Csaplár Benedek Emlékkonferenciát tartottak Dunaszerdahelyen

Az esemény főszervezői a Biró Márton Polgári Társulás, valamint a Csallóközi Múzeum. Társszervezői Dunaszerdahely városa, a Dunaszerdahelyi Római Katolikus Plébánia, a Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egylet, illetve a Pázmaneum Társulás.

Kapcsolódó cikk

Csaplár Benedek (1821–1906) emlékezete

A konferencián köszöntőt mondott a város alpolgármestere, A. Szabó László. „Városunk híres szülöttjéről eddig sajnos nem sokat tudtak a dunaszerdahelyiek, hiszen az előző évtizedekben sem munkássága, sem élete, sem pedig hite nem került előtérbe. Csaplár Benedek szerény ember volt, bizonyára erről a mai eseményről is azt gondolná, hogy felesleges felhajtás. Mi azonban tudjuk, hogy igenis le kell rónunk előtte a több évtizedes tartozásunkat” – hangzottak el szavai.

Az alpolgármester beszédét Mons. Szakál László János, dunaszerdahelyi esperesplébános megnyitója követte. „Köszönet neked, Csaplár Benedek, azért, hogy itt munkálkodtál, s köszönet azért, hogy hivatásodat komolyan vetted. Tőled megtanulhatjuk, hogy mindenkinek a hivatása szerint kell tanúságot tennie Krisztusról, teológusnak teológusként, tudósnak tudósként. Hivatásodat kiélted, s emiatt ember voltál. Te nem csupán funkcionárius, propagandista voltál az egyházban és a világban. Köszönjük ezt neked”- hangsúlyozta a plébános.

A Csaplár Benedek Emlékévről Karaffa Attila városi képviselő, a Dunaszerdahely Város Kulturális Bizottságának elnöke szólt. Csaplár idén 110 éve hunyt el. Dunaszerdahelyen számos olyan személyiség volt és van, akiknek nevét a jövő fiatalságának ismernie kell. A fiatalok mellett a jelenkor polgárságának is bele kell vésnie tudatába, emlékeznie kell a dunaszerdahelyi tudós emberekre, akikre méltón lehetünk büszkék, mondta. „Egyik ilyen neves személy volt Csaplár Benedek is. A 2016-os emlékév első lépése az volt, hogy a város ifjúságával, polgáraival, kicsivel és időssel egyaránt megismertettük ennek a jeles személynek, Dunaszerdahely város szülöttjének az életét, munkásságát, hiszen vajmi keveset tudtunk róla. Úgy döntöttünk, hogy nem csupán egy napot kínálunk az embereknek arra, hogy megismerkedhessenek Csaplárral. Megvalósítottunk már Csaplár Benedek Emléknapot is a dunaszerdahelyi Vermes-villában, most pedig egy tudományos konferenciát tartunk emlékére, s még előttünk áll az emléktábla leleplezése is. Ezen kívül egy rajzpályázatot is hirdettünk a diákoknak” – tette hozzá Karaffa Attila.

A Csallóközi Múzeum kurátora, Nagy Iván is felszólalt a konferencián, akinek szavait Nagy Attila helytörténész folytatta Csaplár Benedek bemutatásával. „Hivatásos munkásság tekintetében ő elsősorban is pedagógus volt. Az iskolát szentélynek tartotta, melybe soha önző célok szemmel tartásával be nem lépett. A legmagasztosabbnak a lélek kiművelését tekintette. Valóban nemcsak tanított, de nevelt is. Modora, bánásmódja is azonképp megnyerő. Előadásait fel, s alá sétálva, állva tartotta, soha le nem ült, amivel a figyelmet még inkább ébren tartotta. Előadása élénk, gondos. Rajta volt, hogy tanítványai sohase unatkozzanak, vagy szellemileg lustálkodhassanak“- idézett Nagy Attila Ortvay Tivadar 1908-as írásából.

Az emlékkonferencia további részében a dunaszerdahelyi hitvallókról hallhattunk Karaffa Attilától, aki Karaffa János beszédét adta elő, majd pedig Józsa Attila adjunktus beszélt az egyházlátogatási jegyzőkönyvek szerepéről és helyéről a helytörténeti kutatásokban. Ezt követően Bevilagua Olga muzeológus szólt a Csallóközi Múzeumban található dunaszerdahelyi tárgyi emlékekről. Őt Zsidó János esperesplébános követte Szent György tisztelete és hagyománya Dunaszerdahelyen és környékén című beszédével. A konferencia zárásaképp pedig ismételten Nagy Attila kapott szót, aki a Csaplár Benedek Adattárról tett említést.

Ki volt Csaplár Benedek?

Csaplár Benedek, eredeti nevén Csaplár Gáspár (Dunaszerdahely, 1821. január 3. – Budapest, 1906. augusztus 20.) piarista tanár, irodalomtörténész, néprajzi gyűjtő, „a magyar folklórnak egyik legelső, nem eléggé ismert munkása” a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Iskoláit az Érsekújvárban, Pozsonyban, valamint három évig Nagyszombatban a Benedek-rendiek gimnáziumában folytatta; itt ismerkedett meg Reguly Antallal, akivel húsz évvel később a magyar mitológia kérdésében újra fölvette a kapcsolatot. 1836-ban belépett a piarista rendbe és a Gáspár helyett felvette a Benedek nevet; ekkor már írt latin elégiákat és a német irodalommal is megismerkedett. Tanított Privigyén, Podolinban és Besztercén, közben elsajátította a francia nyelvet. 1841–1843 ban Kolozsvárott a bölcsészetre járt, utána Nyitrán teológiát tanult, közben a magyar irodalom tanulmányozásához fogott; a Dugonics Társaságban működött és Platon műveit fordítgatta. 1846-tól Kolozsvárott tanított. Ezután szüleihez költözött és a görög nyelv tanulásával foglalkozott.

1849. áprilistól Magyaróváron, majd Pozsonyszentgyörgyön tanítóskodott. 1851-ben itt ismerkedett meg Ipolyi Arnold zohori plébánossal, akinek Magyar mythológiájához jelentékeny anyaggal járult hozzá.

1851–52-ben Léván magyar és görög nyelvet és történelmet, 1852–53-ban Nyitrán görög, magyar és német nyelvet tanított. 1853–54-ben Szegedre került, ahol 14 évig a piarista gimnázium felsőbb osztályaiban oktatott. Itt tanítványait is bevonta a néphagyományok, népmesék gyűjtésébe. Szeged történetének megírására buzdított, ő maga az egyház és tanügy történetét kutatatta. 1854-ben a nyári szünet két hónapját Bécsben töltötte. 1867-ben a tatai gimnázium igazgatója lett, majd előljárói 1870-ben a pesti társházba rendelték, hogy a rend történeti adatait kutassa.

Az MTA 1886-ban levelező tagjai sorába, 1887-ben a vatikáni okirattár szerkesztő bizottsága is tagjává választotta; a Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányi és a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának is tagja volt.

(SzC)Wikipédia