Búcsú??? a fegyverektől

Ardamica Zorán | 2016. július 28. - 07:26 | Vélemény

Ha valahol a színpadon le van téve egy puska, annak az előadás végéig el kell dördülnie – magyarázták nekem boldogult ifjonc koromban teátrumi szakemberek a funkcionalitást... Oda-vissza-metaforacsavarral – minő irónia – most eljutottunk a kör elejére. (Már ha van egy körnek kezdőpontja .. Időben? Már hogyne lenne, meg persze az uroborosz, ugyebár a saját farkába harapó kígyó, de hagyjuk is a költői eszközöket, filozófiát, hermeneutikát és hasonló – a duális iskolai képzés aktuális és szomorú félreértelmezéseiben – haszontalanságokat....)

Búcsú??? a fegyverektől
Fotó: arch.

A haszonról, a visszapofozó haszonról akartam ugyanis elsősorban írni.

A fegyverek HASZNÁRÓL.

Csehszlovákia szinte a kezdetektől, szóval mindig is, a komcsik alatt is, pontosabban 1989 előtt és picit még utána is fegyvergyártó nagyhatalom volt. 1989 után pedig – leegyszerűsítem a népnek akkor adagolt maszlag profán jellegére – Havel nyakába varrták, hogy már nem. Tény, hogy erkölcsi szempontból a magam fajta naivak szerint nagyon helyeselhetően Havelnek tényleg elvitathatatlan érdemei vannak nem csupán egyes később tetőző kül- és biztonságpolitikai folyamatok elkezdésében, hanem a hadiipar profilváltásában is. (És emlékezzünk az ország, majd országok nyugati integrációjának, azon belül NATO-belépésének nem kicsit átláthatatlan, hosszadalmas előkészítésére, a betagozódás külpolitikai viszonyaira...)

Az „egyszerű” (pontosabban a megmondók mentális lexikonjában: egyszerűsített) vasgyári vagy fegyvergyári melós fejében az az értelmezés ragadt meg, mely szerint Havel tönkretette a jövedelmező fegyvergyártást, így aztán a melósok munka nélkül, a városok gyárak nélkül maradtak. Oszt ez nem jó, Havel elcseszte.

Azt már kevesebben vették észre, hogy ezek a gyárak a néhai Varsói Szerződés (béke vörös poraira – a béke itt is mily ironikus...) totálisan elavult technikáját csak nehézségek árán voltak már képes invesztíciók (azaz a mocskos TŐKE) nélkül legyártani. Tehát a tönk szélén álltak. Azt már szintén kevesebben vették észre, hogy a Varsói Szerződés, azaz a Szovjetunió, amely okos gyarmatosító lévén vígan és felelőtlenül kereskedett Ázsiával, Afrikával, s a cseh és szlovák melósok nyitott, fogatlanná csórósodott szája elől évekig lefölözte a hasznot, nemes egyszerűséggel megszűnt létezni. Mindkettő (mindegy...) 1991 folyamán. Tehát nem volt kinek gyártani azokat a jövedelmező fegyvereket. Ugyanis nyugaton apróságoktól eltekintve – melyek a teljes hadiiparunkat el nem tartották volna – a kutyának sem kellettek. A halódó nyugat ugyanis már akkor nálunk elképzelhetetlen technikával bírt. (Mečiar pedig őskori orosz repülőkkel kezdte „deblokálni” a nagy medve adósságait – na ott úszott el egy nagy rakás stex, elvtársak...) De azért, amit lehetett, az ügyesek megmentettek a szlovák fegyvergyárakból. Tán többet is, mint Havel szelleméből...

Ma tartunk ott, hogy a régi cseszkó fegyverek már nemhogy a kutyának, de azoknak sem kellenek, akiknek régen suttyomban még el lehetett őket sózni... Tékápé ellenőrizetlenül, csára-búra seftelnek velük Ázsia- és Balkán-szerte. Csakhogy megszabaduljanak tőlük valahogyan. Nem kell hát csodálkozni, hogy ha egy-egy terrortámadásban Szlovákiából vagy elődjéből származó fegyverrel gyilkolják a népet.

Ott fog ám a fagyi visszanyalni (elnézést a nyersességért), kedveseim, kik szerint a fegyvergyártás nem erkölcsi probléma (míg a szerencsejáték vagy egy meleg-bár az...), amikor valaki konkrétan ebben az országban fordítja majd ellenünk ama szlovák vagy csehszlovák fegyvert, amit a bőséges haszon és a teljesen „szocialista” teljes, de szarul fizetett foglalkoztatás elve szerint először fillérekért eladtunk a nagy medvének. Aki ropogós dollárokért továbbadta az ügyeletes diktátoroknak, bandavezéreknek sötöbö. Akik pedig gátlástalanul akárkihez hozzávágják centekért... Legyen az maffiózó, terrorista, bélyeggyűjtő vagy zsoldos. Állam, egyén, szervezet. Mindegy mit kezd vele.

Márpedig ha épp ezek a legolcsóbb és legkönnyebben hozzáférhető fegyverek a piacon, akkor ezeket veszi majd az önmagát is elpusztító, egyszer használatos fanatikus. Elég, ha egyszer működik...

És akkor majd hiába próbálják az elvtársak és posztelvtársak a NATO tehetetlenségének nyakába varrni a dolgot. Ez jórészt nem a NATO felelőssége lesz.

Mivel aki valamilyen (na, ugyan milyen?) igény kielégítésére, haszonszerzésből fegyvert gyárt, legyen tisztában azzal, hogy az a fegyver a politika színpadán – bármennyire szar a tragikomédia – el fog sülni. És ez nem csak erkölcsi kérdés, hanem maga a legszimplább, szó szerint legkegyetlenebb logika: szelet vet – vihart arat.