Butulj, Hunnia!

Hogy csak a legutóbbi rádiószózatát („interjúját”) nézzük, talán ez a három állítás ragadta meg leginkább a művelt publikum képzeletét:

1. „1956-ban mi nem azért harcoltunk, mert azt gondoltuk, hogy le fogjuk győzni a Szovjetuniót. Azért vállaltunk egy forradalmat és egy szabadságharcot, hogy kikényszerítsük a tűzszünetet meg a béketárgyalást. ” Természetesen semmi efféle nem történt a valóságban, nem is történhetett, mint azt Ungváry Krisztián pontosan megmutatja.

Tessék elolvasni az elemzést, nem is tennék hozzá semmit, csak az eseménytörténeti cáfolaton túl azt a megjegyzést ismételném meg, hogy ne sikkadjon el: „[L]assan Orbán is elhiszi, hogy ő volt az személyesen, aki a Corvin-köz barikádjain a békéért küzdött. Holott nem. Egy politikus természetesen felelős a nemzeti történelmi események emlékezetéért, de nem azonos a nemzeti történelmi események aktoraival. Propagandista szempontjából csekélynek tűnő különbség, ámde nem jelentéktelen.”

Ez a gondolat-, avagy őrületfutam egyébként variáció a berlini előadás témájára, miszerint „1956-ban Bucsát Budapestnek hívták a mi Zelenszkijünket felakasztották az 56-os forradalom után”. Most nem ragoznám, hogy a két párhuzam miért hamis, főleg nem azt, hogy miképpen ütközik az orbánista propaganda mocskos szájú Zelenszkij- és Ukrajna-ellenességével vagy a Nagy Imrét degradáló műveleteivel.

Ami ebben érdekes: miközben Orbán száján elképesztő baromságok és hazugságok jönnek ki (amiket mond, egyszere baromságok és hazugságok, a bullshit erre gyönge kifejezés volna, rövidítsük e cikk erejéig a neutrális BH-val), ő maga továbbra sem hülye. Tisztában van azzal, hogy amit az oroszok csinálnak Ukrajnában, az világraszóló gyalázat, csak éppen idehaza ezt nem nagyon hajtja, Berlinben viszont azért találja ki a párhuzamot, és azért nyúl hozzá a mimagyarok mint szabadságszerető áldozatok mítoszához, mert nem érdeke, hogy potenciális német befektetők embertelen hülyének nézzék.

2. „Mert miközben elvágjuk magunkat az orosz energiától, Amerikából hozzuk be az energiát. És ha összevetem az amerikai gázárakat azzal a gázárral, amin az amerikai gázt eladják Európában, akkor ott óriási különbséget látok: ötször-tízszer olcsóbb az energia Amerikában, mint itt, nálunk, akik tőlük vesszük.”

Megint az a többes szám első személy: „mi” (Magyarország) a valóságban jelentéktelen mennyiségű energiahordozót veszünk Amerikától (2022 első félévében 115 millió dollárért, ebből 114 millió volt a szén, koksz, brikettpor)*. Ha viszont Orbán az EU-t nevezi „mi”-nek, egyrészt az ütközik a 2010 óta folytatott propagandával, ahol az EU neve „Brüsszel”, és ő az ellenség.

Másrészt a gáz nem „az energia”, de ami csak a gázt illeti, akkor is BH, hogy „Amerikából hozzuk be”. Az EU külvilágból érkező földgázbehozatalának ugyanis 2022 második negyedévében mindössze 17,4 százaléka származott az Egyesült Államokból (nem sokkal jött több, mint az Egyesült Királyságból, és kevesebb, mint Norvégiából, miközben nő a katari LNG importja), úgyhogy az amerikai gáznak nincs meghatározó hatása a piaci árra. A Magyarországra importált orosz gáz árnövekedése nem az USA, hanem amiatt van, hogy a kormányzat előnytelen (mármint a magyar köznek előnytelen) szerződést kötött a Gazprommal.

Úgyhogy Orbánnak ez a közlése sima Amerika-ellenes uszítás, pontosabban az Ukrajnát erőteljesen támogató Biden-kormányzat elleni uszítás. BH.

3. „[M]a az infláció ellen harcolni kell, cselekedni kell. A kormány foglalkozott is, rendszeresen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Én most ezt újra napirendre vettem, és tisztelettel megkértem a jegybankelnököt, és utasítottam a pénzügyminisztert, hogy a következő év végére ezt az inflációt mindenképpen felezzék, legalább felezzék meg, és vigyék le úgy, hogy egyszámjegyű legyen, akkor is, hogyha a nemzetközi környezet egyébként az ellenkező irányba húz bennünket.”

Arany szívem van, és nem kezdek élcelődni azon, hogy a pénzromlás ütemét még a KSH is 20,1 százalékra hozza ki (mennyi lehet a valóságban?), ennek a fele még mindig kétszámjegyű. Vegyük úgy, hogy Orbán arra adott utasítást: az inflációt a felénél is kevesebbre mérsékeljék. (Bízván abban, hogy ezek után is komolyan veszik a BH-t, miszerint az inflációt a brüsszeli szankciót okozták.)

