Csallóközi győzelem az e-sport világában – így lett a nagyszarvai fiatal WTCR-bajnok (INTERJÚ)

Mikor kezdtél versenyszerűen foglalkozni a virtuális játékokkal? Hogyan kerültél kapcsolatba az e-sporttal?

Amióta az eszemet tudom, óriási rajongója vagyok az autósportoknak. Nem volt meglepő, hogy a versenyzős témájú számítógépes játékok korán felkeltették az érdeklődésemet. Sokáig csak billentyűzeten játszottam, pusztán a szórakozás kedvéért. Komolyabban 2011-ben kezdtem el foglalkozni a szimulátorozással, ekkor kaptam meg az első kormányomat. Hamar kiderült, hogy az átlagnál nagyobb érzékem van a vezetéshez: a többieknél gyorsabban tanultam meg a pályák vonalvezetését, jobban alkalmazkodtam az autókhoz, és általában az ellenfeleim előtt végeztem. Már akkor is megszállottan kerestem a lehetőséget a további fejlődésre – ez a tulajdonságom az, ami kiemelt a többiek közül, és lehetővé tette számomra, hogy idáig eljussak.

Hogy jutottál ki a 2018-as túraautó-világkupa e-sport szériájába?

Augusztusban jelentették be, hogy idén is meghirdetik az Esport WTCR-t, a túraautó-világkupa hivatalos e-sport szériáját. Alig két hetünk volt felkészülni az első futamra: ennyi idő alatt kellett kiválasztanunk a hét autó közül azt, amelyikkel az egész szezon során versenyezni szeretnénk. Minden autónak megvan a maga erőssége és gyengesége; az én döntésem végül a Hondára esett.

Az online bajnokság, amely hét futamból állt, a túraautó-világkupa autóinak virtuális másaival, a valóságban is létező versenypályákon zajlott. A bajnokságban való induláshoz mindössze a szoftverre és a játékon belül megvásárolható autócsomagra volt szükség, így nem volt meglepő, hogy az egyes fordulókban ezernél is többen próbáltak meg bekerülni a legjobbak közé. Minden futamot az adott pályán történő előkvalifikáció előzte meg. Ez abból állt, hogy az online szerveren a lehető legjobb köridőt kellett elérni, ezzel „neveztük” magunkat az éles futamra. Minden futamra az előkvalifikáció első 24 helyezettjét hívták meg – nem vitás, hogy már a legjobbak közé való bekerülés is hatalmas teljesítmény volt.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Team Oscaro csapattal? Mi a feladata egy ilyen csapatnak?

Nagyon ritka, hogy egy magát komolyan vevő e-sportoló ne legyen egy sportszervezet tagja, és ez a tendencia megfigyelhető a szimulátoros világban is. Több szempontból is kifizetődő egy e-sport csapathoz csatlakozni: egy közösség tagjai jobb és jobb eredmény elérésére sarkallják egymást, de a tökéletes autóbeállítás megtalálása és a versenyszituációk gyakorlása ugyancsak csapatmunkát igényel. További szempont, hogy a csapatok (anyagi lehetőségeik függvényében) tárgyi jutalmakkal vagy pénzzel honorálják a pilótáik teljesítményét.

2018 szeptemberéig az angol ACR Zakspeed versenyzője voltam. Már a nyár folyamán kaptam egy ajánlatot a francia Team Oscarotól, de azt még visszautasítottam. Az idei bajnokság első, hungaroringi fordulója után azonban ismét megkerestek, és egyértelműen a tudtomra adták, hogy a soraikban szeretnének tudni. Felvázolták az idei és a jövő évre vonatkozó elképzeléseiket, illetve azt, hogy milyen szerepet szánnak nekem a szervezeten belül. Végül sikerült meggyőzniük engem, és az addigi csapatommal is megállapodtak a szerződésem felbontásáról. Bár a szezon legeleje nem éppen a legszerencsésebb időszak a váltásra, a döntésemet nem bántam meg.

