Búcsú a szájmaszktól, újratanulhatunk köszönni egymásnak
Szerdától végre megszabadulhatunk ettől a nyavalyás szájmaszktól. Ezt maga Igor Matovič, a koronavírus elleni küzdelem félelmet nem ismerő harcosa jelentette be. Az előszele megvolt ennek az enyhítésnek, de most már hivatalos a dolog. A szabad ég alatt lehullhat a maszk, nélküle mehet az újratervezés.
Még egy nap és bizonyos szabályok betartása mellett búcsút inthetünk ennek a márciusban még talán viccesnek vélt, de mára már gyűlölt kiegészítőnek. Szögre még sajnos nem akaszthatjuk, hiszen a buszon vagy a postán még fel kell pattintanunk magunkra a maskarát. De legalább a szabadban megszabadulhatunk tőlük, ha ügyesen ügyelünk az 5 méteres távolságtartásra. Mert nem csupán a fülünk kezdett lassan deformálódni a sok viseléstől, hanem torzulhatott a kommunikációnk, és azon keresztül a társadalmi kapcsolattartásunk is.
A korábban leghétköznapibbnak számító élethelyzeteink változtak meg a szájmaszk miatt. És mivel hetek óta mindenki abban közlekedik, alig ismerjük meg egymást az utcán, ami kínos körülményeket eredményez.
Mert ha belebotlunk a gyerekkori haverunkba a téren, és köszönünk neki, arra gyakran csak valami szájmaszk mögüli bizonytalan pislogás a válasz, hogy vajon kit takar az álca. Ha sietős az utunk, legyintünk, majd máskor beazonosítjuk egymást. Aztán amíg ezen rágódik az ember, és megtesz pár métert, egy másik elkendőzött arc ébreszthet kétséget. Mintha félszegen üdvözlést imitálna irányunkba. De ki tudja? Mert az ajkának mozgását lepel tartja titokban. Ez a szomszéd srác lehetett? Vagy egy alapsulis ismerős? Esetleg egy hevesen rágózó ismeretlen?
Ilyenkor jöhet a felismerés, hogy az ilyen szituációkat megelőzendő az ember szívesebben kerüli a szemkontaktust is. Inkább jöjjön a megelőző csapás, a mindenkit levegőnek néző hozzáállás. A távoli horizontot kémlelően vagy esetleg leszegett fejjel határozottabban szedhetjük a lábunkat. Mert ha véletlenül felismerünk valakit, az nem biztos, hogy tudni fogja, ki biccentett rá és két hónap elteltével már fárasztó ez a totyorgás, a ki vagy az álarcod mögött játék. Főleg, ha még egy kis tartozék is nehezíti a pályát: egy napszemüveg, esetleg egy baseballsapka bonyolítani képes a feladványt.
(Fotó: 9gag)
De mindjárt vége ennek a gyötrelmes bizonytalanságnak. Ennek a köszönésről leszoktató "maszkírozásnak". Szerdától szebb napok várnak ránk. A járvány második hullámának érkeztéig több esélyünk van arra, hogy újra észrevesszük, sőt, üdvözöljük embertársainkat, anélkül, hogy ciki helyzetekbe bonyolódnánk.
