Csallóközi vadakat vett célba a világhírű vadász

Megosztás

A nemzetközi hírű vadász, Hidvégi Béla a múlt hét végén a Csallóközbe látogatott. A világ legjobb tíz vadásza közt tartják számon, tavaly pedig első európaiként megkapta a világ legrangosabb vadászati elismerését, a Pantheon-díjat. A világ szinte összes földrészét megjárt vadásszal a nyékvárkonyi Amade Château kastélyszállóban beszélgettünk.

Hidvégi Béla 1936-ban született a magyarországi Nagyszénáson. Tanulmányait a keszthelyi mezőgazdasági akadémián végezte, majd fiatal korában évtizedeken át élt külföldön. Az egyik neves, élelmiszer-ipari gépeket gyártó amerikai nagyvállalat európai kereskedelmi képviseletének volt marketingigazgatója. Nevéhez fűződik többek közt a csemegekukorica termesztésének és minőségi feldolgozásának magyarországi bevezetése.

Az elmúlt évtizedekben Magyarországon és szinte az összes európai országban vadászott különféle vadfajokra. Az 1990-es évek elején vadászott először Afrikában. Páratlan trófeáinak gyűjteményét a Magyar Természettudományi Múzeumnak ajándékozta. Több száz darabból álló, páratlan kollekciójában csupán az Európán kívül elejtett vadfajok egy-egy egyedének száma eléri a kétszázat. 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztje állami kitüntetést, 2016-ban pedig a világ legrangosabb vadászati elismerését, a Pantheon-díjat is kiérdemelte.


Nagy öröm számunkra, hogy elfogadta felkérésünket az interjúra. Hogy érzi magát itt, a Csallóközben? Mennyire volt eredményes a bősi vadászat?

Többször jártam már Szlovákiában, nagyon jól érzem itt magam. Néhány évvel ezelőtt Zólyomban lőttem az egyik nagy muflonomat, Palárikovo közelében pedig gyönyörű fácánvadászatokon vettem részt.

Szlovákiában most vadásztam először vaddisznóra. Ma valamiért nem jöttek elénk a vadak, összesen 18 disznót lőttünk, holott 20-30 egyedre számítottunk. De ettől függetlenül ez a vidék nagyon ideális a vaddisznóvadászatra.

Megállás nélkül újabb és újabb kihívásokat keres, mindig a tökéletességre törekszik. Jelenleg a világ tíz legjobb vadásza közt tartják számon. Mikor kezdődött a hegyi vadászat és a természet iránti szeretete?

56 éves voltam, amikor vadászként először eljutottam Afrikába. Az elejétől kezdve nekem kellett megteremtenem a szükséges pénzt ahhoz, hogy el tudjam kezdeni a világvadászatot. Az életben mindig a kihívásokat kerestem. Minél komolyabb egy kihívás, annál nagyobb élvezetet és kalandot jelent számomra. Az első tíz vadászatom után rájöttem: az a kihívás, hogy Afrikában vadásszak, már nem elég számomra. A Safari Club tagjaként megismerkedtem néhány hegyi vadásszal, ők indítottak el engem a hegyi vadászat útján. Az elmúlt 20 évben 63 fajta hegyi vadat lőttem – 30 hegyi vadjuhot és 33 hegyi vadkecskét. Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon és a környező országokban is népszerűsítettem a hegyi vadászat szépségeit. Idehaza igazán én népszerűsítettem.

Édesapja is hatással volt Önre, hogy elindult ezen az úton?

A háború előtt édesapám is nagy vadász volt. A háború alatt mindenünket elvették, ő pedig ’45 után többé nem vehetett puskát a kezébe. Apám a legnagyobb példaképem, fantasztikus ember volt. Elképesztő, amin keresztül ment: elvesztettünk mindenünket, utána újraépítettük, majd ’56-ban börtönbe került hat évre. Mégis mindig lábra tudott állni.

2016-ban első európaiként megkapta a világ legtekintélyesebb vadászati díját, a Pantheon-díjat. Hogyan érdemelte ki ezt a különleges elismerést?

A Pantheon-díj a legrangosabb elnyerhető vadászati díj. A világ két legnagyobb vadászati szervezete, a Safari Club International és a hegyi vadászok nemzetközi klubja, az Ovis hozták létre. A díj elnyeréséhez szigorú követelményeknek kell megfelelni: 30 vadjuhból és 30 vadkecskéből egy-egy példányt kell elejteni, valamint meg kell szerezni a vadvédelmi- és vadászati-díjat a Safari Clubtól (SCI), amihez 230 vadfaj egy-egy példányának elejtése szükséges. Mindig volt előttem egy kihívás, egymás után következtek a kitűzött célok. Ha az egyiket elértem, máris jött a másik, és így tovább.

A legtöbben jóval fiatalabb korukban kezdik el a vadászatot, én a háború miatt csak 56 éves koromban tudtam elindulni ezen a pályán. És most itt tartok, 82 évesen.

A napokban pedig már elkészült a harmadik múzeuma, ahol trófeáit, díjait tekinthetik meg az érdeklődők.

Igen, a soproni és a keszthelyi múzeumom után most készült el a harmadik bemutatóm Nagyszénáson, a szülőfalumban. Díszpolgári címet kaptam, majd a polgármester felkért, hogy készítsek egy bemutatótermet. Két gyönyörű termet állítottunk össze, a megnyitója februárban lesz. A Pantheon-díj jelenleg Keszthelyen tekinthető meg, miután két éven át a budapesti FEHOVA-n (a Kárpát-medence vadászainak, horgászainak és természetkedvelőinek nagyszabású találkozója – a szerk. megj.) volt kiállítva.