Nagyon elégedett vagyok a csapat támogatásával, kiváló a kapcsolatom a csapattársaimmal is.

Milyen érzésekkel vágtál neki a versenynek? Mennyire tartottad magad esélyesnek?

A 2017-es világbajnokság második felében már egyre jobb teljesítményt nyújtottam, egy futamgyőzelemmel és három dobogós helyezéssel összetettben a hatodik helyen végeztem. Az idei szezon első futamára a második legjobb köridővel jutottam be, így sejtettem, hogy ott lehetek a legjobbak között. Mivel a mezőny nagyon szoros volt (az elsőt és a tizediket kettő tizedmásodperc választotta el egymástól az előkvalifikáción), tudtam, hogy a legjobb formámat kell hoznom, ha a győzelemért szeretnék harcolni. Az évadnyitó aztán nagyon jól sikerült: az első versenyt megnyertem, a másodikon pedig a tizedik helyről rajtolva az ötödik helyig zárkóztam fel, így az első forduló után én vezettem a bajnokságot.

Ekkor már biztos voltam benne, hogy lehet esélyem megnyerni a bajnokságot – ehhez azonban gyorsan meg kellett szoknom az esélyesség terhét, hiszen attól a pillanattól kezdve mindenki engem akart legyőzni.

Hogy néz ki maga a verseny?

Ahogy már említettem, az „A” jelzésű szerverre az előkvalifikáció 24 legjobbját hívták meg. A versenyekre vasárnap este került sor, melyeket élőben közvetítették YouTube-on és Facebookon is. A szabadedzés után kezdődött az esemény érdemi része, a mindössze tízperces időmérő edzés. Itt mindenki tiszta lappal indult: nem számított, hogy valaki világcsúccsal jutott be a futamra, vagy éppen huszadikként – akkor, abban a két-három körben kellett kihozni magunkból a legjobbat. A kvalifikáció végeredményéből állt össze az első futam rajtsorrendje. A huszonöt perces futam után szinte szünet nélkül következett a második, amelyet az első futam tizedik helyezettje kezdhetett meg az első rajtkockából, a második helyről a kilencedikként záró pilóta indulhatott, és így tovább. Ez egyrészt hűen tükrözi a túraautó-világkupa szabályait, másrészt gondoskodik az izgalmakról is. A második verseny, akárcsak az első, szintén huszonöt perces. A bajnokság hét fordulóból tevődött össze, melyeknek legfontosabb történéseiről többek között az Eurosport és a túraautó-világkupa weboldala is beszámolt összefoglalók formájában.

Milyen konzolon folyik a verseny, te milyen konzolon játszol leggyakrabban?

A szimulátoros versenyek alapvetően számítógépen zajlanak, ez alól egy-két kivétel van csak (pl. a GranTurismo e-sport versenyei).

Indultál-e már korábban hasonló versenyen?

2012 óta indulok különféle versenyeken. Először magyarországi közösségek bajnokságaiban vettem részt. Többszörös ligabajnokként döntöttem úgy 2015 végén, hogy ideje próbára tennem magam nemzetközi versenyeken is. 2016-ban a második helyen végeztem az egyik legjelentősebb nemzetközi túraautó-bajnokságban, a Touring Pro Series szervezésében megrendezésre kerülő TCOne sorozatban. 2017-ben hirdették meg először a túraautó-világbajnokság e-sport szériáját, akkor a hatodik helyen végeztem. Bár idén is a túraautó e-sport világbajnokságra koncentráltam, mellette a német túraautó-bajnokság e-sport szériájában is indultam, ahol annak ellenére, hogy három futamon nem vettem részt, az összetett hetedik helyén végeztem.

A szüleid mennyire nézik jó szemmel a hobbid? Volt-e bennük szülői aggodalom a virtuális játékok miatt?

Hálás lehetek a szüleimnek, mert sosem próbáltak meg lebeszélni a versenyzésről.

