1
TASR-felvétel
Megosztás
Matovič ma megígérte, hogy holnap betartja, amit megígért. Na hol? Ott: a közösségi hálón. Ezek szerint holnap lesz a napja – majd hisszük, ha megtörtént –, hogy a „kormányfő” elsétál a köztársasági elnökhöz (a nagy káoszbajnok szavajárásával: a „palota asszonyához”), és kéri a ma általa agyondicsért pénzügyminiszter visszahívását.
Persze, láttunk mi már karón varjút és lemondólevelét az átvevő hivatalnok kezéből kitépő ígérőembert… Nem Jožo Pročko a legprofibb humorista a pártjában. Ő ugyanis nem képes akkora bravúrra, mint a főnöke. Aki pénzügyminiszterként elérte, hogy a költségvetés elfogadásához szükséges többséget csak úgy lehessen biztosítani, hogy ha őt, a pénzügyminisztert, aki a költségvetés elkészítéséért felelős, kihagyják a folyamatból (a büdzsé tervezetét pedig természetesen átírták). De ez még semmi: a szavazás után cinikusan felemelte a szokásos nyomtatott papírkáját: Köszönöm az embereknek nyújtott segítséget… Emberbarátságához a kormányfő a sajtótájékoztatón gratulált.
Az Oľano másik cirkuszista csillaga ma a költségvetés jóváhagyása után nem sírva fakadt a deficit láttán, hanem spontán elsütött egy – nyilván a mellényzsebében felejtett – kósza konfettiágyút. A világért se készült erre, csupán véletlenül alakult így, ugyebár, milyen ember az, akinél nincs mindig egy csőre töltött konfettiágyú, ha épp költségvetést megy elfogadni a parlamentbe vagy a kocsmába bunyózni a csajokkal… Ahhoz képest, hogy Szilveszter éjjelét leszámítva az országban (ez ugyebár még egy ország) tilos az ilyesmi, milyen fasza már, hogy épp egy törvényhozó és a törvényhozásban szegi meg ezt az előírást…
De hogy a szilveszteri előkészületek sorát kiegészíthessük még eggyel: Heger „kormányfő” azt merte kijelenteni, hogy a költségvetés elfogadása egy igazi karácsonyi ajándék az ország polgárainak. Az igaz, hogy az el nem fogadása szörnyű következményekkel járhatott volna, de hogy egy művelet elvégzéséért, amiért a képviselők és a kormány tagjai szépen meg vannak fizetve, s mely művelet minden normális államban az évi rutin része, még olyan hálás is legyen az ember egy bukott kormány tehetetlenjeinek, mint a Jézuskának, az már tényleg rossz vicc. Meg hogy a büdzsé történelmi jelentőségű segítséget biztosít az embereknek. Már látom magam előtt, ahogyan nyugdíjas barátaim az örömmámortól megittasulva fél fokkal feltekerik a fűtést, 10 deka parizer helyett 12 dekát vásárolnak (az ugye 20%+), majd pedig összes megtakarításukat rituálisan elégetik a nappali közepén.
Legközelebb, ha mondjuk a péknél sikerül kenyeret vennem, mert elvégezte a dolgát, én is belerobbantsak hálából a képébe egy konfettiágyút, miközben a magasba emelve őt, aki enni ad a népnek, endorfintolulásos rohamban körülfutom vele a városka főterének ünnepi pocsolyáit?