne” – utasít el kedvesen az egyikük.

A mellette álló társa szívesebben nyilatkozik, de csak angolul. A mintegy 30 éves Danny Kanadából érkezett. „Egy hete érkeztem, azóta próbálok segíteni” – mondta Danny. A motivációjáról szűkszavúan nyilatkozik. „Red Cross” – válaszolja arra a kérdésre, hogy mi hozta Szlovákiába, azon belül is Pozsonyba.

A Vöröskereszt brigádvezetője azonban nem került elő abban a másfél órában, amíg a helyszínen jártunk.

Gyereksarok – A pozsonyszőlősi szülők klubja (Klub rodičov Vajnory)

A gyereksarok egy héttel ezelőtt kezdte meg működését, az önkénteseket és a helyszín berendezését is a Pozsonyszőlősi Szülők Klubja szervezte. „Az egyik anyuka látta, hogy a szülők a gyerekekkel sorakoznak az idegenrendészeten, és gondolta, hogy egy gyereksarok, „gyerekmegőrző” sokat segítene a szülőknek, amíg a hivatalos iratokat intézik – magyarázta a Paraméternek Martina, aki szintén önkéntesként foglalkozik a gyerekekkel. – Előbb játékokat gyűjtöttek, majd megegyeztek a Vöröskereszttel, aki felépítette hozzá a sátrat.”

Szponzoroktól új játékokat is kaptak, amelyeket a gyerekek magukkal vihettek.

„Iskolatáskát is tudunk adni, és ha kell, akkor gyerekkocsit is biztosítunk – magyarázta Martina. – Egy teljesen ismeretlen ember csillogó léggömböket hozott, ami nagyon tetszett a gyerekeknek.”

Ingyen SIM-kártyát ad az egyik mobiloperátor

Az idegenrendészet előtt az egyik mobiloperátor is kapott helyet, ingyen SIM-kártyát kínálnak a menekülteknek. „Miután megkapták a menekültstátuszt, SIM-kártyát kapnak tőlünk” – mondta az ügyfélszolgálat munkatársa. A feltöltős kártya értéke 5 euró.

„Egy óra beszélgetés Ukrajnába március végéig 10 cent – tájékoztat a részletekről. – Az SMS 5 cent, és április végéig felhasználható, 15 GB internet is jár hozzá.”

Valószínűleg gazdaságilag is megéri az ügyfélkör bővítése, hiszen akinek már van egy SIM-kártyája, az inkább azt használja azután is, miután az ingyen csomagot kimerítette.

Étel, ital, szállás

Frissítőket, kávét, teát, vizet, szendvicseket és pogácsát a Ki segít Ukrajnának civil szervezet biztosít az ügyintézésre váró menekülteknek. A pultnál álló önkéntes szerint valahogyan kezelnie kell a háborút, az önkéntes munka ebben is segít neki. „Mindenképpen segíteni akartam a menekülteknek is, ez az egyik lehetőség” – indokolja Alena, hogy miért vállalta a munkát. Ő még csak az első napját tölti a sátorban, de mint mondja, a hétvégéig minden nap kijön.

Itt szállással is segítik őket, habár egy kicsit várni kell az eredményre. „Mi előbb regisztráljuk őket, és amikor a központban megfelelő szállást találnak, akkor felveszik velük a kapcsolatot – magyarázta Alena. – Figyelembe veszik, hogy hányan vannak, és azt is, hogy körülbelül milyenek az igényeik.” A keresés azonban egyelőre gyorsan megy. „Általában egy órán belül fel tudunk kínálni valamilyen szállást” – mondja Alena.

Lengyelország és Pozsony között megosztva

Egy fiatal lány az édesanyjával vár az ügyintézésre. „Mi a Zsitomiri kerületből érkeztünk, Berdicsiv városból” – mondja jó szlováksággal Bohdana. A város mintegy 150 kilométerre van Kijevtől, nyugati irányba. Bohdana egyetemista Pozsonyban, innét van a szlováktudása, jelenleg az első évfolyamot végzi a Komenský Egyetemen.

Édesanyja a fiatalabb lánytestvérével csak most jött utána. „Az édesapám is már korábban érkezett az unióba, ő most Lengyelországban dolgozik” – meséli Bohdana. A lány édesanyjával és a testvérével valószínűleg Pozsonyban marad. „Engem ide köt az egyetem, és valószínűleg ők is maradnak velem” – magyarázza a lány.

Szülővárosában ugyan jobb a helyzet, mint Kijevben vagy az ország keleti részében, de Berdicsivben is érzik a háborút. „A bombázások már az én városomat is elérték” – mondja Bohdana. A városnak a háború előtt mintegy 76 ezer lakosa volt, azt nem tudni, hányan menekültek el onnét a háború hatására. Azt Bohdana és édesanyja sem tudja, hogy a családja visszatér-e még Ukrajnába a háború után.

„Én inkább itt maradnék, de a húgom még vágyik vissza” – meséli.

Lajos P. János