Both Szilárd: Jó napot, a segélyemért jöttem

Hazai magyar pártjaink kedvenc hívószava a magyarság maga. Magyar ember magyar pártra szavaz, magyar ember magyar politikusra szavaz. Rendes magyar ember nem hiszi el, hogy egy szlovák is megértheti, mire van szüksége a magyarnak. A magyar embernek a kampányban kolbász kell, meg Nótár Mari, meg Nélküled, meg székely himnusz, meg „a templomot meg az iskolát”, meg a „hiteles magyar képviselet”, aztán van úgy, hogy a képviselet olyan hiteles, hogy a jelöltnek gondja van szlovákul érvelni, pedig a törvényeket Pozsonyban hozzák – lásd az elmúlt napok televíziós vitáit. A magyar embernek autópálya kell délre, de ha épül, akkor attól fél, hogy idejönnek az autópályán a szlovákok. A magyar ember harminc éve mondja, hogy a régió szegény, nincs munkahely, de ha a magyar ember azt látja, hogy megépül az ipari park, a beruházás (és ezt valóban nem sokszor tapasztalhatta), akkor meg attól fél, hogy a munkahelyek miatt máshonnan is jönnek alkalmazottak, netán szlovákok.

Magyarnak lenni hatalmas élmény. Tudom, magyarként. Tudják ezt azok is, akik a választó magyarságával évek óta simán visszaélnek. Akik érzelmi alapon zsarolják a szlovákiai magyart. Akik elhitetik, hogy csak magyar politikus tud igazából tenni érte valamit. S az eredmény valószínűleg az lesz, hogy több tízezer, magyar pártra leadott szavazat a Smert, Matovičot és Kotlebát juttatja majd több mandátumhoz.

A nagy magyar érzelmi zsarolás egyik szép témája, hogy „kell magyar képviselet”, sokszor még azt is hangoztatva, hogy alanyi jogon járjon.

Mečiar nem véletlenül szántotta át a választási törvényt és tette az országot egy választási körzetté. Az erős, nagy pártoknak kedvező modell 22 éve létezik, és még egy magyar képviselő sem találtatott, aki legalább egy felszólalás erejéig elmondta volna: a több választókerületre bontott ország politikai, választási és nem engedményi alapon juttathat be több magyar képviselőt, akár több pártból is. Aki rámutatott volna: a regionálisan ismert emberek, akik helyben esetleg komoly szavazatokat hozhatnak, végre nem a pártközpontok kegygyakorlásának köszönhetően kerülnének a listára. 2020-as felmérésekre leszámítva: vannak régiók, amelyek az egyik, más régiók, ahol a másik magyar párt érhetné el a küszöböt, sőt olyan régió is, amelyik ruszin vagy roma képviselőt adna autentikusan, nem listaosztási kegyelemből a parlamentnek.

Ehelyett lesz dínomdánom, magyarkodás, éneklés, „fogjuk meg egymás kezét”, jaj de szép.

Aztán meg megkérdezhetjük, vajon boldogabb-e a munkanélküli vagy az elesett ember, ha hivatalban magyarul ítélik meg a szociális segélyt vagy a munkanélküli járadékot!!!

Magyarként indulok nem „magyar” párt listáján. Azt gondolom, hogy igazából akkor lesz sikeres a magyarlakta régiók politikai képviselete, ha (mert ez így van rendjén szabad, demokratikus országban) a munkahivatalban magyarul közlik az ügyféllel: Uram, Hölgyem, itt van egy Önnek megfelelő, tudásához és tapasztalatihoz mért munkahely, holnap várják megbeszélésre. És ha a magyar nyelv ismerete a munkaerőpiacon, a vállalkozásokban előny, mert a nyelvtudás előny, akkor nem csak törvény által biztosított jog lesz a kétnyelvűség.

S mindez érzelmi alapon, jelszavak csattogtatásával nem megy. S nem megy kirekesztéses, „ők nem rendes magyarok” alapon sem! Ez csak a politika, mint a lehetséges művészete szakmai alapon történő gyakorlásával megy. Ezt kínáljuk mi.

(PR-cikk)