Bugár kiszállt a ringből, ahol csak övön alul ütötték...
Bugár Béla megírta levelét a Szövetség elnökének, Forró Krisztiánnak, agyőt mondva a hibrid szlovmagy, illetve felvidéki politikai akolnak (párt).
Semmi váratlan nem történt. Az volt inkább a furcsa, hogy nem hagyta ott előbb ezt a parlamentbe jutás ambíciójával összetákolt politikai izét…
A legkevésbé sem látták ugyanis ott őt szívesen! Sőt, ahol csak mód nyílt erre, belerúgtak és leköpködték. Az ugyan nem állítható, hogy a Magyar Közösség Pártjának, illetve az Összefogás társaságának a vezetői tettek volna ilyesmit. Belátható azonban, a Híd párt exelnöke, Bugár Béla személyiségének és politikusi mivoltának a lepusztítása, következetes „gyurcsányosítása“ ezeknek a vezetőknek a hallgatólagos beleegyezésével, esetenként a sunyi ösztönzésükkel történt. Méghozzá nem csupán jó vastagon a szociális hálón akciózva, hanem minden létező fórumon…
Pedig bármenyire is lapátolták rá a közéleti pöcegödrökben szocializálódott napszámosok a fekáliát, Bugár Béla volt eddig a szlovákiai magyarok messze legeredményesebb politikusa. Az 1989-es rendszerváltástól számítva a harmadik Fico-kormány bukásáig majdnem minden ciklusban parlamenti képviselő volt, több cikluson át a legmagasabb szlovákiai magyar közjogi méltóság státuszában.
Nyilván ezek a tények is ingerelhették azoknak a kvázi politikusoknak, illetve szimpla szarkeverőknek az egóját, akik mindezt irigyelték tőle. Nem beszélve azokról a született gyalogokról, akiknek kudarcélményekkel teli életében kizárólag annyi jelenthet némi vigaszt, hogy alkalmanként ráröföghetnek akárkire...
Hangsúlyozandó, olyan szlovmagy emberekről beszélünk, akik azon kívül, hogy minden időben nyálcsorgatva szolgálták a gazdáikat, Bugárhoz képest egyetlen szalmaszálat sem voltak és nem is lesznek képesek keresztbe tenni. Sem a saját érdekükben, sem pedig a számukra különben is teljességgel felfoghatatlan magyar kulturális értékek védelmében. Fő, hogy a csordaszellem szakadatlanul diktál…!
Persze hiú ábránd, hogy az ilyen senkihelyettesek belátnák, sokkal inkább ők maguk a szlovákiai magyarság sírásói, mintsem vak gyűlöletük tárgya, a Bugár.
Aki természetesen azért jócskán tehet arról, hogy ellenségeinek sikerült belőle a szlovmagy népességet rettegésben tartó woodoo bábut kreálni. Ám még véletlenül sem azért, mert Robert Ficóval is képes volt együtt kormányozni. A politikai szarvashibát azzal követte el, hogy annak idején, amikor a Kuciak-gyilkosság miatt a szakadék szélére jutott a Fico-kormány, nem hagyta faképnél azt. Talán csak azért nem, mert a Híd párt önző, tompa vidéki struktúráinak többsége meg nyilván néhány felső vezetője többre tartotta a provinciális meg egyéb hatalmi pozíciókat, mint az ország sorsát. Hiába bukott hát meg akkor kormányfőként Robert Fico, és belügyérként a druszája, Kaliňák, az áldozataik vére Bugárék mundérjára is ráfröccsent. És ott is ragadt...!
Arról teljesen fölösleges morfondírozni most már, mi lett volna, ha kormányt buktatva, az időközi parlamenti választásokat kiprovokálva otthagyja a Híd a kormánykoalíciót. Annyi biztos, a Szövetség elnevezésű, eddig kizárólag az iszapbirkózás „sportágában” utazó csapat megalakulásának nem is lett volna létjogosultsága...
Hagyjuk azonban a sehová nem vezető feltételezéseket, annyi a tény, hogy Bugár Béla pártostól leégett a legutóbbi parlamenti választásokon, mert tévedett. Ettől függetlenül azonban azért nehogy elfelejtsük, a Magyar Közösség Pártja, meg az Összefogás politikai grupp is kudarcot vallott. Épp úgy, ahogy az az MKP-val történt addig két választási cikluson át.
Ez a tény eshetett le a három politikai egylet vezetőinek, amikor a kudarcos választások után eldöntötték, hogy újra összehoznak egy pártot. Mintha belátták volna, ha a fene fenét eszik is, egyedül nem megy a parlamentbe jutás...
Kár vitatni, hogy bizony egy torzszülött lett megint a nagy vajúdásból! Hogyne, hiszen bele is volt kódolva a projektbe mindez. Végeláthatatlan zabhegyezés és szerszámméregetés után látszólag létrejött az a valami, amiről messziről ordított sajnos, hogy egy nagy semmi lehet csak. Majd épp úgy elkezdődött a kiszorítósdi, mint ami annak idején Bugár Béla MKP-ból való távozásához vezetett...
A megalakulástól napjainkig arra tréningezett a Szövetség MKP-platformja, a büdös bunkóktól kezdve a tőlük szofisztikáltabban gyűlölködő legfelső vezetőkig, hogy keresztbe tegyenek „új” szövetségeseiknek. És közben a lehető legeffektívebben pusztuljon lefelé Bugár Béla nimbusza! Lehetőleg minden a magyarság szempontjából tagadhatatlanul pozitiv politikai cselekedetét relativizálva, sőt, azok puszta létezését is megtagadva...
Íme az eredmény! Bugár megtette azt, amit már rég megtehetett volna. Kiszállt a ringből, ahol csak övön alul ütötték...
Bugár távoztát nyilván ugyanúgy, ugyanazok igyekeznek majd ellene fordítani, akik eddig mocskolták. Harsány előtapsolók ovációja közben... Aztán, ha esetleg lelohadóban lenne a gyűlölködés öröklángja, biztosan akad akárhány süket és vak, bárkire ráuszítható tudatlan, akik élesztgetik majd azt...
