Csáky tud az MKP-sok kielégítetlenségéről, Nagynak meg bejön Orbán bátorsága

Helyzetelemzésről, “leltározásról”, valamint a (szlovákiai) magyar politizálás kilátásairól cserélt eszmét egy vitaműsorban az európai parlamenti képviselőként tevékenykedő Csáky Pál és Nagy József, akik vagy egy órán keresztül győzködték egymást a maguk igazáról. A ma7.sk által összehozott beszélgetés sok szempontból tanulságosnak bizonyult. Ebből kiderült az is, hogy a mostani EP-választásokon újból induló mindkét “csúcsjelölt” egymás sikereinek bagatellizálásában jól teljesít. És azt sejti a kedves olvasó, kettejük közül melyikőjük lehet Háry János?

Csáky tud az MKP-sok kielégítetlenségéről, Nagynak meg bejön Orbán bátorsága
Fotó: tasr

Újabban a bejutási küszöb alatt mérik nem csupán az MKP-t, de most már a Híd pártot is. Egyfajta politikai közöny jellemzi a közösségünket.

Az ilyen értelmű felvetésre a hidas Nagy József a részvételi arányok fontosságát húzta elő, rámutatva az öt évvel ezelőtti helyzetre. 2014-ben az EP-választások sikert hoztak a stabil választóbázissal rendelkező MKP-nak, főleg az alacsony – alig 13 százalékos - országos részvétel miatt. A Híd támogatottságának csökkenését meg főleg kettő okra vezeti vissza: egyrészt tendenciának látja, ha egy kisebb kormánypárt népszerűsége fokozatosan lemorzsolódik. Nagy szerint a választóik érdekében áldozatot hoztak, ezért számolni kell az imidzsvesztéssel. A másik oldalon az sem hoz szavazatot a konyhára, hogy a Bugár Béla vezette párt számára nem úgy alakult az elnökválasztás, ahogy azt elképzelték, és ez egy darabig még érződik a közhangulaton.

Nagy úgy véli, az közösségünkön belül tapasztalható alacsony részvételi szándékra nagymértékben hatása van a magyarországi médiának is. Összevetve a szlovákkal, az ottani közszolgálati televízió annyira más "hangulatban tartja" a tévénézőt, mintha teljesen más földrészről tudósítana.

A migránsválságról szóló túltolt pánikkeltés úgy csapódik le, mintha az EU nem egy jó dolog lenne, és ez negatívan hat a választókra. Az pedig nem motivál a részvételre. Arról nem is beszélve, hogy a Híd 2010-től számítva egyszer sem szerepelhetett az ottani állami tévében, ami nem teljesen objektív hozzáállás.

Csáky Pál arról beszélt bevezetőjében, hogy az MKP ki van éhezve a sikerélményre, és egy 7 százalék körüli eredmény megerősítené a tagságot. A parlamenten kívüli tömörülés politikusa szerint Nagy a szlovák liberálisok álláspontját mondta fel a magyar médiával kapcsolatban. Majd példákon szemléltetve – (nyíltan és sajnálattal) Jean- Claude Juncker “isiászos” performanszával – illusztrálta, hogy az EU nem tökéletes képződmény. Ez meg azt jelentheti, hogy most alkalom nyílik változtatni, a “balliberális eltolódást az unióban” visszahozni a normalitás felé, a klasszikus kereszténydemokrata, konzervatív európai értékrend felé.

Csáky úgy véli, a felvidéki magyarok választási hozzáállását illetően megfordult a tendencia, hiszen a 90-es évek végéig nagyobb volt a magyarok részvételi aránya, de aztán a 2000-es évek közepétől ez már nem volt igaz. Az euroképviselő elő is rukkolt

egy vállalással: amennyiben megőrzi a brüsszeli mandátumát, felajánlja, hogy egy szociológiai kutatást támogatna, feltárandó a trend okait. Valószínűnek tartja, hogy a “magyar és a vegyes párt” szembenállása is hozzájárulhatott ehhez az állapothoz.

Ahogy talán az is, hogy a közösségünk az elmúlt 30 évben többet várhatott az egész rendszerváltásról. Kellene is erről beszélni, mi az, ami sikerült, mi az, ami kevésbé és – ez itt a reklám helye – Csáky elébe is futott már ennek a témának, darabot is írt róla, ami “vastagon fut a felvidéki társadalomban is”, ez pedig a Hit és illúzió műve.

Megkockáztatja, hogy a magukat becsapva érzők a helyzetükből nem egy megfelelő konklúzióra jutottak, mert passzívnak lettek. Pedig aktívabban meg lehetne fordítani a tendenciát, és ahogy azt már említette “visszahozni Európát a normalitás irányába.”

Nagy és Csáky mit tett le az asztalra? És ez alapján kinek jobb a teljesítménye?

A Híd listavezetője 5 éve konkrét célokkal érkezett Brüsszelbe, hogy egy kisebbségvédelmi anyagot keresztül vigyen az Európai Parlamentben. A jogminimum néven ismert anyagot nagy többséggel elfogadta az uniós törvényhozás és a dokumentum már az Európai Bizottság asztalán van.  Ez alapján az elért jogok nem lennének csökkenthetőek, még kormányváltás esetén sem, és meg a kétnyelvű feliratokat sem tépnék le…

De mivel a kérdéssel csak a következő választás után felálló EB foglalkozhat érdemben, azért indul Nagy a választáson, hogy végigkísérje a kisebbségvédelmi anyag kiteljesedését, hiszen “nem biztos, hogy lesz folyatása, ha én nem kerülök oda.”