Csakhogy a valóságban ilyen eleve nincs. Az áremelkedések ütemét még tervgazdaságban sem lehet felsőbb döntéssel radikálisan mérsékelni (aki 1974 és 1989 között Magyarországon élt, pontosan tudhatja). Piacgazdaságban pedig (aminek mégiscsak sok fontos eleme tovább vegetál ebben a hazában) elméletileg is ki van zárva.

Orbán ne tudná, hogy a jegybankelnök és a pénzügyminiszter legföljebb befolyásolni képes a nemzeti valuta vásárlóerejét monetáris, illetve financiális intézkedésekkel, amik ki tudja, milyen mértékben válnak be, főleg ha a legfelsőbb vezetőnek újabb és újabb ötletei támadnak a gazdaság politikai felhasználására?

Nem tudom, hogy tudja-e. A BH-k feltűnő sűrűsödésének az oka érdekel. Hogy egy olyan remek – sokszorosan kipróbált – taktikai érzékű politikus, mint a magyar miniszterelnök, most miért vállalja a kockázatot, hogy feltételezzék róla: elment az esze. A propagandistáinak és a magas állami funciókat betöltő klienseinek eddig sem volt sok, vagy legalábbis úgy tettek, mintha nem lenne, azért kapják a busás pénzeiket.

Az egyik – részleges – magyarázat az, hogy Orbán ennyire biztonságban érzi magát. Nincs kontroll. A saját oldalán nincs vetélytársa, a másik oldalon nincs olyan ellenzék és nincs olyan nyilvánosság, hogy bármekkora BH megbosszulhatná magát. Az uniós pénzcsapokat valószínűleg nem zárják el a belátható jövőben és teljesen, de ha mégis, akkor „Brüsszel” lenne a bűnös, az ilyen irányú agitprop sokszorosan be van járatva. Hatalma rendíthetetlen, most már mondhat gátlástalanul, amit akar.

A kontroll hiányába még az is beletartozik, hogy kijelentéseinek forrása a saját propagandagyára. Így a hozzá már torzítottan eljutó információkat tovább tudja torzítani, s az eredmény már a fake news kategóriájába tartozik. Az amerikai gáz áráról tett állítást például vissza lehet nyomozni: az ársapkáról – tehát pont a nem szankciós eredetű drágulás fékezéséről – zajló viták lendületében Macron amiatt morgott, hogy az amerikaiak és a norvégok négyszer annyiért adják el az EU-ban a gázt, mint a saját ipari vállalataiknak (a nem cseppfolyósítottat). Ebből az orosz médiában maradtak le a norvégok (akik, mint láttuk, fontosabb szállítók, de nem olyan fontos katonai ellenfelek). Ez a változat került be valamilyen úton a magyar kormányoldali szennymédiába (nem adok linket), és ezt faragta tovább Orbán. Még egy kicsit. Így lett a négyszeresből már öt-tízszeres, a belföldi iparnak eladott gázból „az energia”, és az EU-n belüli vásárlókból, akik közé mi nem tartozunk, „mi”.

A másik magyarázat az, hogy muszáj ilyen, a normalitástól látványosan eltérő BH-kat mondania, mert mégsem érzi rendíthetetlennek a hatalmát. Ekkora kényszerhelyzetben van (hadd használjam ezt a pedáns kifejezést a magyar köznyelvben alkalmazott egyszótagú, mély hangrendű szó helyett).

Tart egyfelől a csökkenő reáljövedelmek miatti társadalmi elégedetlenségtől, másrészt bizonyítania kell az öregedő maffiafőnök, Putyin iránti hűségét.

Mindehhez járul egy harmadik kényszer: a gazdaság összeomlik, még a rablógazdaság is, ha nem érkeznek hatalmas külső pénzek uniós alapok és német, dél-koreai meg egyéb méretes beruházások formájában. Ahhoz viszont, hogy érkezzenek, legalábbis el kell játszani, hogy mégsem olyan erős az orosz függés, és tisztában vagyunk az ukránpárti nemzetközi konszenzus létezésével.

Ha valaki többszörös szorító kényszerhelyzetben van, viszont nincsenek erkölcsi gátlásai és nincs kontrollja, könnyen beszél úgy, mint aki megzakkant, ez is egy megoldás.

A végére maradt még egy lehetőség: az utóbbi évtizedek magyar történelmében többször előfordult, hogy a szokatlan méretű gaztettek / a szokottnál is meghökkentőbb ostobaságok mögött volt valamilyen X tényező, amiről a nagyközönség csak később értesülhetett, ha egyáltalán. Putyin kágébés gyökerű maffiállamát ismervén, ami egyszersmind a hanyatlását mindenáron tagadni akaró, de a menthetetlen hanyatlás fázisában lévő birodalom is (Niall Ferguson), ezt a változatot nem zárhatjuk ki, de az ilyen forgatókönyvek természeténél fogva fölösleges róla filozofálni.