Csecsszopás és kattintásvadászat, avagy amikor sem a céllal, sem pedig az eszközzel nincs semmi baj. Sőt!

Ha így történt, azaz, ha szép számmal jelentek meg az érintettek, nyugodtan dőlünk hátra. Hírportálunk megcselekedte, amit a Csallóköz megkövetelt. Hogy a régiónk legkisebb lakóinak minél nagyobb közössége részesülhessen a legjobból.

A Paraméter a maga módján beharangozta a közérdekű eseményt. Összesen két cikkel is hozzájárultunk a közjót, a gyarapodást szolgáló rendezvény hírveréséhez. Ugyanazt a mondanivalót kétszer is becsomagoltuk. Hogy aztán hideget-meleget kapjunk érte. Konkrétan azért, mert egy irodalmi kifejezést, de ha úgy tetszik, egy kattintásvadász szót raktunk be a sorrendben második híradásunk címébe. A csecsszopást. Azt a mondatelemet, amelyiket költőfejedelmeink sem vetettek meg, és amit még a Károli Gáspár-féle Ószövetség is használt. Hogy clickbait dolog-e csecsről meg az emlőből tejjel táplálkozásról szót ejteni, most már tudjuk. Igen, az. És ezzel nincs egy szál probléma sem. Nem mellesleg, jó tudni, hogy az olvasóink ki vannak éhezve a kissé archaikus, népies kifejezésekre. (Ezt meglovagolva álljon itt mindjárt egy még ősibb lexéma, az "emik" ige, ami azt jelentette, hogy szopik. És ilyen alapon az említett cselekvést kifejező szót magába foglaló "csecsemő" szavunkba is bele lehetne kötni, mert pont azt jelenti, hogy "csecsszopó".)

Ha sok olvasónk érdeklődését keltette fel a hírverés, és ellátogatott a szerdahelyi egészségügyi intézetbe, már megérte az egész "cirkusz". Még ha páran rendesen el is verték a port a portálunkon, meg hát a cikk szerzőjén is. Így utólag, érdemes volt. Na nem a felbuzdulás gerjesztette kattintások miatt, bár őszintén szólva az sem elhanyagolható. De legfőképpen azért, mert ha így néhánnyal több érdeklődőt vonzott be a babák táplálásának trükkjeit megvillantó előadás, egy parányival egészségesebb nemzedék lakja be a vidékeinket. És az mindenkinek a javára válik. Legfőképpen a jólakottan szuszogó babáknak, és az emiatt könnyekig hatódott mamáknak.