A Nagyszénástól a Pantheonig című könyve volt a ötödik megjelent műve. Mikor várható a következő?

A Hegyen innen, hegyen túl és a Nagyszénástól a Pantheonig a két legsikeresebb könyvem. A Hegyen innen-ben az életem történetéről olvashatnak, a Nagyszénástól a Pantheonig című könyvben pedig a vadászéletemről írok kilenc szekcióban. Előbbiben felosztottam a vadászataimat, megtárgyaltam egy-egy csoport vadászatát, majd ezek közé beszúrtam az életem történetét – egészen kis koromtól napjainkig. Valószínűleg azért is lett sikeres, mert nemcsak a vadászatról írok benne, hanem az élettörténetemmel is élvezetesebbé tettem a könyvet. És ugyanezt a módszert használtam a legutóbb megjelent könyvemben is. A tervek szerint 2019-ben jelenik majd meg egy újabb könyvem, de azt egyelőre nem árulom el, hogy miről fog szólni.

Az elmúlt évek során szerzett élmények minden bizonnyal bőséges anyaggal szolgálnak a könyvíráshoz. Melyek voltak azok a vadászatok, amelyek valami miatt különösen emlékezetesek maradtak?

Az egyik legemlékezetesebb vadászatom Tádzsikisztánban volt, ahol hat héttel ezelőtt, 3500 méteres magasságban sikerült a pödrött szarvú kecske negyedik alfajának egy-egy példányát elejtenem. Mindössze páran vagyunk a világon, akiknek sikerült mind a négy alfaj egy-egy példányát megszereznie. Egyébként egy vadászat több szempontból is emlékezetes lehet. Lehet azért, mert az volt a legszebb, a legnehezebb, de lehet azért, mert akkor voltam a legközelebb a halálhoz, vagy éppen egy nagyon ritka vadat sikerült elejtenem. Annyi azonban biztos, hogy a hegyi és az őserdei vadászat a legkülönlegesebb a világon.

Vadászatai során a távoli földrészeken, valamint a hegyekben gyakran került veszélyes szituációkba?

Nagyon sokszor kerültem veszélyes helyzetbe, ezekről az új könyvemben fogok részletesebben beszámolni. Hogy csak párat említsek a sok közül:

amikor támad az őserdei elefánt vagy a jeges medve, vagy például az ember fent van a borzasztóan meredek hegyen, keskeny párkányokon tud csak haladni, és a végkimerüléstől gyakran hallucinációk gyötrik. Ilyenkor nehéz eldönteni, hogy kerülhettem ilyen helyzetbe, és mi lenne a jobb: inkább visszafordulni, vagy tovább haladni fölfelé. És ha már idáig eljutottam, akkor már inkább megyek följebb és följebb.

Két évvel ezelőtt létrehozta a Hidvégi Béla Vadásztrófea Alapítványt. Pontosan mi a célja?

Több oka is volt annak, hogy létrehoztam egy alapítványt. Egyrészt nem szerettem volna, ha a gyűjteményemet szétcincálják a halálom után, az alapítvány ezt meg tudja akadályozni. Másrészt szeretném segíteni a fiatalságot, szeretném az alapítványon keresztül támogatni a vadászok harcát az antik, a vadászellenes szervezetek ellen, mert manapság ez a legnagyobb problémája a vadászatnak. Az alapítvány célja, hogy védje a vadat, védje a vadászt és ösztöndíjat is lehet általa nyerni. A harmadik feladata pedig a könyveim és a filmjeim gondozása. Az alapítvány próbálja azt az eszmét továbbvinni, amelyet én alapítottam.

Kinek a meghívására érkezett a Csallóközbe?

A helyi vadászszövetség hívott meg erre a vadászatra. Azt mondták, hogy fantasztikus terület, amely ideális a vaddisznóvadászatra. Nekünk ma nem sikerült elkapnunk őket, de ennek nagyon sok oka lehet, amiről a szervezők nem tehetnek.

Tervezi, hogy a közeljövőben ismét ellátogat Szlovákiába?

Sajnos egyelőre nem, mert nagyon sűrű a program. Két filmet készítünk a FEHOVA-ra, majd utána Amerikába utazom az Ovis és a Safari Club éves konvenciójára.

Hogy érzi magát a nyékvárkonyi Amade Château kastélyszállóban?

A hotel valami fantasztikus! Kívül-belül gyönyörű, az ellátás pedig tökéletes. Óriási munka lehetett ennyire részletekbe menően felújítani egy ilyen hatalmas kastélyt.

Végezetül mit üzenne a fiatal vadászoknak, mi a titka annak, hogy valaki igazán sikeres vadásszá váljon?

Azt üzenném nekik, hogy ne kocsiból vadásszanak, hanem menjenek a hegyekbe, mert az az igazi kihívás.

Harcoljanak a vadászellenesek ellen, mert akik számítógépek mellett próbálnak bennünket kritizálni, azoknak halvány gőzük sincs arról, hogy mi a vadászat, és milyen fontos a fenntartható vadászat szerepe a vadvédelemben.

A lényeg hogy érdemes a hegyekben kezdeni a vadászatot, és szabadtéren lőni a disznót, nem pedig az arra kialakított kertekben. Még akkor is, ha nem látnak egyet sem, és megfagynak a hidegben, akárcsak én a mai nap folyamán.

(fl)

A cikk szerzői

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program