Buli volt Bősön, de minek!
Végezetül nem lett a buliból semmi, pedig ha lett volna legalább kellő pillanatban elkiálthatják magukat a normális bősiek, hogy álljon meg a menet…
A menet is hamvába halt azonban szépen, csendben. Így hát holmi elfajzott mennyasszonyt sem kellett homofóbmód emlegetni...
A 64 vármegyések ugyan óvatosan kilopakodtak a leendő menekülttábor környékére, de mivel repülőszőnyegen imádkozó, gépkarabélyos terrorista – vagy legalább egyetlen szlovák náci – nem volt a horizonton egy szál se, úgy elillantak a kiszemelt tetthelyről, mint a büdösség. Mert azért viszont néhány zsaru akadt ottan…
A szlovák nácik sem voltak látszólag sokkal effektívebbek igazmagyar elvbarátaiknál. Ugyanis még mielőtt legalább messziről szemügyre vehették volna a bősi templom tornyát, ők is útonállókba, khm, a Várkonyt Bőssel összekötő közúton álló zsarukba botlottak.
Azóta is ott ülnek ennek az útnak a közepén. Mármint a Kotlebáék. No, talán nem egészen addig amíg meg nem halnak, avagy amíg le nem lesznek onnét rugdalva, hanem amíg biztosak nem lesznek abban, hogy a lehető legtöbb sajtótermék (a média) közhírré tette hőstetteiket. Eztet hívják sajtóberkekben majdnem médiahacknek, laikusok között pedig sokkal találóbban: öncélú feltűnéskeltésnek.
Magyarul, Kotleba le sem szar, avagy inkább ugyanúgy leszar benneteket, kedves átlagosnál hülyébb bősiek, mint ahogy eddig. Ő és bandája ugyanis mindössze annyit akart elérni a Bősre beharangozott haknijukkal, hogy legalább ideig-óráig foglalkozzon vele a sajtó. No nem, mint egy semmirekellő, tapló, csaló, nackó megyefőnökkel („politikussal“), hanem mint a rettenthetetlen és igazságos nemzet- és fajvédő hőssel!!!
És akkor mit akarhattak az anyaországi tesók? A 64 vérmegyések?
Akiknek eddig nem esett volna le, ingyen itt van: Dettó, mint Kotleba!