Ha már itt tartottak, Csáky megpróbálta kifejteni, ő anno miért nem támogatta ezt a Nagy József nevével jelzett parlamenti anyagot. Szerinte soha nem jó az, ha “egy közösség a minimumért harcol, nekünk európai normák kellenek”. Különben is, az MKP honatyája fél évvel korábban, az általa alelnökölt petíciós bizottságban hozott össze egy hasonlóan kisebbségvédő határozatot. “Ott leszűkítettük a célcsoportokat a történelmi kisebbség irányába”, hiszen Nyugaton a kisebbség kifejezés alatt leggyakrabban a szexuális és nemi kisebbségeket értik.

Nagy ezzel összefüggésben jegyezte meg, nem mintha baj lenne, de Csáky határozata csupán  1/3-ban szól az őshonos kisebbségekről,  a 2/3-a a szociális és szexuális közösség helyzetével foglalkozik.

Az MKP-s politikus mérvadónak tartja, hogy biztosan lesz folytatása a kisebbségi témának, hiszen Nagy-jelentés ide, Csáky-határozat oda, “a nagy dolgot nem mi csináltuk meg, hanem a Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN), amelyik 1,2 millió polgár támogatását gyűjtötte be, hogy az EU-ban a legmagasabb szinteken foglalkozzanak egy Minority SafePack elnevezésű kisebbségvédelmi csomag elfogadásáról.

Nagy József kitért arra, mi a különbség a FUEN kezdeményezése – ez a néptől jön- , meg az ő EP-s jelentése között, ami a 28 tagállam képviselőitől ered. Ami biztos, komoly mértékű politikai konszenzust tudott összehozni, a jelentését az összes frakció támogatta, és az EP-ben több mint kétharmados többséggel szavazták meg. Még Manfred Weber is, aki az Európai Néppárt (EPP) jelöltje az EB élére. 

Csáky fontosnak tartotta leszögezni, hogy

a FUEN nem fogadja el a vegyespárti filozófiát, azt történetesen a pokolba vezető útnak tartja, ezért sem működött együtt a Híddal a nevezett jogvédő csomag uniós szintre emelése folyamatában.

Az is kérdés, a kis lépések politikája visz előbbre, vagy inkább stratégiai távlatokban kell gondolkozni?

Nagy felvázolta, hogy lehet elérni eredményeket. Mit lehet elérni a maximum akarássál? Aki mindent akar, semmit sem tud elérni. Odaszúrt Csákynak, megjegyezve, hogy eddig is rendeztünk konferenciákat, könyveket is írtunk, az volt korábban is, de az nem tűnhet másodlagosnak, hogy ekkora többséggel hagyták jóvá az EP-s jelentését. Ezért is tartja úgy,

az MKP-s kollégája szójátékot űz, mi több, Csáky a költői énjét helyezi előtérbe, amikor úgy nyilatkozik erről a strasbourgi fegyvertényről, hogy “nem kell a minimum, csak a maximum”.

Csáky úgy véli, maga Háry János sem hordott össze ennyi mindenfélét, le is szögezte gyorsan,

Nagy uniós anyaga csak “egy papír”, aminek “semmiféle következménye nincs”.

Pedig Nagy az ellenkezője mellett érvelt, hivatkozva a befolyásos Weberre, akinek – jó esetben- az EB vezetőjeként az asztalára kerülhet ez a dokumentuma.

Mit hozhat a jövő? Mi lesz a Néppárttal és a Fidesszel?

Nagy bízik abban, hogy a május 25-én esedékes EP-választásokon az euroszkeptikusok nem erősödnek meg annyira, hogy ennek következtében széttörik a jobboldal, és végül kimaradna az EPP és teljesen baloldali vezetése lenne az EU-nak. Magyarországgal kapcsolatban megjegyezte, "nem értek 100 százalékban egyet azzal", ami ott történik, de Orbán Viktor bátran kiáll politikája mellett, ott, ahol a “politikai korrektséget szokták alkalmazni. Ez sokaknak szimpatikus, őszintén, belülről nekem is” rokonszenves ez. Ami Nagynak viszont már sok, az a pánikkeltés. Túl van ez hevítve, nem kell minden óriásplakátról “migránsnak lógnia.”- így Nagy.

A hidas honatya attól tart és “nekem ez nagyon fájna, ha két pártcsaládba lenne például a két felvidéki magyar képviselő”, illetve, ha a Híd egyedül maradna az EPP-ben. “Nekem a fideszesek nagyon sokat segítettek, nélkülük nem jöhetett volna létre” a korábban már tárgyalt jogminimumos dokumentuma.

Csáky sem kerülte meg a Néppárt és a Fidesz - az elmúlt időszakban megromlott - kapcsolatát. Szerinte Orbán Viktor pártjánál van a kulcs, és reméli, a döntéshozók “bemérik", hogy minden EU csúcstalálkozó előtt a magyar miniszterelnök, jelenleg néppártiként a német kancellárral is beszélhet. Ez óriási előny, hiszen befolyásos szereplőkkel tárgyalhat. Ez húzóerő a Fidesz számára, hogy próbáljon maradni a Néppárton belül.

A saját – "nem leszünk migránspárt" - tömörülését illetően elejtette, milyen erők emelhetik a helyére az MKP-t. A párt "választói között, ezt a gyakorlatból tudom, van egyfajta kielégületlenség a márciusi elnökválasztás miatt, sokan szerettek volna a mi jelöltünkre szavazni, ez nem történt meg, nem történhetett meg, úgyhogy most vissza lehet hozni az MKP-t a pályára.”

(sárp)