Corpus Transzformáció – Ferdics Béla rendhagyó kiállítása Dunaszerdahelyen (FOTÓK)

A fa, az üveg és a rajz. Ez a három legfontosabb eleme Ferdics Béla Corpus Transzformáció című kiállításának, amelyek a Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola kiállítóterme adott otthont.

Corpus Transzformáció – Ferdics Béla rendhagyó kiállítása Dunaszerdahelyen (FOTÓK)
Fotók: Cséfalvay Á. András (További fotókért kattints a képre!)

A dunaszerdahelyi iparművészt a létezés és az elmúlás gondolata ihlette. A kiállítás lényege a corpus, azaz a test: „Akár az emberi test váza is lehetne, de minden egyéb dolog, ami körülvesz bennünket, hiszen mindennek van szerkezete és váza. Ez volt az egyik vezérfonal, amire építettem. Az emberi test váza a monotípiákon jelenik meg.

A másik pedig valaminek az elmúlása, ami már régóta foglalkoztat engem. Ez a címben is megjelenik, transzformáció, tehát az átalakulás, átlényegülés. Ennek nagyon szép példája a rothadó gyümölcs, ez a folyamat is egy fontos eleme volt a kiállított anyagoknak, rajzoknak, monotípiáknak” – mondta az alkotó.

Ferdics Béla elárulta, a monotípiákból épültek meg később a térbeli rajzok, amelyek ágak formájában jelentek meg: „Ennek egyik vonala az emberi test, figurák, amelyek az ég felé törekednek, a másik motívuma, pedig, amelyből a térkonstrukciók építkeznek, az épületek. Az architektúra, különösen a régi korok építészete nagyon lenyűgözött, például a katedrálisok. Ezek a horizontális munkák képezik a fő irányvonalát az egész kiállításnak. Ilyen például a kosárszerű építmény, amely szervesen ráül a tartóelemekre. A vízszintes munkák a bennünket körülvevő használati tárgyakat bemutatják be más módon. Használati tárgyak, de mégsem azok –  itt elsősorban arra utaltam, hogy a házilag készített használati tárgyakat, amelyek körülvesznek bennünket, az elődeink készítették, és megkönnyítették a házimunkát. A grafikák már nagyobb méretűek, mint a monotípiák. Itt a falépítmények kerülnek vissza újra sík felületre, ez egy fordított tevékenység. Vannak akvarellek is, amelyek menet közben készültek, szintén érdekes folyamat volt ezek elkészítése.”

A művész megjegyezte, a fa konstrukciók kötözéséhez madzagot használt.

„Ezek érdekessége, hogy ha kint vannak a szabadban, akkor idővel szétmállanak, úgy, ahogy a fa is idővel elkorhad, tehát minden visszakerül a természetbe. A térkompozíciók készítése után volt még egy ösztönzés, hogy próbáljak ki valamilyen más technikát is, így jött a relief.”

A művek közt megjelenik egy üvegék is, amelyet az alkotó egy keményfából és üveglapokból ragasztott össze. Ahogy az üveg belevág a fa felületébe, átvitt értelemben kapcsolatot teremt a két anyag között, hiszen míg a fa szerves anyag és tele van élettel, addig az üveg egy szervetlen, élettelen anyag.

Ferdics Béla elmondta, az alkotások ősszel készültek. „A munkát a gyűjtéssel kezdtem, az anyagot a körülöttem lévő kertekben gyűjtöttem össze, tóparton, folyóparton heverő ágakat gyűjtöttem, majd ezeket összekötöztem. Érdekes folyamat volt, ahogy szépen sorjában kezdtek az építmények kialakulni” – jegyezte meg.


(fl,CsA)