Bugár Béla: A köztársaságielnök-választás nem valamifajta stratégiai játék, hanem a legnemesebb értelemben vett demokratikus aktus

Ez elég sarkított megfogalmazás, Bugár úr, miért gondolja így?

Körülbelül fél évig fontolgattam, kit indítsunk a köztársaságielnök-választáson, a saját indulásomat pedig hosszasan mérlegeltem, és kikértem a hozzám legközelebb állók véleményét. Nyolc hónappal ezelőtt döntésre jutottunk, döntésünket pedig egyértelműen nyilvánosságra hoztuk. Azóta készülünk az előttünk álló választásra. Úgy gondolom, hogy az emberekkel nyíltan és őszintén kell beszélnünk, hiszen a köztársasági elnöki hivatal komoly tisztség. Nemcsak a jelöltnek, de a választóknak is joguk van felkészülni erre a választásra.

Hol vél felfedezni taktikázást?

Nem magával a taktikázással van gondom. De az utolsó pillanatban történő jelöltállítás véleményem szerint azt a benyomást kelti, mintha egyes jelöltek nem magát a hivatalt tartanák szem előtt, hanem szűken vett pártcélokat követnének. Vannak olyan jelöltek, akik bevallottan csak a saját pártjukat szeretnék láthatóvá tenni. Lassan január vége van, és még mindig vannak rejtőzködő jelöltek. Ezt nem tartom tisztességesnek a polgárokkal szemben.

Végeredményben azonban a lista még mindig változhat, hiszen már november óta megjelennek olyan felhívások, hogy a jelöltek lépjenek vissza egyikük javára.

Pontosan erről van szó. Így az egész olyanná válik, mintha demokráciát játszanánk, miközben ennek a színjátéknak a demokráciához semmi köze. Azt a konfrontációs politikát, amely felszínre hozta a különböző extrémistákat és önjelölt messiásokat, és amely a közbeszédbe beemelte a gyűlöletkeltést, épp azok kezdeményezték, akik ma felhívásokat tesznek, hogy az ún. „demokratikus jelöltek“ lépjenek vissza egyes pártközpontok által legjobbnak, legmegfelelőbbnek kikiáltott jelölt javára. Így aztán létrehoznak egy másik kategóriát, a „nem-demokratikus jelöltet“. Ezt viszont úgy tűnik, nem fogják fel.

Az azonban tény: fennáll a veszélye, hogy a második körbe olyan jelöltek is bejuthatnak, akik extrémista, hatalomra törő és nem demokratikus nézeteket vallanak.

Valóban. De ez két különböző dolog. Akkor gyerünk, magyarázzuk el a kampányban, hogy ki miért jó vagy rossz. Mert ha azt fogjuk állítani, hogy csak egy a jó és mindenki más rossz, akkor pontosan azt tesszük, amit ezek az ún. „extrémista“ jelöltek akarnak. És ezzel csak további fegyvert adunk a kezükbe.

Ön tehát nem lép vissza?

Nem. Egyébként épp ezek az ún. demokratikus körök rekesztettek ki a „demokratikus“ kategóriából. Ezek után kinek a javára léphetnék vissza? A tapasztalataim azt mutatják, hogy a demokráciát és annak alapelveit – tehát a választás és választhatóság jogát – akkor is tiszteletben kell tartanom, ha egy adott választási eredménnyel nem vagyok megelégedve. Ezért teljes erőbedobással kampányolni fogok. De nem valaki ellen, hanem valamiért: hogy Szlovákiát közösen öntudatos polgárok öntudatos országává tegyük. Ellenfeleim döntéseit tiszteletben tartom, mert egymás tisztelete nélkül nincs tisztességes verseny.

Úgy gondolja, hogy az új elnök képes lesz enyhíteni a társadalom polarizálódását?

Mivel egyesek már a kampányban is megosztó módon lépnek fel, komoly kétségeim vannak. Mindenesetre továbbra is érvényesnek tartom, és meggyőződésem, hogy a köztársasági elnök nem lehet sem koalíciós, sem ellenzéki, és nem lehet jobboldali vagy baloldali. De ezt csak úgy tudja megvalósítani, ha felülemelkedik a vitákon, és mindenkivel együtt tud működni. Ez pedig nem megy politikai tapasztalat és kellő alázat nélkül.

Kapcsolódó cikkek:

Beszéljünk a lényegről!

Bugár Béla: Van esélyem bejutni a második körbe

(PR-cikk)