Bős-nagymarosi vízlépcső: a Matovič- kormány is megpróbálja a helyes mederbe terelni a kérdést
A környezetvédelmi miniszter a kormány elé terjeszt egy a bős-nagymarosi vízlépcsőről szóló koncepciót, amit a szlovák fél megtárgyalhatna a magyarországi partnerével.
Ján Budaj emlékeztetett arra, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság döntése alapján mindkét államnak meg kell találnia a megegyezés módját.
A bősi erőmű első ütemét 1986-ban, a nagymarosi erőmű utolsó egységét pedig 1990-ben kellett volna üzembe helyezni. Eredeti formájában végül sosem valósult meg, mivel a magyar kormány a környezetvédők és civilek tiltakozásának hatására 1989-ben leállította a magyar oldalon az építkezéseket, 1992 májusában pedig felbontotta a szerződést az (akkor még) csehszlovák féllel. A csehszlovák oldalon ezt követően 1992 októberében a bősi erőmű csatornájába (vagyis szlovák területre) terelték a Duna vizének 83%-át (és azóta is jogtalanul használja azt). Az ügyben a két ország a hágai bírósághoz fordult, amely végül 1997-ben mindkét felet elmarasztalta, és kötelezte őket a helyzet államközi szerződésekkel való rendezésére, ez azonban azóta sem történt meg.
Budaj szerint az egyik fontos lépés lenne az, hogy a Duna két partján található természeti értékeket közösen óvják. A szaktárca vezetője azt szeretné, ha vízerőmű üzemeltetéséért felelős kormánybiztos a közlekedési minisztériumból átkerülne az általa vezetett tárcához.
(tasr/para)