Tény, eleinte nem igazán látták értelmét a sok, gyakorlással töltött órának, csak egy átlagos kedvtelésnek tartották a szimulátorozást. A véleményük akkor változott meg, amikor nemzetközi versenyeken kezdtem el sikereket elérni. Ma már az egész családom követi a pályafutásomat, a nagybátyám és a nagyszüleim az élő közvetítéseket is rendszeresen nézik.

Hogyan lehet felkészülni a virtuális versenyekre?

Egy-másfél héttel az aktuális futam előtt már elkezdem a felkészülést. Először az adott pályával ismerkedem meg, majd az autó beállításainak finomhangolása következik. Ez egy nagyon időigényes folyamat, mivel a futóművön, a kerékdőlésen és a hasmagasságon végzett legkisebb változtatásoknak is nagy hatásuk van az autóra. Ha már elégedett vagyok az egykörös tempómmal, akkor mindig teljesítek legalább egy versenyszimulációt egyedül, megtankolt autóval. Ez azért fontos, hogy képet kapjak a gumikopás és az üzemanyag-fogyasztás mértékéről. Két-három nappal a verseny előtt a csapattársaimmal különböző versenyszituációkat gyakorlunk: próbaindulásokat hajtunk végre; egymást szorosan követve szimuláljuk a mezőnyben való autózást; megnézzük, a pályán melyik kanyarokban lehetséges előzni. A verseny napján többnyire már csak pihenek, és inkább mentálisan hangolódok rá a megmérettetésre. Általában egy órával az időmérő edzés előtt ülök újra gép elé, ekkor végzek pár időmérő-szimulációt és rajtgyakorlatot.

Ekkor már teljes mértékben az előttem álló feladatra koncentrálok, megszűnik a világ körülöttem – ez az egy-másfél óra csak rólam és a játékról szól.

Hogyan tudod összeegyeztetni a virtuális versenyzést és gyakorlást a tanulmányaiddal, illetve a magánéleteddel? Mennyire időigényes?

A szimulátorversenyzésre mindig is hobbiként tekintettem. Az utóbbi két-három évben egyre nehezebben tudtam összeegyeztetni a versenyzést az egyéb teendőimmel, így a gyakorlásaim a hétvégékre korlátozódtak. Míg régebben hetente akár 15 órát is felkészüléssel töltöttem, ma már jellemzően 5 és 10 óra között mozog ez az időtartam. Természetesen ez attól is függ, milyen bajnokságban indulok éppen. A téli és nyári hónapokban „uborkaszezon” van, ilyenkor több időm van más dolgokkal foglalkozni.

Az e-sport mellett milyen más hobbid van még?

A tanulás és az e-sport szinte teljesen kitölti a napjaimat. A fennmaradó időben szívesen olvasok, követem a közélet történéseit, és természetesen igyekszem időt szakítani a barátaimra is.

Melyik a kedvenc virtuális játékod?

A RaceRoomRacingExperience nevű szimulátorral versenyzek már hosszú évek óta, egyértelműen ez a kedvenc játékom. Kikapcsolódás gyanánt a Forma-1-sorozat aktuális darabjával játszom, ha pedig el szeretnék szakadni a versenyzéstől, akkor stratégiai játékokkal töltöm az időmet.

Milyen céljaid vannak a jövőt illetően? Milyen munkakörben képzeled el magad a való életben?

2019-ben szeretném megvédeni a világbajnoki címemet, ez a legfőbb célkitűzésem. Ha időm engedi, szívesen próbára tenném magam a versenyzés más válfajaiban (Forma-1, sportautózás) is. A csapatom teljes támogatását élvezem ez ügyben, meglátjuk, milyen lehetőségeim adódnak.

2018 szeptemberétől alkalmazott közgazdaságtant tanulok a Budapesti Corvinus Egyetemen. Bár még csak egy félév van mögöttem, úgy érzem, jó helyre kerültem. Az egyetem elvégzése után a bankszektorban vagy a vállalati szférában képzelem el magam. Akkor leszek a legboldogabb, ha világot látott, sokat tapasztalt emberként egyszer a magyarság hasznára válhatok majd.

(Tóth Tamás)