Bunkósági verseny

Ha azt gondoltuk, hogy Mečiar, Ľupták, Slota, Kotleba, Mazurek és a hozzájuk hasonlóan nagy IQ-val és fölöttébb cizellált jólneveltséggel megáldott bajnokok rekordjai nem megdönthetők, tévedtünk.

Általánosan elmondható, hogy Fico bármikor köröket ver rájuk. Igaz, az utcán randalírozó neofasiszta képviselőkkel összevetve kicsit még lájtosabb. Ám ha figyelembe vesszük a hátterét és környezetét, szofisztikáltabb (de szofisztikáltságukban veszélyesebb) módszereit, akkor a „mihez képest” összehasonlításban Fico legalább annyira kitűnik agressziójával saját politikai kontextusából, mint amennyire pl. egy Mazurek beleolvad önnön környezetébe…

Legutóbb pl. a közszolgálati tévé műsorában viselkedett olyan alpári módon, hogy azt kocsmainak sem merném nevezni. Városkámban bármi megtörténhet egy-egy lepukkadtabb vendéglátó-ipari egységben, viszont a késdobálók önérzetesebb műsorvezetői itt sosem tolerálnának egy ilyen mitugrász, izgága és pökhendi viselkedést pár percnél tovább. Kérdés, vajon a szokásosnál „kizökkentebb” moderátor egy köztévében miért viselte el egy órán át…

Sajnos, érthető, hogy Fico, akinek hosszú uszályából már kb. negyedszáz köztörvényes alak tett beismerő és / vagy terhelő vallomást, aki körül szorul a hurok és a politikai hurok is, ilyen. Sőt, várhatóan még ennél is agresszívebben fogja betörni a politikai pinceszint penészes ajtaját. Hiszen senkitől sem képes már szavazatokat lopni, csak a legaljától. A minap a parlamenti sajtótájékoztatón heveskedő, majd elrohanó Kollár és Matovič csupán alig néhány elégedetlen szavazója állhat át, a többi, Smernél korrektebb párt szavazói nem vevők Ficora, azért váltották le. Miután a pótficonak indult, de lassan (egyébként bűn lassan) önálló létre ébredő Pellegrini minden választások előtti közösködést visszautasít vele kapcsolatban, már csak a neofasiszta párt és utódpártjának szavazói szólíthatók meg. Azok viszont általában még ennél is durvább alakok, így Fico kénytelen lesz a viselkedésen, szótáron és a tartalmon kívül bármi mást is bevetni a siker érdekében. Nem lesz szép látvány…

Eközben Matovič tartja a tempót. Szerinte ismét az újságírók és az államfő a felelősek nemcsak a maffiáért, hanem az őszi esőért is. A Tódová-interjúban megütött „bosszúálló, sértett kisgyerek” hangneme és vádaskodása szintén elérte a bányászbéka alsó fertályát. Pedig nagyon küzdött magával, hogy köpedékeit a lehető legnyugodtabb ember látszatát keltve hányja céltábláira. Alig használt pl. vulgarizmusokat, vélhetően épp csak annyit, amennyit – szerinte – egy „egyszerű ember” vetne be.

Kivárásos taktikával ezt az ütközetet az emelkedő preferenciákat mutató Pellegrini és a Hlas fogja megnyerni, mert míg a hetente majdnem széteső koalíció (hiszen annak még mindig Matovič az arca) egyre többet verekszik házon belül, de nyilvánosan, neki elég most nem részt venni egymás pocskondiázásában, kimaradni az agresszióból. Érdemes megfigyelni, hogy pártjából még az egyébként pukkancs viselkedésre szintén hajlamos Erik Tomáš is fokozott nyugalommal nyilatkozgat egy ideje, ahogyan a formáció szinte minden ismert tagja ugyancsak visszafogott. Mindenki hibátlanul kötött nyakkendőben és éles búgra vasalt lelkiismerettel játssza a kifogástalan úriembert. Szinte már polgárt…

Szól ez egyrészt a balos, de Ficoban csalódott, valamint a koalícióból is kiábrándult szavazóknak, akiknek elege van a napi politikai bunyóból, anyázásból, a durvaságból általában. És szól a nyugatnak, amely messziről egy korrektnek tűnő, a viszonyokhoz képest jólfésült, kulturáltabb, európaibb alternatívát láthat. Pellegrini ugyanis a nyugat felé és itthon is azt kommunikálja, hogy ő egy modern, nyugatias (itthon azért a „liberálisabb” jelzővel spórol), a posztkommunistákkal ellentétes szociáldemokrata pártot vezet.

S mivel a kakasok közben csípik és rúgják egymást, neki még csak fel sem kell mutatnia bizonyítékképpen egy valóban nyugati típusú, szabadelvű középbalos programot, nem kell nyíltan elköteleznie magát egyes konkrét nyugati értékek mellett. Még hazudnia vagy ígérnie sem kell semmit – nem veszít tehát szavazót azzal, hogy bármely konkrét politikai megoldás mellett letenné a garast.

Elég, ha nem ordibál, csak szépen, mosott ingben és nyugodt modorban köszön, és nem teszi fel sáros gumicsizmában a lábát az asztalra. És ő tudja ezt, és nem teszi fel.

Ha sikerül kimaradnia a bunkósági versenyből, márpedig némi önmegtartóztatással képes erre, ha nem hagyja kiprovokálni magát, akkor elkezdik nyugaton és itthon is komoly alternatívaként kezelni.

De már nem csak Fico alternatívája lesz a baloldalon (egyedül), hanem könnyen a mostani kormánykoalícióé is.